A dunai rekordárvíz miatt veszélybe került a Római Teniszakadémián rendezendő rangos WTA-torna is. A tulajdonos, Márky Jenő vezetésével azonban mindent megtesznek, hogy idén is vendégül láthassák a világ legjobbjait és a feltörekvő hazai tehetségeket.
reb Pártíz méterrel a bejárat előtt a katasztrófavédelem egyik tagja állít meg. „Adok egy karszalagot, jó? Mert egyébként nem szabad” – mondja.
A felügyelő nem azt hiúsítja meg, hogy belógjak valamilyen versenyre. Az árvíz után még nem egyszerű eljutni a Római Teniszakadémiára. Azt nem mondanánk, hogy a madár se jár erre, de például ott jártunkkor a 134-es busz még elkerülte a környéket.
A zöld karszalaggal végül bemehetek az akadémiára. Kicsit korábban érkeztem, van időm körülnézni. A telepet saját védműrendszer veszi körül. Megóvta a pályákat. A biztonsági őrből kísérő lesz, felsétálunk a centerpálya lelátójára: a máskor zsúfolt nézőtér most raktárra emlékeztet. A víz elől felmenekített holmikat ponyvával takarták le.
Amit csak lehetett, ide hordtak fel, ugyanis az alagsort, és az ott található kiszolgáló létesítményeket (öltözők, termek, uszoda) viszont nem kerülte el az áradás. Beszélgetésünk alatt is több munkás dolgozott azon, hogy a szivattyú éjszaka is működni tudjon.
– Két hete folyamatosan védekezünk. El nem öntött minket a víz, viszont ez a legmélyebb pont, így amint megemelkedik a Duna, feltörnek a buzgárok – mondja a sokat megélt Márky Jenő. – El is lepte a víz az alagsort. A legnagyobb bajunk, hogy emelkedése során már nagyon hamar lekapcsolták a közműszolgáltatást, így az áramot is. Amikor a versenyhotel előtt bedőlt a gát, minket is ki akartak telepíteni. Végül kiharcoltuk, hogy maradhassunk és védekezhessünk. Aggregátorral szivattyúztunk, ám ilyen óriási mennyiségnek azzal nekimenni kockázatos. Le is égett.
Nagyot sóhajt: "Hoztunk másikat". A „mindenképpen megoldjuk”-felfogás tükröződik vissza az árvízi védekezésben. Akárcsak a verseny szervezésében évről évre felmerülő gondok megoldásában.
Bár még napokig eltart, míg a folyó visszahúzódik az eredeti vízszintjére, nem hagyják magukat, és megrendezik az ettől a héttől tervezett táborokat is. És ha rajta múlik, a július 6-14. között esedékes WTA-torna sem marad el.
Persze, ahogy eddig soha, idén sem lesz egyszerű dolga Márkynak. Az elmúlt hetekben keveset tudott foglalkozni a verseny szervezésével, ráadásul szegény embert az ág is húzza alapon napokig kórházból irányította az árvízi védelmet.
– Orbáncom lett, éppen időben értem be az ambulanciára, hogy elkerüljem a trombózist.”
Ha ez nem volna elég, a helyreállítás várhatóan 6-10 millió forintot emészt fel, pedig a 235 ezer dollár összdíjazású torna (napi árfolyamon számolva 53 millió forint) a rendezési költségekkel (ami összesen ennek a két-háromszorosa) együtt épp elég kiadást ró a Római Teniszakadémiára.
A világranglista legjobb harminc játékosából négyet ide várnak (Márky még nem akarta nevesíteni őket), és a legjobb magyarok is itt lesznek. Nem beszélve arról, hogy hosszú évek hagyományának megfelelően több hazai, tehetséges fiatal is szabadkártyát kap: például a 15 éves Gálfi Dalma. Tavaly szerepelt itt Babos Tímea, a 20 éves Kapitány Ágnes és Lukács Vanda is.
Ha versenyigazgatón múlik, nem adja fel a rendezést, amiért duplán is megharcolt. Egyrészt óriási a nemzetközi konkurencia, sokan szívesen adnának otthon rangos tornának, másrészt, miután már kivívta a jogot, elő kell teremteni a feltételeket. A tornának két éve nincs névadó szponzora, s bár idén az Emberi Erőforrások Minisztériumától kap támogatást, azért ehhez még jócskán kell hozzátenni.
Mivel szerinte a legjobb reklám a vendégszeretet, igyekszik a játékosok kénye-kedvét kiszolgálni. Ahogy mondja, a teniszezők imádják Budapestet, a torna pedig híres a versenybarát légköréről.
Hogy idén is jöhetnek-e? Ha versenyigazgatóra nézek, azt mondom, legközelebb idefele már a WTA-tornára kapok belépő karszalagot.
