Telve önbizalommal

A magyar U19-es fiú kézilabda válogatott biztosan, 29-17-re verte Gabont a hazai rendezésű korosztályos vb D-csoportjának 2. körében, Érden.

eFBé Bujdosó Bendegúznak elég volt negyven másodperc az első góljához. Jobbszélsőnk keretbe foglalta a félidőt, amelyben a 15. perc hozta az első gaboni időkérést – igaz, addigra nem tett szert a magyar válogatott túl nagy előnyre (7-3). Ahogy az osztrákok ellen is az első 20-25 percben, a magyar válogatottal is felvette a kesztyűt Gabon. A félidőt  így is sima 15-9 lett.

Kovacsics-gólokkal nyitottunk a 2. játékrészben, négy lövéséből négy bomba-, vagy ejtésgól esett. Az ötödik Kovacsics-találattal tízgólosra hízott a magyar vezetés. A 40. percre kipukkadt az ellenfél, „Mackó”, azaz Borbély Ádám védéseivel, az épp pályán lévők a masszív hatosfalas védekezéssel végképp elvették a gaboniak kedvét. Elől végigjátszottuk a támadásokat, Kovács Péter folyamatosan forgatta a csapatát, amely 29-17-re simán nyert. Szükség is van a pályán töltött percekre és a bemelegítésre, mert a világbajnokság igazán csak ezután kezdődik: a rendkívül szívós norvég és osztrák válogatott nehéz ellenfél lesz, nem is beszélve az Eb-győztes németekről. Kovács Péter ezt mondta a találkozó után: „Az első két mérkőzést a felkészülés részének tekintettük. Amit elterveztünk, azt meg is valósítottuk. Két magabiztos, nagy gólkülönbségű győzelem van mögöttünk, tudtuk gyakorolni a védekezést és a támadást, főleg az emberhátrányos védekezést, mert elég sok kiállítást kaptunk. Természetesen Ausztria, Németország és Norvégia teljesen más szintet képvisel. Haladunk tovább és én úgy gondolom, hogy a megfelelő úton járunk...”

Leimeter Csaba így nyilatkozott: „Örülök a százszázalékos lövőteljesítménynek, nagyon szeretném, ha a folytatásban is minden hasonlóan történne. Tudjuk, hogy igazából most kezdődik el a világbajnokság, de ennek a két győzelemnek azért megvan a maga jelentősége...” Stranigg János a közönségnek köszönte meg azt, amit a válogatott a mai napon (is) kapott a lelátóról: „Nagyon kellett nekünk a venezuelaiak és a gaboniak elleni két mérkőzés – oké, hogy nem a legjobb csapatok ellen, de nyertünk végre és visszajött az önbizalmunk. Hatalmas élmény ilyen hálás közönség előtt játszani, ha esetleg hibázunk, akkor is halljuk a biztatást!”

A gaboni csapat európai szemmel Gabon fiataljai számára a világbajnokság tanulmányút – nemcsak a kézilabdázás szempontjából. A fiúkat a lelátóról figyeli a „Nagy testvér”, a kézilabda szövetség, az olimpiai bizottság, s ezzel Gabon állami vezetőinek kell megfelelniük. Ez pedig feldolgozhatatlan teher, hiszen hiába beszélünk 18-19 éves, pelyhedző állú fiatalokról, a lelkükben még valamennyien gyerekek. Most azonban ők viszik az ország hírét a világban és a „hogyant” otthon is látják: a gaboni televízió a csapat valamennyi találkozójának közvetítési jogát megvásárolta. Tonci Druskovics, az egykori kiváló horvát kapus edzi a gaboniakat, az ő mentalitása átragadt tanítványaira, akik összetartó és vidám csapatot alkotnak. A csapatbuszon szól az ének, s amikor messze van az „őrszem”, sokat nevetnek, viccelődnek. Bár a világnak azon a felén ez megszokott, az európai szemnek mégiscsak furcsa jelenet volt: a szünetben valamennyi „nagy testvér” lejött a csapathoz és a három gaboni kapussal a vegyes zónában üvöltve közölték, hogyan is kell védeni…