Bójáról bójára (III.): Khaut Kristóf
Tavaly kétszeres ifjúsági Eb-ezüstérmes volt, idén a kanadai ifjúsági és U23-as világbajnokság a cél. Sőt! Látja már az utat a riói olimpiáig, ám nem ragadtatja magát hangzatos kijelentésekre terveivel kapcsolatban. Az idén kezdődött olimpiász kajak-kenus tehetségeit bemutató sorozatunk harmadik részében Khaut Kristófot ismerhetik meg.
Roska Emese Boglárka Nem kell ahhoz a vízpart és a folyó szerelmesének lenni, hogy élvezzük a győri sporttelep hangulatát. Napsütés, lágy szellő, csiripelő madarak – ide érdemes kijönni minden nap. Így van ezzel Khaut Kristóf, a Graboplast Győri VSE 18 éves kenusa is. Ha a családi hagyományokat nézzük, akkor – mert ezt tette édesapja éveken keresztül – kajakban kellene ülnie. Győr a vizek városa, így egyértelmű volt, hogy az ifjabb Khaut is valamilyen a folyóhoz kötődő sportágba kóstol bele, ám az már egy baráton múlt, hogy kenuba térdelt.
„Az egyik barátommal jöttem le a vízitelepre és vele együtt kötöttem ki a kenunál. Apa nem unszolt soha a kajakozásra, és én se gondoltam egy pillanatig sem, hogy váltok. Kezdettől fogva élveztem a kenuzást, gyorsan megtanultam a mozgást” – emlékezik vissza. „Sokan kezdtünk el egyszerre kenuzni, de közülük már csak hárman vagyunk itt, a többiek lemorzsolódtak. Már az elején is rivalizáltunk az idősebbekkel, aztán mindent megtettünk, hogy a csapattárs ne verjen el. Később már azt nem akartuk, hogy az országban valaki legyőzzön, és így tovább.”
Névjegy:
Születési idő: 1995. május 23., edző: Horváth Péter, Szabados Krisztián
Versenyszámai: C-1 200 méter, C-1 500 méter, C-1 1000 méter
Legjobb eredményei: ifjúsági Európa-bajnokság: 2. (2012, C-1 500 és 1000 méter), AYOF: 2. (2013, C-1 200 méter), 5. (2013, C-1 1000 méter), az év ifjúsági kenusa (2012).
Nem csak komolyan veszi, szereti is választott sportágát. „Nálam ez függőség, tulajdonképpen akkor érzem magam élőnek, ha aznap már edzettem. Annyira jó kimozdulni a városból, nézz körül! Gyönyörű az egész, madárcsicsergés hallatszik – ez mindig megnyugtat.”

Tavaly az év ifjúsági kenusának választották, ráadásul megkapta a Kolonics-díjat is. Kristófnak nincs konkrét példaképe, hanem a neki tetsző tulajdonságok alapján választ ki több embert is. Kolonics György a sport iránti alázata miatt éppen az egyik mintaadó számára. „Ha elegem lenne, az ő hozzáállására gondolva mindig erőt merítek. Nagy megtiszteltetés nekem, hogy megkaptam a díjat, mert ez nem pusztán az eredményekről szól, hanem arról is, hogy méltónak találtak rá. Úgy látják, jó irányba haladok.” Ugyanígy példa előtte klubtársa, Varga Dávid az edzésmunkájáért, vagy a szinte bátyjaként szeretett Lantos Ádám, mert a kenun kívül is tájékozott, mindenről van véleménye.
Hozzáállása alapján az egyesület elnöke, Kadler Gusztáv az edzők álmának nevezte
Korát meghazudtolóan összeszedett és érett a 18 éves kenus, „egyben van”, ha divatosan akarék fogalmazni. Nyugodtan beszél, nem keresi a szavakat. Saját bevallása szerint, a korábbi interjúk során még sokáig gondolkozott, mit mondjon, de aztán rájött, nem érdemes aggódni. Nem idegeskedő típus. „Se a parton, se a hajóban. A versenyeken sem szoktam stresszelni: az első előfutamig van bennem némi izgalom, hogy új hely, új pálya, de amikor az lemegy, utána már oldódik a feszültség.”
Amúgy is, ahogy mondja, a kenus megold mindent, nem „izzad rá” az előtte álló feladatokra. Egy kissé extrém példát említ: az egyik edzőtábor alkalmával túl messze volt mindenkitől a televízió (két-három méterre...), de senkinek sem akaródzott felkelni, hogy bekapcsolja. Így inkább az asztal végétől körbeadogattak egy széket, aminek a lába végül tökéletes „távirányítónak” bizonyult. Persze ehhez kellett előtte egy kellően kimerítő edzés is…
Egyéni „problémamegoldó” képességét a szendvicskészítés, pontosabban annak hiánya hivatott bizonyítani: „Reggelente anya előkészíti a hozzávalókat, de sosincs kedvem megcsinálni az uzsonnámat. Így csak bedobok mindent egy zacskóba, és bent az iskolában rakom össze. Az osztálytársaim szerint már remek technikával szakítom szét a zsemlét.”
Kristóf az egyik legerősebb győri iskola, a Kazinczy Ferenc Gimnázium tanulója. Alapvetően humán beállítottságú suli, őt ennek ellenére a matek és a fizika érdekli a legjobban. Energetikai mérnöknek készül, természetesen a győri egyetemen folytatná. „A tanárok, az osztálytársaim nagyon segítőkészek, komoly részük van abban, hogy össze tudom egyeztetni a sportot a tanulással.”
A kenuzást illetően is látja a jövőt, de szerényen, hangzatos kijelentések nélkül nyilatkozik róla. „Szeretnék kijutni a riói olimpiára, de nem mondom, hogy ezt meg ezt akarom ott elérni. Egyelőre ezt a négy évet úgy látom, hogy sikerülhet a kvalifikáció. Sokan mondják, hogy a célig vezető út talán fontosabb, mint magának a kitűzött célnak az elérése. Van benne valami.”
Az első lépés Rio felé az idei Eb és világbajnokság lehet. A kontinensviadalon még nem lehet két olimpiai számot menni, viszont a kanadai U23-as vb-n igen. A cél, hogy oda 200-on és 1000-en is kijusson, és valamelyiken nyerjen. Ám ez nem görcsös elvárás számára: „Nekem nem mindig az jár a fejemben, hogy világbajnok akarok lenni. Élvezem, amit csinálok. Tulajdonképpen én sosem teszek olyat, amit nem szeretnék. Ha lenne is ilyen, inkább megkeresem benne a jót.” Kis kötözködés: a mosogatásban is? Abban is, mondja nevetve. „Nem azért mosogatok otthon, mert anyukám rám parancsolt, hanem mert örülök, hogy segíthetek neki ezzel.”
Nem mások elvárása határozza meg a követendő utat, szerinte az az igazán a célravezető, ha valaki a saját követelményeinek akar megfelelni. Gondolatait az a mondat érzékelteti legjobban, amit a legnagyobb közösségi portálon lévő oldalán mottóként lehet olvasni: „Sokan álmodnak a nagy teljesítményekről, mások ébren vannak, és véghezviszik őket.”
A Korisánszky Dávid Györgyről szóló első részt ide kattintva olvashatják.
A második részt, Dudás Miklóssal itt érhetik el.