Sztárok a német Balaton partján

A Bodeni-tó partján nemcsak strandolni lehet, hanem meccsre járni is. Friedrichshafenben játszik ugyanis Németország egyik legjobb röplabdacsapata. A játékosok, a környék sztárjai pár napja tizenkétezer néző előtt nyerték meg a kupadöntőt. De ami a legjobb az egészben: a csapat egyik alapembere magyar, Gergye Roland.

Nagy-Pál Tamás Gergye Roland húszéves korára utánpótláskorú és felnőtt játékosként mindent megnyert itthon a FINO Kaposvár színeiben. Ezért tavaly úgy döntött, hogy kipróbálja magát külföldön, és német élcsapatba, a Friedrichshafenbe szerződött. Első sikerét a napokban könyvelhette el: német kupadöntőt nyert. – Gondolom sejted, miért kereslek! – Csak nem a kupadöntő miatt? – Ráhibáztál. Nagy meccs volt?

– Óriási. Tizenkétezer ember előtt játszottunk. A döntőt amerikai filmben sem rendezhették volna jobban. Ötszettes meccs volt, és az utolsóban még tíz-hatra vezetett a berlini ellenfelünk, onnan fordítottunk tizenöt-tizenkettőre. – Tizenkétezer ember!... Nálunk néha teljes labdarúgó NB I-es fordulót néznek meg ennyien. – Leírhatatlan érzés, amikor belépsz a csarnokba, és meglátod  a rengeteg embert. Mindenki beöltözve sálakba, mezekbe. És ha már a focit említed, a hangulat éppen olyan volt: a nézők hullámoztak és szurkoltak is. – A hétköznapokban is ekkora presztízse van Friedrichshafenben a röplabdának? – Meghiszem azt! Kisvárosról beszélünk, ahol ez a legnépszerűbb sportág. A repülőtéren például hatalmas plakátokon reklámoznak minket. Folyamatosan szerepelünk az újságokban, a tévében, rádióban. De nemcsak itt ismernek minket, más városban is előfordul, hogy bemegyünk valahova, és odajönnek hozzánk gratulálni, beszélgetni. – Hogy ment a játék a döntőben? – Túl sokat nem játszottam. – Miért? – Taktikai okok miatt. A két szélső ütőnek jól ment a játék, így rám nem volt akkora szükség. – Nem bánod? – Nem különösebben. Játszottam azért és így is. És többször kezdek a szezonban, mint amire előzetesen számítottam. Közben az is előfordul, hogy nem játszom. Az edző forgatja rendesen a csapatot. Bő a keret. Profiklubban ez természetes. – Mi mindenben nyilvánul meg még a profizmus? – A feltételekben. Például három fizikoterapeuta dolgozik mellettünk. Nagyon komoly kondigépeink vannak, és saját luxusbusszal utazunk a meccsekre. Itt minden csak a röplabdáról szól, mással nem kell foglalkoznunk. Akármire szükségünk van, azonnal megteszik. Az pedig elő sem fordulhat, hogy ne tartsanak be valamit, ami benne van a szerződésekben. – Gondolom, ebbe nem volt nehéz beleszokni. Viszont honvággyal küszködtél? – Az első egy hónap kemény volt, mert teljesen egyedül jöttem ki. Főleg a barátnőm és a családom hiányzott nagyon. De a párom szerencsére a következő szezonra már jön utánam, úgyhogy könnyebb lesz. – Szeretni fogja az ottani életet? – Mérget veszek rá! Friedrichshafen az egyik legszebb német város. A Bodeni-tó partján fekszik, amit leginkább a Balatonhoz lehet hasonlítani. Nyáron érkeztem ide, még bőven a strandszezonban. Kellemes nyaralóhely. Arról nem is szólva, hogy ez Németország legmelegebb része, télen szinte nem is ment nulla fok alá a hőmérséklet. – Tényleg nem hangzik rosszul. Hol fogtok lakni? – Ott, ahol most is élek, háromszobás lakást kaptam. Autót is adott a klub, bár nélküle is meglennék, mert közel van a bevásárlóközpont és a csarnok is csak nyolc perc séta. Remek kis környék. – Így az edzésritmust is könnyebb lehetett megszokni. – Az eleje nem volt egyszerű, rendesen megszenvedtem az izomlázzal és a fáradtsággal. Itt előfordul, hogy reggel a kondiban kezdünk, és utána még labdázunk a teremben, vagy fordítva. Otthon ilyen soha nem volt. De mostanra hozzászoktam. – Tavaly nyilatkoztad nekünk, hogy a nyitásfogadásban szeretnél kinn fejlődni. Ez hogy halad? – Ráfeküdtünk a dologra. – Részleteznéd? – Az alkarérintést és a labdához való mozgást is másképp kell csinálnom, vagyis szinte az egész fogadást újra kellett tanulnom. Ez óriási nehézség volt először, hiszen tíz éve gyakorolt mozdulat elég mélyen rögzül az emberben. Volt is olyan időszak, hogy nem ment az átállás, de aztán belejöttem. Most már közel jár a tökéleteshez. – Akkor ez a válogatott szempontjából is külön öröm. – Így van, biztosan nagyobb hasznára leszek a csapatnak. Viszont a májusi Eb-selejtezőn, sajnos úgy tűnik, nem leszek ott. Legalábbis, ha bejutunk a bajnokság döntőjébe. Már pedig ez a célunk. Kupagyőzelem után bajnok is szeretnék lenni az első szezonomban!