A Vasas diktálja a tempót

Két korosztályban is megnyerték a bajnokságot a Vasas Akadémia fiú kosárlabdázói, így érthető az elégedettség Pasaréten. Ősztől az európai ifjúsági ligában indulhat egy csapatuk. Sárosi Bulcsú, a serdülők edzője értékelt.

K. D. – Milyen idényt zárt a Vasas?

– Ismét jó évünk volt. A kadet- és a serdülőcsapat megnyerte a bajnokságot, a hajtós, képzett U12-es együttes pedig a második helyen végzett. A juniorbajnokság végeredménye némi csalódást okozott, mert szerettünk volna bejutni a fináléba, de a legjobb három kosarasunk nem volt egészséges a nyolcas döntő idején, így lett ötödik a csapat. Ha csak a helyezést néznénk, ez kudarcnak is nevezhető, viszont ennél fontosabb, hogy juniorjaink közül többen is bemutatkoztak már a felnőtt NB I/B-ben és a fejlődésük töretlen. A másodosztályban most debütáltunk, a 18. hely ellenére pozitív az összkép: ilyen fiatal csapat korábban még nem szerepelt a bajnokságban, s okoztunk meglepetéseket is. Az NB I/B-s szereplés hosszú távon jelenthet sokat. Az itthoni sikerekhez jöttek még remek nemzetközi eredmények, több korosztályban is sikerült az éremszerzés, tornagyőzelmi esélyünk is volt, pedig pár éve még annak örültünk, ha egy-egy meccset meg tudtunk nyerni. – A következő szezonban is cél a nemzetközi tapasztalatszerzés? – Nagy megtiszteltetés, hogy felvették a Vasast az európai ifjúsági ligába, az EYBL-be. Nem mi vagyunk az elsők, hiszen a Megyeri Tigrisek már kipróbálták magukat ebben a sorozatban. Komoly bajnokságról van szó, főleg észt, litván, lett, lengyel, svéd és finn csapatok részvételével, de orosz és spanyol együttes is indul. Az 1998-as születésűek az A divízióba kerültek, olyan csapatok mellé, mint a Sabonis vagy a CSZKA Moszkva. Ősszel az első tornának mi adunk otthont.

– Gondolom sokan nyújtottak kiemelkedő teljesítményt az elmúlt időszakban. – A nyolcas döntőben a legértékesebbnek megválasztott Katona Bence kéztörésből felépülve kiemelkedett a pontszerzésben, Zöldi Márton megmutatta, hogy támadásban is megállja a helyét, Bényi Máté pedig megérdemelte a legjobb védőnek járó díjat, de említhetem Schafarek Boldizsárt és Gáldi Marcellt is. Amikor a csapatot átvettem, azt láttam, hogy sok a jó és képzett játékos, de agresszívebbé kellett tenni a védekezést. Ebben a szezon során folyamatosan javultunk, rengeteget léptünk előre. – Ennyire szokatlan itthon a kemény védekezés? – Sajnos kevés együttes alkalmazza, inkább másra helyezik a hangsúlyt. A döntő öt meccsén 15 percig nem alkalmaztuk a letámadást, és bár nem tudtam megnézni valamennyi találkozót, de összesen nem láttam ennyit letámadni a csapatokat, ehelyett inkább behúzódva védekeznek. Ezzel rossz irányba haladunk. Mi próbáltuk felvenni a nemzetközi tornákon tapasztalt keménységet, nagy tempót, ami idegen a csapatok többségétől. – Mekkora nehézséget okozott, hogy a döntő utolsó meccseit vírusfertőzés miatt két héttel később rendezték meg? – Problémát okozott a kihagyás, megtörte a lendületet. A gyerekek várták már a szünetet, mert hosszú volt a szezon. A csapatomból ketten komoly anyagi áldozatot vállalva később utaztak el külföldi iskolai kirándulásra, hogy szerepelhessenek a döntőben. – Átlagban 68,7 ponttal nyerték a meccseket. Ha ekkora a különbség, nem lenne érdemes idősebbek ellen versenyeztetni a csapatot? – Indultunk a kadet Budapest-bajnokságban is, de februárban visszaléptünk a sok meccs miatt. Ősszel három vereségünk volt és a felsőházba kerültünk volna. A nagy különbség valóban gátja lehet a fejlődésnek, de fontos motiváció a saját korosztályban szerzett pozitív élmény is.