Mesebeli, de már nem Afrika

A Dél-Afrikából hazatért úszótréner Nyíregyházáról Pestre bumlizik a vonaton, miközben elmeséli, milyen jól döntött, amikor elvállalta az utánpótlás-kapitányi posztot. Mert  Törös Károly szerint pazarak a tervek, nagyszerű a program, aranyosak a gyerekek.

reb Három hónap után, leküzdve a kezdeti nehézségeket, több mint 260 támogatott tehetséggel a fedélzeten olajozottan működik a Jövő Bajnokai-program. A célkeresztben a 2017-es junior- és a 2021-es felnőtt-világbajnokság áll, mindkettőnek Budapest a házigazdája (az épülő úszópalotáról itt olvashat). A nagy tétért zajló felkészülés első negyedévének tapasztalatairól Törös Károly utánpótlás-kapitányt kérdeztük, aki hivatásos országjáró lett: hetente legalább két régióba látogat el. Beszélgetésünkkor éppen Nyíregyházáról vonatozott haza. – Még gyerekcipőben jár a program, de a három hónap elég volt arra, hogy a legfontosabb alapokat lerakjuk, és elinduljon a folyamat – összegez a Dél-Afrikából hazatért szakember. – Szomorú lennék, ha azt mondanám, nincs min javítani, mert mindig a jobbra kell törekedni. Apró változtatások még lesznek, ám a kijelölt úton halad a munka. A szövetség elnöke, Gyárfás Tamás is – aki igazán szívén viseli a gyerekek felkészítését – sokkal nyugodtabb már, szívesen és sokszor dicsér minket.

A szakemberek mellett a fiataloknak is kijár az elismerés. A januári felmérőt leszámítva, amikor jellemzően rosszabb eredmények születtek, egy hónappal előtte, jól látható a fejlődés. Akadnak a lányok és fiúk mezőnyében is, akik valamennyi megmérettetésen kiegyensúlyozottan teljesítettek, beleértve a februári régiós viadalt is. Viszont szép számmal vannak olyanok, akik, hat-nyolc másodpercet javítanak legjobbjukon, akár harminc-negyven helyet lépnek előre a korábbi rangsorhoz képest. Törös örül a fejlődésnek, igazolva látja a törekvést, hogy nemcsak a legjobbaknak, hanem az őket követőknek is megadták a lehetőséget. (Mind a hét régióban legalább harminc gyereknek kell lennie, ahol nem jött volna össze időeredmények alapján a létszám, ott az eredetileg a legjobbak közé nem kerülőket is meghívták.). És a keret korántsem végleges. – A budapesti összrégiós verseny, azaz fél év után vizsgáljuk át, hogy van-e olyan, akinek nincs helye a résztvevők között. Bár ez elvben előfordulhatna, eddig senki sem esett ki a programból. Arra viszont sokkal nagyobb az esély, hogy az edzők javaslatára akár újabb kicsik kerüljenek be. Leginkább évek múlva lesz mérhető az eredménye annak a figyelemnek és szeretetnek, amit a kiválasztottak kapnak. Mindenkinek egységes, vb-színekben pompázó, sárga felszerelése van, havonta a sportág legnagyobbjai (akik túlzás nélkül a világ legjobbjai is, elég Hosszú Katinkára vagy Gyurta Dánielre gondolni) látogatják meg őket, és készülnek velük. A héten tartott régióvezetői értekezleten kiderült, a szakemberek hamarosan víz alatti kamerákat is kapnak, amelyek segíthetik a gyerekek fejlődését.

– Ha belegondolunk, a vízilabdában sem lát minden mozdulatot a bíró, kisebb-nagyobb történések rejtve maradnak a víz alatt. Hasonlóan működik ez az úszásban is. Könnyebb lesz észrevenni a technikai hibákat, ráadásul mindezt azonnal vissza tudják nézni, edző is, gyerek is. A fiatalok sokkal könnyebben tanulnak, ha látják magukat, s nem csak elmagyarázzák nekik, mi nem jó. Ha már amolyan értékelőt tartottunk, kíváncsiak voltunk, a hosszú évtizedek után hazatérő szakember (erről először honlapunk számolt be), hogy érzi magát itthon, új munkakörében. – Azt csinálhatom, amihez értek, amit szeretek. Járom az országot, tanítom a gyerekeket, segítek a kollégáknak, ha ezt igénylik. Nem bánom azt se, ha olykor napi tíz-tizenkét órát dolgozom, mert így vagyok közel a tűzhöz, ami engem melegít. Vagyis a medence hűs vizéhez.