Osztály? Első!

A Honvéd színeiben sosem játszhatott az élvonalban, ám a Nyíregyházával bajnok lett az NB II-ben, így nevelőklubja ellen is bizonyíthat majd az ősszel: a Spartacus 20 éves védőjével, Gengeliczki Gergővel beszélgettünk.

Nagy-Pál Tamás Négy évet töltött el a másodosztályban a Nyíregyháza Spartacus csapata, de az idén már egy fordulóval az évad vége előtt bajnoki címet ünnepelhetett, így visszajutott az NB I-be. A gárda 29 meccsen mindössze 23 gólt kapott az NB II-ben, és ebben nagy része volt Gengeliczki Gergőnek, az együttes egyik legfiatalabb játékosának.

– Sikerült kellőképpen megünnepelni a feljutást? – Persze. Volt mulatság a stadionban a szurkolókkal, illetve bulizni is elmentünk a fiúkkal. De a hét második felében már a Kozármisleny elleni utolsó bajnokira készültünk. – Nem volt nehéz aranyéremmel a zsebben visszarázódni az edzésekbe? – Nem okozott gondot. Aki ilyen szinten futballozik, az imádja, amit csinál. – Akkor örömfocira készültök Baranyában? – Szerintem lekezelő lenne az ellenféllel szemben, ha ezt állítanám. Szeretnénk nyerni, tisztességesen fel is készültünk a játékukból. A mérkőzésen kiderül, hogy örömfoci lesz-e a vége vagy netán nyögvenyelős győzelem. – Huszonhét találkozón léptél pályára az évadban, ráadásul négy gólt is szereztél. Elégedett vagy magaddal? – Ez volt az első komolyabb évem a profi futballban és rengeteget fejlődtem, sokkal érettebb lett a játékom. Ezt nagyban köszönhetem a rutinosabb csapattársaimnak is, akik minden fiatalt segítettek. Hogy ehhez még négy gól is társult, az külön öröm. Az pedig a hab a tornán, hogy mind a négyet fejjel értem el. – Akkor készen állsz az NB I-re? – Amikor már körvonalazódott, hogy meglesz a feljutás, sokat beszéltünk róla, hogy mit kell másképp csinálnunk az első osztályban. Keményebben és gyorsabban kell játszanunk. Nem becsülöm le az NB II-es támadókat, de azért az ősszel már Nemanja Nikolicsokkal és Rudolf Gergelyekkel kell megvívnom a párharcokat. Ez sokkal több koncentrációt igényel, erre próbálok a nyáron felkészülni. – Nyíregyháza híres a szurkolóiról, talán csak Miskolcon övezi ekkora imádat a város csapatát, mint a szabolcsi megyeszékhelyen. Neked milyen a kapcsolatod a fanatikusokkal? – Édesapám figyelmeztetett még tavaly nyáron: tudd, hova érkezel. Ha jól játszotok, nagyon szeretnek titeket, de ha nem, akkor nagyon tudnak utálni is. Sajnos megtapasztaltam már, hogy mindkét állítás igaz. Az utolsó öt-hat fordulóban nem teljesen úgy jött ki a lépés, ahogy elterveztük és kaptunk hideget-meleget. Összességében olyan futballközpont ez, amire szüksége van az NB I-nek. Reméljük, sikerül is ott tartani a csapatot! – Ez lehetséges ezzel a kerettel? – Ezt majd a vezetők eldöntik. Az biztos, hogy több rutinra lesz szükség. Ám az is tény: csak olyan játékosokat van értelme leigazolni, akik ugyanúgy segítik a fiatalabbak munkáját, mint a mostani társak. Ha olyanok érkeznek, akik inkább széthúzzák a csapatot, lehetnek akármekkora nevek, csak ártanának. – Te biztosan maradsz? – Igen, eldőlt, hogy itt leszek jövőre is. Már nagyon várom, hogy megkezdjük a felkészülést a következő szezonra. – Egy éve ilyenkor még a Magyar Futball Akadémia játékosa voltál. Miért kerültél Kispestről Nyíregyházára?

– Lejárt a szerződésem. Amikor kiderült, hogy a Szpari igényt tartana rám, George F. Hemingway felajánlotta, hogy kölcsönszerződéssel menjek el, de ezt én nem fogadtam el. – Miért nem? – Nem szerettem volna a Honvéd kötelékébe tartozni. – Beavatnál a részletekbe? – Nem hiszem, hogy húsz évesen nekem most ezt ki kéne teregetnem. A Honvéd koncepciója nem a fiatalok beépítéséről szól. Még akkor is így van ez, ha kívülről nem így tűnik. Az biztos, hogy nekem nagyon jól jött a környezetváltás. – Akkor a Honvéd elleni meccseket különösen várod? – Természetesen! Szeretném bizonyítani, hogy helyem van az élvonalban. – Addig viszont még van a Kozármisleny elleni bajnoki. Visztek azért pár üveg behűtött pezsgőt a meccsre? – Nem, de hazafelé hosszú az út, lesz idő az ünneplésre…