Amit a felszín mutat, amit mindenki lát: izmos, jómozgású játékosok ütögetnek egymással, látványosak a labdamenetek, a meccs végén a győztes ünnepel, serleg a kézbe, s persze az elmaradhatatlan csekk is… Ám ez csak a nagyok világa. A kicsik nem a pénzért, hanem azért küzdenek, hogy egyáltalán eljuthassanak egy-egy versenyre, s legyen hol aludniuk...
K. A.A tinédzserekért a szponzorok még nem tolonganak, így a szülő kénytelen állni a sokszor horribilis költségeket, filléreken spórolva. De mennyire kell vaskosnak lennie a családi pénztárcának ahhoz, hogy a gyereknek legalább reménye legyen megszerezni a teniszből az első dollárt?
„Miért nem megyünk síelni? – mikor ehhez hasonló kérdések pattannak ki a fejéből, leülök vele és elmagyarázom, hogy nem fér meg egymás mellett a telelés és a versenyzés. Aztán mérlegel, és belátja, utóbbi tényleg fontosabb neki” – elevenít fel egy anya és fia közti diskurzust Valkusz Valéria, a párosban korosztályos Európa-bajnok, egyéniben bronzérmes Valkusz Máté mamája.
Valéria fontosnak tartotta már az elején tisztázni teniszező fiaival: a pedagógusi, illetve irodavezetői fizetésből nem tudnak sokáig nyújtózkodni, de ameddig bírják, támogatják őket. Fapadossal repülnek a tornákra és olcsó szállodákban szállnak meg. Ritkaságszámba megy a családi kikapcsolódás, és azt is egy-egy fontosabb verseny helyszínére tervezik, amikor Máté éppen játszik, így az nem jár sok plusz költséggel. Mellesleg a 15 éves srácnak is sokat jelent, hogy amikor kipillant a pálya szélére, láthatja szerettei mosolyát, biztató gesztusait.
Máté első „keresetét” a Nike Junior Tour világdöntőjében szerezte: tavaly decemberben megnyerte a rangos utánpótlástornát. Korosztályának nincs sok lehetősége ilyen és hasonló pénzdíjas viadalokon részt venni, öt éves kora óta ez volt az első, hogy valamennyire ellensúlyozni tudta az eddig beléfektetett pénzt, amely nem kis összeg. Édesanyja összesen 15-17 millió forintot számol, amit mostanáig Máté teniszezésére költöttek. S hogy miért kerül ennyibe az első dollár? Valkusz Valéria vállalkozott arra, hogy beavatja olvasóinkat a részletekbe.
– Mikor a gyerek elkezd sportolni, az első kiadást a felszerelés jelenti – kezdte a költségek történetét. – Eleinte sima rövidnadrággal, pólóval, cipővel meg lehet oldani, ha a klubban kölcsönöznek ütőt. Amikor viszont elkezd versenyekre járni, nem árt, ha elő tud húzni négy-öt ütőt. Ezeknek ára darabonként 50 ezer forint körül mozog. És persze húr is kell. Eleinte éves szinten egy tekercs elég, ami úgy 40 ezer forint, de ha már a nemzetközi mezőnyben is bizonyít valaki, akkor egy tekercs mindössze egy hónapra elegendő.
A nélkülözhetetlen edzések is drágulnak, ahogyan magasabb szintre jut a gyerkőc. A kezdőknek a heti két-három alkalom havi 20 000 Ft-ot jelent, de a versenyzők számára már mindennaposak a tréningek, amit kondicionáló edzés is kísér. Mindez havonta százezer forintot visz el.
Valkuszéknak annyiban mindenképpen szerencséjük van, hogy Máté már 12 éves korában szponzori szerződést kapott, így cipőre, húrra, táskára nem kell költeniük, s az edzésekért sem kell fizetniük. Ami még nem megoldott az az utazás. Arra még keresik a szponzort, hiszen a repülőjegyek, a szállásköltségek, a nevezési díjak évi 3-3,5 millióba kerülnek.
Az összegek meghökkentőek lehetnek a laikusoknak, s elképedve kérdezhetik, mi motiválja a szülőket, hogy lám, erőn felül képesek állni a kiadásokat?
Valéria válasza egyértelmű:
– A gyerek sportol, nem a számítógép előtt ül, vagy csavarog. Sikerei vannak. Ennél nincs nagyobb boldogság egy szülőnek. Társai vagyunk ebben, mert meggyőződésem, hogy a sok szennytől, mocsoktól, ami a mai világban körülveszi a fiatalokat, a sporttal, mint egy burokkal, meg lehet őket védeni.
Temesvári Andrea, egykori világklasszis teniszezőnő saját bevallása szerint egy ilyen burokban élt tizennyolc esztendős koráig: szülei egyengették karrierjét, minden lépésére ügyeltek. Ha külföldön volt azért, ha itthon volt azért – önállóan egyik környezetben sem boldogult igazán. Alig ismert itthon valakit, így fordulhatott elő, hogy egy V’ Moto-Rock koncertre édesanyja kísérte el, a TF-bálba pedig édesapja. Ez ugyan abszolút nem elítélendő, de valahogy mégsem trendi édesanyával csápolni... Valéria nem fél, hogy fia elszigetelődik a társaitól és magára marad. Mint mondja, való igaz, hogy a teniszezők külön világban élnek, de nagyon is összetartanak, szeretik egymást és a pályán is szoros barátságok köttetnek.
A Máténál néhány évvel idősebb ifjú hölgy – aki neve elhallgatását kérte – már profi ITF-versenyeken indul. Megérezte a győzelem ízét is, részesült tehát pénzdíjból, ám még ezen a szinten is gondot okoz neki néha, hogy hogyan utazzon, hol aludjon.
Édesanyja a kezdet kezdetén még a hazai versenyekkel szemben fejezte ki elégedetlenségét, de aztán, ahogy fejlődötta lánya, csak tovább bonyolódott a helyzet:
– A hazai viadalokon a legnagyobb gondunk az volt, ha hétfőn rendezték a döntőt. Vigyük vissza a gyereket vidékről? Vagy aludjunk ott? De miből? Külföldön pedig állandóan kiskapukat keresünk. Volt, hogy kedves ismerős szállásolta el a lányom, különben megfizethetetlen lett volna az 50 euró egy éjszakára a torna szállodájában, ami csak a főtáblásoknak volt ingyen. Akkor azt mondtam: kislányom, mindent bele, irány a főtábla, én meg alszom a kocsiban. Muszáj volt, így tudtunk gazdálkodni.
No meg úgy, hogy Nike-cuccra nem áldoznak:
– Bemegyünk a Tescoba és felvásároljuk a pamutpólókat, azokban edz. A versenyöltözéke is más játékosé volt, csak annak már nem kellett, így a lányom örökölte. Olyan mértékben kénytelenek vagyunk spórolni, hogy az egyik meccs végén az ellenfele letekerte az ütőjéről a nyelét fedő borítást, a gripet, s a lányom azt mondta, neki még jó lesz az, s eltette.
Amin viszont nem tudnak takarékosodni, az a cipő, az ütő és bizony a sportpszichológus, ahová a fiatal lány hetente egyszer jár, így is kedvezményesen. „Én magam sem értem, hogy bírjuk még” – fakadt ki a szülő.
Egyben azonban mindkét édesanya egyetért: a legjobb befektetés nem is lehet más, csak a gyerek, aki borzasztó fiatalon feltette az életét a teniszre. Hisz benne, akarja, küzd érte. Igazán megérdemli a szerettei támogatását.
– A szülőknek, akik most vágnak bele a teniszsportba, kitartást kívánunk. Soha nem lehet tudni, hogy a gyerek meddig jut el. És ha más hozadéka nem is lesz a jelentős befektetésnek, az biztos, hogy kisportolt, egészséges fiatal válik belőle, akit a sport nevelt az életre – vallják.
