Mesterhatos után

Ha már egy tizenöt éves srácnak is feltűnik, hogy itthon nem megfelelő az edzéseken a hozzáállás, akkor tényleg nagy a baj. Pedig ennek felismeréséhez Pratsler Benjaminnak félévnyi légióskodás is elég volt. Ikertestvérével, Alexszel a Honvédban próbálják meg ötvözni a német mentalitást a magyarral.

Nagy-Pál Tamás Pratsler Benjamin futószalagon termeli eddig a gólokat. A Magyar Futball Akadémia U16-os csapatának csatára első négy bajnokiján összesen tizenegy gólt szerzett. A nyitófordulóban ráadásul mesterhatost ért el a Videoton ellen, így toronymagasan vezeti a góllövőlistát. A 15 éves tehetséggel beszéltünk.

– Hazavitted a hatgólos labdát? – Nem, de nagyon örültem a sorozatomnak. Főleg, hogy a korábbi rekordom négy gól volt egyetlen mérkőzésen. A rengeteg gratuláció is jól esett, de ez nem csak az én érdemem. Szerencsére remek társaim vannak, akiktől sok passzt kaptam. – Az összes gólt a szünet után szerezted. Ez azt jelenti, hogy hét és fél percenként betaláltál. Gyakorlatilag minden labdaérintésed után a kapuban kötött ki a labda... – Inkább úgy fogalmaznék, hogy az első félidőben semmi nem jött össze, a másodikban viszont minden. – Tizenöt gólt rúgtatok annak a Vidinek, melynek felnőtt csapata vezeti a bajnokságot. Mi történt? – Külön örültem az eredménynek is, mert korábban én is játszottam Fehérváron. Gondolom, Felcsút elszívja onnan a legjobbakat, ezért lett gyengébb a csapatuk. Ráadásul mi sokkal jobban akartuk a győzelmet. Meg akartuk adni a bajnokságnak az alaphangot, ezért végig nagyon hajtottunk. – Volt valami előjele annak, hogy majdnem háromgólos meccsátlaggal kezded a szezont? – Az előző évad vége jól sikerült, és megpróbáltam átmenteni a formámat a mostani idényre is. Ezen dolgoztam a nyári felkészülés alatt. De ilyen szezonkezdetre persze nem számítottam. – És arra, hogy a Pécs elleni gólod után a csereként beálló ikertestvéred, Alex duplázik majd? – Különleges érzés volt. Még soha nem fordult elő ilyesmi, hiszen ő hátvéd, de ezúttal csatárnak küldték be. Örülök, hogy sikerült neki, azt azonban nem szeretem, ha összehasonlítgatnak minket. – Villámrajtoddal máris hat gól az előnyöd a góllövőlistán. Föltesze, az a cél, hogy ott is maradj az első helyen... – Gólkirály szeretnék lenni. Soha nem voltam még az, úgyhogy hajtani fogok érte. – Ezen kívül mik a terveid? – A bajnoki cím. Próbálom magamból kihozni a legjobbat, és közben folyamatosan fejlődni is. – Elsősorban miben? – Technikailag is akad javítanvaló, fizikailag pedig most kezdek izmosodni. Ezen kívül sajátos hibám, hogy csatárként nehezen veszem át és tartom meg a fellőtt labdákat, ebben mindenképpen javulnom kellene. – Annak idején Alexé vagy a te ötleted volt, hogy futballozni kezdjetek? – Egyszerre találtuk ki. A sulifoci során azt vettük észre, hogy mindig nálam vagy a tesómnál van a labda, ezért elkezdtünk edzésre járni Móron, ahol laktunk. Aztán gyorsan átkerültünk a Videotonhoz, ahol négy évet húztunk le. Utána jött a Kubala Akadémia, ott már jóval színvonalasabb képzést kaptunk, és a társaink is ügyesebbek voltak, így sokat fejlődtünk. Ezután sérülés miatt sajnos hosszú időt ki kellett hagynom, majd fél évig Németországban éltünk. – Merre? – Először Augsburgban voltunk próbajátékon, de azon nem feleltünk meg, így egy kisebb klubba kerültünk.

– Akkor van benned némi német mentalitás is? – De még mennyire! Éppen emiatt volt ez az időszak nagyon hasznos a számunkra. Megismertük az ottani hozzáállást, amit remekül tudunk ötvözni a magyarral. – Például mit? – Ott teljesen más a játékosok felfogása. Az edzéseken is folyamatosan pörögtek, minden labdaérintésre koncentráltak, és persze nagyobb az iram is a tréningeken. Ha pedig valaki hibázik, azt nem hibáztatják, hanem inkább biztatják. – Itthon ez máshogyan van? – A meccseken pörgés van, de az edzéseken sokszor előfordul, hogy nem mindenki teszi oda magát száz százalékosan. Ebben fejlődnünk kellene. – És ez sajnos nem csak az utánpótlásra igaz... Meddig szeretnél eljutni a futballkarrieredben? – Nagy álmom, hogy bekerüljek a korosztályos válogatottba, ezért is dolgozok minden edzésen és meccsen. Remélem, megkapom majd a lehetőséget. A Honvédban minél hamarabb szeretnék felkerülni az NB III-as második csapatba, aztán az élvonalba. És, mint szinte mindenki, én is külföldön képzelem el a jövbőmet. Legnagyobb vágyam Németország, azon belül a Borussia Dortmund vagy a Bayern München. De ezek még nagyon távoli célok. – És a sokkal közelebbiek? Mennyit lősz a Nyíregyházának szombaton? – Nem ez a legfontosabb. Inkább játsszak jól, adjak gólpasszokat, és nyerjük meg a meccset.