Nem sikerült a kéziérettségi

Egy egész életre megtanulták: nem szabad „ráülni” az eredményre, és megijedni, ha az ellenfél hirtelen zárkózik fel – összegzi az ifjúsági kézilabda-világbajnokság tapasztalatait a magyar leányválogatott legeredményesebb játékosa, Monori Orsolya.

reb Ahogyan arról többször is beszámoltunk, a múlt hét végén záruló, Macedóniában rendezett ifjúsági kézilabda-világbajnokságot leányválogatottunk a 15. helyen fejezte be. Tekintettel arra, hogy rengeteg kulcsjátékos hiányzott már a rajt előtt is (csakhogy érzékeltessük: a tavalyi Európa-bajnokság 186 góljából 108-nak a "tulajdonosa" ilyen-olyan sérülés miatt itthon maradt), ráadásul Ohridban, az első csoportmérkőzésen is sérült meg kulcsjátékos, így akár könnyű szívvel is le lehetne nyelni a keserű pirulát.

Ám szép reményeket keltett, hogy a lányok mindezek ellenére bravúrral legyőzték Oroszországot és Norvégiát, majd a papíron verhető ellenfeleket is, így csoportelsőként jutottak a 16 közé. Ott viszont tíz perc csőd döntött, ezt követően egy meccs ráment arra, hogy feldolgozzák a kiesést. Így aztán csupán a 15. helyért küzdhettek meg, ahol tucatnyi góllal múlták felül a franciákat. Válogatottunk legeredményesebbje a 17 éves ferencvárosi átlövő, Monori Orsolya lett, őt kérdeztük, játékosszemszögből hogyan élte meg a vb-t. – Az oroszok és norvégok elleni meccs – feleli arra a kérdésünkre, mi jut eszébe először a világbajnokságról. – Hogy nagyon összetartó, jó csapat voltunk, végig biztattuk egymást. Az edzők pedig igyekeztek levenni rólunk a terhet, azt mondták, csak játszunk felszabadultan, és élvezzük a kézilabdát. Monori felidézi, a két nehéz ellenfél elleni diadal után mindannyian megkönnyebbültek. Tudva, hogy minden sorozatterhelésben eljön a holtpont, várta, hogy nekik mikor következik gyengébb meccsük. Mivel a harmadik találkozón fáradtabbak voltak, azt gondolta (remélte?), túl is vannak a nehezén, csakhogy az sokkal rosszabbkor érkezett: a legfontosabb találkozón, Hollandia ellen. Úgy látja, amellett, hogy az ellenfél erős csapat, nem volt veszítenivalója, míg nekik annál több. – Nem arról van szó, hogy elbíztuk magunkat, de az ötgólos vezetéskor úgy éreztük, már nem egyenlíthetnek. Ehhez képest megijedtünk, amikor mégis feljöttek, butaságokat csináltunk. Volt olyan játékostárs, aki májusban lett először válogatott, sokan nem kerültünk még hasonló helyzetbe világversenyen, és nem tudtunk megfelelően reagálni. Ráadásul a fáradtság is érződött: előtte, a japánok ellen óriási tempójú meccsen is bizonyítani akartunk, hogy a szokatlan védekezésük ellen szintén tudunk nyerni. Talán ez is hozzájárult a hollandok elleni csúnya utolsó tizenkét perchez. Az biztos, egész életre megtanultuk, nem szabad „beleülni" az eredménybe. Ráadásul a rutintalanság miatt még egy mérkőzés kellett, hogy túllépjenek a vereségen, így vezetett az út a 15. helyig. Tagadhatatlanul drágán megfizetett tanulópénz volt ez: ahogy a fiatal átlövő szomorkás félmosollyal megjegyzi, nekik nem szép eredménnyel, hanem minden idők talán legrosszabb helyezésével sikerült bekerülni a történelemkönyvekbe.

Az FTC keretéből Németh András szövetségi kapitány több játékost is meghívott a női válogatottba, ezért aztán a fiatal átlövő jelenleg a „zöld-fehérek” első csapatával készül. „Még két év van a középiskolából, de természetesen nagy álmom válna valóra, ha a felnőttcsapathoz kerülnék.”

Ha tehetné, kitörölné emlékezetéből a világbajnoki eredményt: ő annyira összetört a nyolcaddöntős vereség után, hogy jelenleg nem is tudja elképzelni, miként élhették meg a játékosok a 2000-es sydneyi olimpiai döntőt (jelentős hátrányból fordított Dánia a magyarok ellen – A szerk.). Ugyanakkor van miből erőt meríteni: az igencsak fiatal, nem összeszokott gárdával megmutatták, bárkit képesek megverni. Ráadásul szerinte a holland meccs később, hasonlóan kiélezett helyzetben nem úgy villan majd be, mint „jaj, a végén megremegett a kezünk", hanem, hogy rutinosabbnak kell lenni. Amikor nem megy a góllövés, húzni az időt, hosszan támadni, mindenáron megőrizni az előnyt. És ne felejtsük: az utánpótlásversenyeknek tulajdonképpen a tanulás, a fejlődés a lényege. Talán senki sem bánja majd a korosztályos vb 15. helyet, ha felnőttkorban nem következik egy újabb „Sydney”…