Fucsovics Márton úgy látja, az idei sikereinek a kulcsa a tavalyi váltás volt: akkor utazott Nizzába, ahol azóta is készül edzőjével, Olivier Taumával. A multikulturális társaságban jól érzi magát, s bár sokat fejlődött, érzi, messze vannak még határai.
reb A MOL Tehetségtámogató Program Sport Klasszis kategóriájában szereplő 21 éves játékos két hete Andriában tornagyőzelemmel fejezte be idei szereplését, amelynek köszönhetően bekerült a legjobb kétszázba. A 2010-ben Wimbledonban junior Grand Slam-győztes teniszezőt franciaországi állomáshelyén értük utol.
– Több mint ötven helyet javítani a világranglistán szép zárása az évnek.
– Igazán eredményes éven vagyok túl, amelyet elsősorban annak köszönhetek, hogy tavaly sikerült kiutaznom Nizzába az ISP Academy-ára. Itt találkoztam a jelenlegi edzőmmel, Olivier Taumával, aki azóta irányítja a felkészülésemet. Olivier hamar meglátta, hogy mik az erősségeim és persze a gyengébb pontjaim, ezeket próbáljuk folyamatosan tökéletesíteni, illetve javítani. Az, hogy a játékomon és az ütéseimen van még javítani és fejleszteni való, bizonyos értelemben bizakodással tölt el, mivel ettől érzem azt, hogy a határaim még messze vannak.
– Mennyire sikerült elérnie az évre kitűzött célokat?
– Az ATP-kétszáz közé kerülés volt a fő célom, és ezzel együtt fontos állomás, hogy sikerült megszereznem a Wimbledon és US Open selejtezőjéhez szükséges pontszámot, még úgy is, hogy mindkétszer az első körben kikaptam. Aztán az is abszolút bevált, hogy Nizzában készülök. Keveset tartózkodtam itthon, Magyarországon, ami rossz, mert a családom és a barátaim idehaza élnek. Mégis, Nizzában szebben süt rám a nap, úgy gondolom, itt válhat belőlem valóban profi játékos.
– Mitől olyan különleges odakint?
– Kellemes a környezet és az időjárás, nagyon-nagyon szeretek itt edzeni. Az edzők és a játékosok is hamar befogadtak. Olivierrel edzünk, és a többi játékossal. Vannak itt Svájcból, Svédországból, még Iránból is. Nagyon jó kis társaság alakult ki, szurkolunk egymásnak, és ami még nagyon fontos nekem, hogy sokat vagyunk együtt a teniszen kívül is.
– Visszatérve az évre: hogy érzi, mi volt a csúcspont?
– Azt hiszem, hogy az egész évben kifejtett munka után, a metzi ATP 250-es versenyen tudtam kihozni a legtöbbet abból, amit Nizzában tanultam. Az első meccsen egy hozzám hasonló, fiatal játékossal küzdöttem a selejtezőben, fárasztó, nehéz mérkőzésen meccslabdáról sikerült nyernem. Aztán a német Michael Berrerrel játszottam, és életemben másodszor jutottam főtáblára ennyire rangos viadalon. A jelenleg 39. francia Jeremy Chardy elleni találkozón nagyon jól szerváltam, ez volt a győzelem kulcsa, és a jó kondíciómnak köszönhetően végig egyforma intenzitással igyekeztem ütni a labdát. Más kérdés, hogy utána Tobias Kamke ellen elveszett a lendület, szétesett a játékom és a koncentrációm.
– Színesítette az összképet, hogy edzőpartner volt az ATP-világbajnokságon?
– Ilyen fényűző körülményekben és tökéletes szervezésben ritkán, vagy talán soha nincs része az embernek, nagyon örülök, hogy ezt is a tenisz, a sport adta meg nekem. Napi négy-öt órát gyakorolhattam a világ legjobbjaival, sokat tanultam. Ugyanakkor nem bántam, hogy a következő héten, Párizsban már csapatbajnoki meccsen léphettem pályára.
– Mivel telik a december?
– Az év hátralévő részét is felkészüléssel töltöm Nizzában. Mostanság minden reggel konditermi edzéssel és futással indul a nap, és délután is hasonló a program. Sokaknak ez talán unalmasan hangzik, én mégis nagyon jól érzem itt magam. Karácsony után utazom először az indiai Chennai Openre, utána pedig az Australian Open selejtezőjére. Jövőre a legjobb százötven a cél, és nagyon vágyom az áttörésre, hogy a top száz vagy ötven tagja lehessek.
