Remek hónapokon van túl a magasugró Szabó Barbara: több amerikai egyetemi versenyen győzött, 192 cm-re javította egyéni csúcsát, ezzel biztosította helyét a moszkvai világbajnokságon induló magyar csapatban. A coloradói egyetemen tanuló 23 éves atléta honlapunknak elmondta, hogy a tengerentúlon sem minden tökéletes, de megtanult önmagával versenyezni, és úgy érzi: benne van a 195 centiméteres ugrás.
K. D.– Miért éppen Amerika?
– Mindig is külföldi egyetemen szerettem volna tanulni. 2010 őszén kerültem ki Gunnisonba, a Western State Colorado Egyetemre, ahol rajzszakon, tervezőgrafikus szakirányú tanulmányokat folytatok. A választásban főleg személyes okok játszottak szerepet.
– Mennyiben térnek el az amerikai módszerek az itthoniaktól?
– Csoportban edzünk, mindenki egyforma szisztéma szerint készül az alapozási időszakban, aztán később ez változik, és a szezon kezdetével a szakágaknak megfelelő specifikus gyakorlások is bekerülnek a programba. Elég sok dolgot átvettünk az itteni edzőmmel az otthoni módszerekből, így a kettőt kombináljuk.
– Milyenek az edzők és a társak?
– Az edzőmmel eleinte voltak nézeteltéréseink, de az első év után megtanultunk együtt dolgozni. Kitapasztaltuk, hogy mikor milyen edzésmunkára van szükségem a jó eredmény elérése érdekében. A társak sokat segítenek. A felkészülés időszakában rengeteget számít, hogy legyen húzóerő.
– A körülményekkel is elégedett?
– Azok nem a legszerencsésebbek. Az egyetem fedett pályája még csak készülőben van, ha minden igaz, akkor jövőre fejezik be az építkezést. Már három éve egy kosárlabdapálya nagyságú, gumival borított teremben és kint, a sokszor -20 fokos hidegben edzünk. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy készülni bárhol lehet, csak megfelelő akarat, erő és kitartás kell hozzá. Megtanultam, hogy nem feltétlenül az számít, ki milyen drága edzőtáborba megy, hanem az, hogy mennyit áldoz az edzésekre.
– Milyen az egyetemi mezőny?
– A Division 2-es mezőny nagyon gyenge, nem sok ellenfelem van, így sajnos nincs, aki húzzon magával, de megtanultam saját magammal versenyezni. A viszonyítási alap meg a világ élmezőnye, ahhoz mérjük az eredményeket.
– Miben fejlődött a legtöbbet?
– Az első év után hamar rájöttünk, hogy az én esetemben nagyon sokat számít, mennyire tudok megerősödni az alapozás alatt, így nagy hangsúlyt fektetünk az erőnléti edzésekre. Idén ez különösen jól sikerült, elégedett is vagyok az eredményeimmel. A cél az volt, hogy már fedett pályán kvalifikáljam magam a világbajnokságra, így nyugodtabban folytathatom a felkészülést anélkül, hogy aggódnom kellene a szintek miatt. Igaz, a 195-os A-szintnek jobban örültem volna, de ami késik, nem múlik.
– A 192 cm-es egyéni csúcs a nagy áttörés?
– Már érett ez az eredmény. Tavaly nagyon szerettem volna megugrani ezt a magasságot és kijutni Londonba, de sajnos nem sikerült, 188 centiig jutottam, de már akkor éreztem, hogy mindenképpen bennem van a 192 vagy meg annál is több. Az egésznek fejben kellett eldőlnie, és az idei fedett pályás szezonra végre sikerült. Ennek is köszönhetem, hogy áttörtem egy, úgymond lélektani határt.
– Mentálisan hogy lehet hatékonyan felkészülni?
– Régen sokat gondolkoztam egy-egy ugrás előtt, de ez nem feltétlenül vált be. Most már nem sokat gondolkozom a magasságokon, így minden jön magától. A kulcs az, hogy bízni kell az elmúlt hónapok edzésmunkájában. Igyekszem nem sokat görcsölni és stresszelni egy-egy versenyen, inkább szórakozásnak fogom fel és próbálom élvezni az ugrást.
– Mikor lehet meg a 195 cm?
– Mindenképpen azt szeretném, hogy a szabadtéri szezon is legalább olyan jól sikerüljön, mint a fedett pályás. Úgy érzem, hogy bennem van a 195-ös magasság. Majd meglátjuk, hogy mikor lesz meg, de ha minden jól megy, akkor a világbajnokságon ehhez közeli eredményt várok magamtól.
Szabó Barbara februárban, egy goldeni versenyen javította 192 centiméterre egyéni legjobbját. Márciusban 185 cm-es eredménnyel megnyerte az NCAA Division II. bajnokságát az alabamai Birminghamben. Az Egyesült Államok Atléta Edzőinek Szövetsége díjat adományozott neki az idei kiemelkedő fedett pályás eredményeiért.
