Himnusz, furulyára

Magyar szurkolók és zászlók várták a női jégkorong-válogatottat Aucklandben. A szállodában is váratlan meglepetéssel fogadták a csapatot, amely eddig is és a továbbiakban is számíthat az új-zélandi magyarok közösségére.

eFBé, Gömöri Csaba és Medgyes László beszámolói alapján Az ifjúsági A csoportos vébén 6. helyezett leányválogatottra épül a felnőtt csapat, amely április 8-14. között Új-Zélandon játszik a divízió II/A csoportos világbajnokságon. Együttesünk híre elért e messzi tájra, s a helyi magyarok összefogtak, hogy mindenben segítsék a mieinket „Középföldén” (A gyűrűk ura c. film nagy részét a szigetországban forgatták. – A szerk.). A hokis hölgyek 3-án, szerdán délután indultak busszal Budapestről Bécsbe, onnan repülővel tovább Új-Zélandra (kis extrával Brisbane-ben, ahol minden utast kiszállítottak, majd a biztonsági átvizsgálás után visszamehettek a gépre).

A legnehezebb dolog az átállás, így az első csapatértekezletig, azaz este kilencig senki nem feküdhetett le aludni, mert meg kellett várnia az új-zélandi éjszakát. Így könnyebb megszokni az időeltolódást és kipihenni a repülőn való egyhelyben ülés fáradalmait. A fogadtatás egyébként mindent feledtetett, a csapat „hazai pályán” érezhette magát. Ez folytatódik tovább, mert egy új-zélandi magyar szombati ebédre, pontosabban tóparti piknikre hívta meg a társaságot. – Voltak pillanatok útközben, amikor úgy éreztem, sosem érünk ide – kezdi honlapunknak küldött beszámolóját Gömöri Csaba szövetségi kapitány. – Aztán a reptér várójában megláttuk a magyar szurkolókat zászlókkal, s minden fáradtságom elmúlt. Amikor a szállodába értünk, egy Laci nevű úriember megkért minket, hogy álljon össze a csapat, mert szeretné eljátszani nekünk furulyán a Himnuszt. Meghatódik az ember, ha így várják a világ túloldalán. Az új-zélandi magyarok közössége a felkészülés alatt jelentkezett és tagjai azóta is folyamatos tanácsokkal látják el a stábot. – Szereztek masszőrágyat, porszívót, amely az élező gép használatához elengedhetetlen, így nem kellett ezeket a dolgokat átcipelnünk a fél világon – írja Medgyes László. – Már láttuk a jégcsarnokot is, miután a repülőtérről a szállodába az út arra vezetett. Az első buszba, ami a válogatottunkért érkezett, a fél csapat felszerelése sem fért volna be. Egy telefonhívás és öt perc múlva jtt helyette egy másik. A csarnok nagyon funkcionálisan épült, a jégfelületen és néhány kisebb vendéglátóipari egységen kívül nincs benne semmi. Persze a világnak ezen a részén a nemzeti sportok között ritkán kerül említésre a jégkorong. A magyar válogatott legnagyobb riválisa Olaszország lesz a vb-n, ellenük játsszuk az utolsó meccset. A riválissal amúgy Dubaitól együtt repült együttesünk, így az ismerkedés egymással a levegőben kezdődött, s majd folytatódik persze a jégen.

– A landolás után hol ők előztek meg minket az egyik kijáraton, vagy ellenőrző ponton, hol mi őket. Reméljük, hogy jövő vasárnap mi érünk elsőnek célba. Az egész világbajnokságot úgy építjük fel , hogy minden meccsen a győzelem mellett az lesz a másik feladat, hogy ellenük készüljünk, a hajrára tökéletesítsük a formánkat. És ha így lesz, akkor legyőzzük a nagy ellenfelet. Sydney bronza és Maribor ezüstje után Aucklandben aranyat várunk… Vb-előzetes és a magyar csapat kerete ITT.