Negyven év a palánk mellett

Jack Parker neve egybeforrt a bostoni egyetem jégkorongcsapatáéval. A legendás tréner a 68. születésnapján jelentette be visszavonulását. Mostantól utazgat, előadásokat tart és az egyetem alapítványának egyik arca lesz a fiatalokkal 1973 óta foglalkozó mester.

eFBé Pedagógus, pszichológus, vezetőedző: Jack Parker a Boston University Terriers vezetőedzője az egyetemi csapat Sir Alex Fergusonja. Ahogy az MU-tréner neve a focicsapatáéval, úgy forrt össze Jack Parkeré az észak-amerikai város egyetemének jégkorong-együttesével. Parker a 2012/13-as szezon végén int búcsút a kispadnak, az egyetemi életnek azonban nem: a sportra fókuszáló intézményi alapítványt segíti a későbbiekben.

– Vezetőedző a titulusa, de ő sokkal több annál: mentora volt több száz kiváló fiatalnak a hosszú évek során – mondta Jackről Robert A. Brown, az egyetem igazgatója. – Örülök, hogy velünk marad, és segíti az alapítvány munkáját a tapasztalatával és a kapcsolataival. „Coach Parker” maga jelentette volna be a visszavonulást, ám az elhatározás néhány nappal a bejelentés előtt kiszivárgott, így a hivatalos szavak már senkit nem leptek meg Bostonban. Utolsóéves egyetemistaként csapatkapitánya is volt a Terriersnek. Az alma mater jégpályájára egyéves távollét után, 1969-ben másodedzőként tért vissza, majd 1973-ban vezetőedző lett. Az azóta eltelt negyven év alatt összesen 66 NHL-játékost és 23 olimpikont is kinevelt. Mérlege imponáló: közel 1500 mérkőzésből 894 alkalommal vezette győzelemre a csapatát, amellyel háromszor nyert országos egyetemi bajnokságot. A bostoni régió küzdelemsorozatát, a Beapots-kupát 21 alkalommal hódította el tanítványaival, a keleti régióét pedig az 1984-es indulás óta hétszer. 1996-ban ő vezette az Egyesült Államok juniorválogatottját a világbajnokságon. Három alkalommal választották társai az év edzőjének.  A „nyugdíjas” éveiben az unokáival ismerteti meg a jégkorongsport alapjait.

– Alig várom, hogy az egyetemi meccsekre én vihessem ki őket. Csodálatos negyven évet töltöttem a Terriersben. Az egyetemtől kapott megbecsülés, a munkám elismerése mindvégig maximális volt, ezért sokkal tartozom az intézménynek – foglalta össze a hosszú karriert Parker. Egy éve már rebesgették a visszavonulását, amikor a BU Terriers két játékosát nemi erőszak vádjával letartóztatták. Parker azonban maradt, mint mondta: fiatal játékosainak szükségük volt rá. Bár az éveik száma szerint már felnőttek, a való életben azonban nem. – Ki kellett tartanom mellettük, hiszen az egész ügysorozat, a bírósági tárgyalások, a meghurcoltatások kihatottak a mindennapjainkra. A két meggyanúsított fiatal közül csak az egyiket találták bűnösnek, a másik ellen elengedték a vádat. A „felemelő tragédia” – Örökre kitörölhetetlen emlék az az októberi nap kilencvenötből. Travis Roy alig múlt húszéves, első mérkőzését játszotta a csapatban. Tizenegy másodperc telt el a meccsből, amikor Travis fejjel a palánknak csapódott. Nyaktól lefelé megbénult. Az eset után a város, az egyetem, a jégkorongozók és számos más sportoló összefogott, hogy segítsen. Talán hihetetlennek hangzik, de az volt edzői pályafutásom legszörnyűbb, ám egyúttal legfelemelőbb időszaka is.

A Tizenegy másodperc Travis Roy személyes visszaemlékezése: az ígéretes pályafutás kezdetét, majd a tragédiát követő hetek, hónapok eseményeit összefoglaló könyv Jack Parker „jégkorong-bibliája”. A mester azóta is segít tanítványának, a Travis Roy Alapítvány gerincsérülteket támogat, valamint együttműködik olyan alapítványokkal, amelyek a 23 éven aluli fiataloknak egészségügyi, vagy lelki problémáiban segítenek.