A nyáron igazolt Finnországba a húszéves röplabdázó, Pallag Ágnes, aki örömmel nyugtázza: jó döntést hozott. Élvezi a légiós életet, ráadásul néhány héttel ezelőtt a csapat egyik legeredményesebbjeként segítette a válogatottat az izraeli világbajnoki selejtezőtornán.
reb Sajnos vagy nem sajnos, a honi röplabdában tendencia, hogy amint csak lehet, erősebb külföldi bajnokságba szerződnek tehetséges fiatalok. A húszéves Pallag Ágnes is így tett nyáron: a Békéscsaba RSE-től a finnországi OrPo csapatába igazolt. A fiatal szélsőt kint értük utol, és kértük, meséljen az elmúlt időszakról, nem feledve persze a válogatottbeli sikereit.
– Az utolsó két évben már megfogalmazódott bennem a váltás gondolata – kezd bele Pallag. – Több lehetőségem volt, s talán korábban is elhatározhattam volna magam, de nyáron nem vártam tovább. A válogatottban együtt dolgoztam Hollósy László szövetségi kapitánnyal, aki akkor szerződött Finnországba. Mondta, hogy szélsőt keresnek, és hogy szerinte beférnék a csapatba.
A felvetést tettek követték, így hamarosan aláírta egyéves szerződését, s immár Finnországban röplabdázik a fiatal játékos. Ahogy mondja, a lehető legjobb döntést hozta, hiszen szakmailag kiváló környezetben fejlődhet.
– A vezetőség mindent megtesz azért, hogy jól érezzük magunkat. Segítenek, amiben kell, és foglalkoznak velünk. Nem utolsó szempont, hogy korrektek, amit megígérnek, azt nagyon pontosan tartják is. Nyilván, mint minden légióstól, tőlem is azt várják el, hogy a csapat legjobbja legyek, és a lehető legtöbb pontot csináljam.
Ha kint olyan jól megy neki a pontgyártás, mint a válogatottban, akkor nyugodtan rábízhatják magukat finn csapattársai. Október elején zajlott ugyanis Izraelben a világbajnoki selejtezőtorna, amelyet első helyen zárt a válogatott, így magabiztosan jutott a januári, harmadik körbe. A csapat egyik legeredményesebb játékosa pedig Pallag volt, aki hét meccsen 83 pontot ütött.
– Nagyon jó kis gárda alakult ki abban a pár napban, a sikerek önbizalmat adtak, igazi nagybetűs CSAPAT-tá váltunk. Titkon reménykedtünk a továbbjutásban, az pedig, hogy ez az első helyen sikerült, nagy örömmel és büszkeséggel töltött el minket. Azonban nem szabad elkényelmesedni, ez csak egyetlen lépcsőfok volt, a neheze januárban jön. Tényleg sok pontot szereztem, de a sportoló sosem lehet elégedett magával, hiszen akkor nem képes továbbfejlődni. Így ha a teljesítményemre gondolok, azt mondom, megálltam a helyem, és örülök, hogy hasznára voltam a csapatnak.
Az élet pedig visszatért a megszokott kerékvágásba, azaz naponta két, reggeli és délutáni edzéssel készül klubcsapatában, ahol az idei cél, hogy a bajnokságban és a kupában is döntőt játsszanak. Emellett pedig nyelvtanulás a legfontosabb, az angol fejlesztése és a finn nyelv elsajátítása.
– Először meglepett, hogy itt minden korosztály beszéli az angolt, és senki sem lepődik meg, ha ezen a nyelven szólunk hozzá. Persze, hiányoznak a szüleim és a barátaim, de megszerettem az országot, az embereket, szóval, nagyon jól érzem magam!
