Pelé szülővárosában pólós kissrácokat oktat

Sudár Attila 1976-ban Montrealban játszott az olimpiai aranyérmes válogatottban. Fogorvos, edző, szenior csapatával járta a világot. Jelentkezett itthon női szövetségi kapitánynak, de mert elutasították, meg sem állt Brazíliáig.

Szegő Tibor Csapattársa volt hajdan Csapó Gábor, Horkai György, Faragó Tamás, Szívós István, Gerendás György, akik mind a mai napig a sportág, a szakma meghatározó, ismert alakjai, róla viszont tíz emberből talán, ha egy tudná megmondani, hogy bár közéjük tartozott (de még mennyire!), manapság mi van vele? Soha nem kereste ugyanis a nyilvánosságot, nem tülekedett, mindössze kétszer tette fel a kezét, s jelentkezett valamilyen, pólóval kapcsolatos munkára, de mindkétszer szembesült azzal, hogy nincs rá szükség. A beszélgetést két részletben bonyolítottuk a Skype segítségével, mert közben fogorvoshoz kellett mennie. Neki is ez a szakmája, de már nem praktizál, ráadásul a fodrászok is járnak hajat vágatni.

– Hogy kerül valaki Bauruba, egy olyan brazil kisvárosba, amely több, mint háromszáz kilométerre van Sao Paolotól? Ahogy Kolumbusz Kristóf, aki elindult valahová, de máshová érkezett? Nevetve válaszol, pedig a történet annyira egyszerű, hogy sok magyar olimpiai bajnokkal megeshet: – Én ide is akartam jönni. Portugáliában voltunk az öregfiúk csapattal, és az egyik tolmács(!) megkérdezte, hogy lenne-e kedvem külföldön edzősködni, mert ismer valakit Brazíliában, aki pont olyan szakembert keres, mint én. Éppen túl voltam azon, hogy otthon nem kaptam lehetőséget, így bepipultam, felültem egy gépre és szétnéztem. Két hónap próbaidőt ajánlottak, ha tetszik maradok, ha nem, akkor hazajövök. Tetszett. Bauru egy négyszázezer lakosú város, van 1200 vízilabdás palánta, tíz edző, én vagyok a vezetőjük. Amúgy ebben a városban született Pelé, ami elég jó ómen. – Melyik korosztállyal dolgozik?

– Tíz-tizennyolc évesekkel. Akikkel én foglalkozom, nagyon szegény gyerekek, de van itt egy fanatikus ember – talán szponzornak is mondhatnám –, aki mindent finanszíroz. A fél életét feltette arra, hogy a mély szegénységben élő srácokból egészséges, a társadalom számára hasznos emberek váljanak. Megpróbálja kiszakítani őket a nincstelenségből. Ő intéz mindent. A lurkók ingyen járhatnak edzésre, fizeti az ebédjüket, minden reggel feltölti a hűtőt almával, banánnal. Intézi az utaztatásukat, övé az uszoda és most építi a következőt. Semmilyen ellenszolgáltatásra nem tart igényt. Ilyennel még nem találkoztam sehol a világon. Mesél arról, hogy amikor elkezdte a munkát, a mostani csapat 28-1-re kapott ki úgy, hogy az egyetlen gólt ő maga „szerezte”, mert amikor az ellenfél kapusa hátravitte a labdát a gólvonal mögé, akkor szólt, hogy ez szabálytalan, s ezt adták meg.

– Szeretném elérni velük a brazil átlagot. Most már csak 8-5-re kapunk ki ugyanattól a gárdától. A célom, hogy az olimpiáig felhozzak egy-két játékost olyan szintre, hogy bekerülhessen a válogatottba. A következő korosztály felzárkózóban van, a 2000-ben születettekkel pedig bajnokok lettünk. Az volna jó, ha jövőre a nagyok az első háromban végeznének, a kicsik pedig folyamatosan nyernék a bajnoki címeket. Abban biztos vagyok, hogy a 2020-as olimpiára már lesz olyan játékos, aki az én kezem alatt készült. – Olyan edzői voltak, mint, többek között, Gallov Rezső, Lemhényi Dezső, Rusorán Péter, Gyarmati Dezső. Egyszer azt mondta, hogy azt a tudományt szeretné továbbadni, amit tőlük tanult. Sikerül? – Naponta ezt próbálom. Minden edzés más. Megkísérlem a póló szeretetét, a játékosságot, a fineszt is átadni. Rendszeresen beiktatok viktóriázást (Viktória= vízirögbi, mindent szabad, nincs bíró és szabálytalanság, cél a gól. - A szerk.), ez a kedvenc játékom és heti három-négy alkalommal én is beszállok, de mellette persze rendszeresen passzolok, lövők a srácokkal, majd leúszom a szokásos ezerötszáz méteremet.

Azt próbálom megtudakolni, hogy mennyi fantáziát lát még ebben a munkában, van-e út felfelé, akár Brazíliában, de nem akar felnőttekkel foglalkozni – Remekül érzem magam, megbecsülnek, várják, hogy elmondjam a véleményem. Minimum négy évet itt szeretnék eltölteni a családommal. Ha korábban megyek haza, akkor az azt jelenti, hogy elküldtek. Ennél szebb feladat nincs, mint nulláról felépíteni valamit és látni, hogy jönnek az eredmények. Ráadásul a saját 8 és 10 éves fiamnak is én vagyok az edzője, így még többet lehetek velük, látom a fejlődésüket. Ez nekem sokkal többet ér, mint mondjuk felnőtt csapatnál, vagy akár egy válogatottnál dolgozni, folyton utazni, a családomtól távol lenni. Szerintem a legjobb helyen vagyok.

A Montrealban aranyérmet nyert válogatott tagjai: Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, Konrád Ferenc, Molnár Endre, Sárosi László, Sudár Attila, Szívós István,

Visszatérünk a korábban Magyarországon történtekre. Kétszer jelentkezett női kapitánynak. Első alkalommal egy szavazaton múlt, hogy nem lett az, másodszor be sem került a jelöltek közé. Amúgy pedig szinte teljesen ismeretlen a nyilvánosság számára, nem születtek róla cikkek, nem szerepelt a televíziókban. Akkoriban több helyen kifakadt, még most is érezni rajta a csalódottságot, bár azt mondja, hogy nincs benne tüske. – Soha nem törekedtem az ismertségre. A karrierizmus, az előtérbe nyomulás mindig távol állt tőlem. Ezért is csodálkoztam, hogy amikor női kapitánynak jelentkeztem, akkor a volt csapattársaim nem szavaztak rám, a szakma pedig kiröhögött. Úgy érzékeltem, hogy egy kabinosnak több esélye lett volna, mint nekem. Jelzem akkor sem magam miatt akartam szerepet vállalni, hanem láttam, hogy mekkora lehetőségek vannak a női pólóban és nem szerettem volna azokat elszalasztani. – Nem tart attól, hogy korábbi nyilatkozataival, melyekkel – divatos kifejezéssel élve –„beszólt" a magyar szövetségnek, bezárt olyan ajtókat, amelyekre később esetleg még szüksége lehetne? – Engem ez egyáltalán nem érdekel. Nekem az a fontos, hogy a magyarok mindenhol mindig jól szerepeljenek. Az, hogy az elnök – akár a korábbi, akár a mostani – mit gondol rólam, hidegen hagy. Így utólag köszönöm mindenkinek, hogy ellenem szavazott, mert ha megválasztanak, akkor nem kerülhettem volna ide, azt meg nagyon bánnám.