Amerikai álom

Együtt lettek U18-as világbajnokok, együtt akarnak olimpia bajnokok lenni. Vogel Simon és Vogel Soma igazi vízilabdás családba született, édesapjuk példaként állt előttük.

Pusztai Viola Vogel Soma és Vogel Simon egészen korán ismeretséget kötött az uszodával. Persze ez nem is csoda, hiszen édesapjuk, Vogel Zsolt klubszinten igencsak sikeres vízilabdázó volt. 1994-ben az UTE játékosaként BEK-et nyert, ötszörös magyar bajnoknak, kétszeres Magyar Kupa-győztesnek vallhatja magát, sőt még egy LEN-kupa és egy Szuperkupa győzelemért járó aranyérem is került a vitrinbe. Abba a vitrinbe, amely előtt Soma és Simon is sokat állhatott gyermekként, most pedig ők is hozzátettek két U18-as világbajnoki aranyat a családi gyűjteményhez. Kezdetben azonban nem volt olyan egyértelmű, hogy a vízilabdás családba született gyerekek ezt a sportágat választják. – Soma egy ideig párhuzamosan karatézott és a vízilabdázott. Persze én már akkor próbáltam terelgetni az utóbbi felé, ami sikerült is: a karatét abbahagyta, és maradt a vízilabda. Simon céltudatosabb volt, előbb megfertőződött az uszodával és előbb szeretett volna vízilabdázó lenni, mint az öccse. Nála nem volt mellékszál, talán a foci, de minden három-négy éves gyerek focizni akar. Nem volt olyan más sportág, ami eltántorította volna attól, hogy az uszodába jöjjön – meséli édesapjuk.

Soma úgy emlékszik, kilenc éves volt, amikor vízilabdázni kezdett. Az iskolában sokat focizott, általában a kapuban állt, így a vízben is ezt a posztot választotta. Na, meg azért, mert saját bevallása szerint nem szeret úszni. – Sokáig győzködtük Somát, hogy próbálja ki magát a mezőnyben is, de végül maradt a kapuban. Az úszáshoz való kitartás hiányzott belőle, de ez idővel megfordult, hisz a kapusok azért elég komoly munkát végeznek – veszi át fiától a szót a Ferencváros utánpótlásánál dolgozó Zsolt. És milyen szerencse, hogy maradt a kapuban. Az U18-as világbajnokságon ugyanis szenzációsan védett, mint ahogyan bátyja, Simon is remekelt centerként. – Tavaly az U17-es Európa bajnokságon voltunk először világversenyen, abban a válogatottban is a testvérem volt a csapatkapitány. Ott lecsúsztunk a dobogóról, negyedikek lettünk. A négybe kerülés mindig elvárás a magyar csapattal szemben, de a vb előtt mindenki úgy állt hozzá, hogy nem elég a négy, érmet akarunk nyerni és végül sikerült a legfényesebbet megszerezni – mondja Soma. Bár már több mint egy hét eltelt a világbajnoki döntő óta, a fiatal játékos még mindig szívesen emlékszik vissza a Törökországban történtekre. A hazaérkezés után nem sok idő maradt a közös családi ünneplésre, hisz Simon két nappal később már utazott az Egyesült Államokba, hogy a kaliforniai Stocktonban a Pacific University ösztöndíjasaként megkezdje egyetemi tanulmányait. A sűrű program miatt elég fáradtnak érzi magát és nála is előjött egy kis betegség, mint Manhercz Krisztiánnál, tudjuk meg édesapjától. –Próbálja megszokni az új környezetet, ehhez idő kell, nem fog pár napon belül menni, de várja az új kihívásokat. A kettős kihívást: a tanulást és a másfajta kultúrában lévő vízilabdának való megfelelést. Reméljük pozitív irányban hatnak rá az új impulzusok és jól fogja magát érezni.

Simon az egyetemen általános üzleti menedzsmentet tanul, emellett pedig természetesen tovább folytatja a pólót. Erdélyi Balázs nagyon jó példa számára is, hogy lehet megtalálni a párhuzamosságot a tanulás és az élsport között. Hisz ő is szeretné ugyanazt az utat bejárni, mint a budapesti Eb-n ezüstérmes csapat tagja: felnőtt válogatott akar lenni. Öccse számára pedig ő a példakép, így nem csoda, ha Soma is hasonló terveket szövöget, köztük azt is, hogy az érettségi után követi bátyját az Egyesült Államokba. Rá azonban a következő idényben más kihívások várnak: ő lesz a Ferencváros OBI-es csapatának cserekapusa. – Szerintem sokat fejlődök majd az idén, jó gyakorlás lesz a nagyobbak között védenie, hisz erősebben, gyorsabban lőnek. A fiatal kapus az U18-as vb után az U19-es Eb-re is szeretett volna elutazni, de Horkai György úgy döntött, inkább pihenőt ad neki. Abban Soma is egyetért a kapitánnyal, hogy nem tudott volna ismét olyan magas szinten védeni, mint Törökországban. Ahová a két Vogel fiút a nagyszülők is elkísérték. – A vb elején azt gondoltam, jobban fogok izgulni, hogy kint van a család és néznek minket. De igazából ki tudtam zárni, így nem is zavart. Sőt, jólesett, mikor a meccsek végén odajöttek hozzám, megölelgettek és megpuszilgattak. Persze Simon és Soma csupán kettő a nyolc unoka közül, hisz Zsolték hárman vannak testvérek, így elég népes a Vogel família. Ráadásul bátyja, Zoltán és öccse, Gábor is vízilabdázott korábban, utánpótlásszinten ők is szép eredményeket értek el, Vogel Gábor pedig jelenleg is a medence partján dolgozik játékvezetőként. Vogel Zoltán pedig a család mókamestere, ő volt a felelős azért, hogy tavaly a Vogel családot is elérte a Harlem Shake-őrület. Soma azonban édesapjához hasonlóan inkább a háttérből nézi ezeket a bolondozásokat. Ő Simonnal együtt komolyabb feladatokra koncentrál, mint mondta, természetesen olimpiai bajnok vízilabdázó szeretne lenni. Az első lépést már mindketten megtették efelé, hisz együtt lettek U18-as világbajnokok. S hogy ez milyen érzés? – Ennél jobb érzés a világon nincsen, ezt terveztük kicsi korunk óta, hogy együtt nyerünk világversenyt. Ha pedig minden úgy alakul, ahogy a két fiú tervezi, akkor még sokszor átélhetik közösen a győzelem édes ízét. (A főoldali kép Vogel Sándor fotója.)