Túlszárnyalni aput

Édesapja eredményeire is rátenne egy lapáttal. Határozottsága megvan hozzá, és az atyai szigort is megkapja, ami kellő motivációt ad. Dragóner Filip célja, hogy két-két és fél éven belül bemutatkozhasson az FTC első csapatában.

Nagy-Pál Tamás Dragóner Filip (címlapfotó: blikk.hu)  mesterhármast ért el az U17-es bajnokságban a Ferencváros színeiben a Győri ETO ellen, így már hat gólnál jár a szezonban. Igazi családi vállalkozás ez, hiszen édesapja, Dragóner Attila az edzője, akinek szeretne a nyomdokaiba lépni. A 16 éves csatárral beszélgettünk.

– Az edződ vagy az édesapád gratulált a tripládhoz? – A pályán az edzőm, azon kívül az apám. – Könnyen szét tudod választani a kettőt? – Két éve, amikor elkezdtük a közös munkát, még nagyon szokatlan volt, de most már nem okoz gondot. – Sok szülő ilyenkor szigorúbb a gyerekével, mint a többiekkel. Nálatok mi a helyzet? – Az egész csapattal nagyon szigorú, mert a legjobbat akarja kihozni belőlünk. Azon dolgozik, hogy mindenkiből legalább NB I-es, de akár külföldön játszó labdarúgó lehessen. Így persze velem szemben is nagyon kritikus. Kicsit dicsért, de aztán rögtön mondta, hogy menjek tovább, ne elégedjek meg ezzel. – Életed meccse után? – Azért nem ez volt az, de a legjobbak között van. Az biztos, hogy csodálatos érzés: minden csatárnak óriási önbizalmad ad, ha három gólt szerezhet. – Melyik volt a kedvenced? – A második, amikor a szélről kaptam beadást, és a hálóba fejeltem. – És hogy érzed: előnyödre vagy inkább hátrányodra válik édesapád személye? – Vannak ennek jó és rossz oldala is. Szerencsére, én csak előbbiekre emlékszem. – Sűrűn összehasonlítanak titeket? – Előfordult, de elég nehéz, hiszen apu védő volt, én meg csatárt játszom. Általában a mentalitást szokták említeni, hogy abban próbáljak hozzá hasonlítani. – Ő a példaképed? – Nincs példaképem, mert az elvégzett munkában hiszek. De természetesen a szemem előtt lebeg mindig, hogy meddig jutott el. – A játékára emlékszel még? – Persze! Majdnem minden héten néztem a pálya széléről tátott szájjal a rengeteg néző előtt az Albert stadionban. – Akkor egész korán megfoghatott a közeg. – Főleg, hogy kiskoromban sokat jártam vele edzésre is. Egy idő után mondtam, hogy én is focizni szeretnék. Aztán el is vittek egy zuglói kiscsapat edzésére, beálltam és rúgtam a bőrt. Gyorsan a szerelmemmé vált a foci. Tehetségesnek találtak, átkerültem a Fradiba. – Nyilván rengeteget szakmáztok apukáddal, mint edző és tanítványa. De szokott-e tanácsot adni, mint ex-focista a pályafutásod alakítására? – Rengeteg mindent megtapasztalt a karrierje során, így próbál segíteni, hogy elkerüljem a hibákat, és ne szalasszam el a lehetőségeket. – Azt már megtudhattuk tőled, hogy édesapád szigorú a pálya szélén. Összességében milyen edzőnek tartod? – Sikerorientáltnak. Ha kell, belehajszolja a csapatot a győzelembe. Nagyon szenvedélyes.Úgy gondolom, hogy később felnőtt gárda kispadján is megállja a helyét. Most elkezdte az utánpótlásban, gyűjti a tapasztalatokat, még bármi kisülhet a dologból. Az biztos, hogy a szíve a helyén van. – Milyen célokkal vágtatok neki a szezonnak? – Ősszel az első nyolcban szeretnénk végezni, hogy tavasszal harcban lehessünk a bajnoki címért. – És a személyes tervek? – Például fejlődni. – Miben? – Amit erősségemnek tartok, az a gyorsaságom, a dinamikám, és szerintem a technikai tudásom is alakul. De ez utóbbi is fejlesztésre szorul, az állóképességemmel együtt. Ezen kívül azt is kitűztem magam elé, hogy hány gólt szeretnék lőni a szezonban. – Titok? – Nem. Húszat. – Elég jól állsz, hiszen már hat megvan. De nemcsak a klubodban várnak rád feladatok. Hogy sikerült a korosztályos válogatott összetartás? – Kedden nem voltam kezdő, a második félidő végén álltam be egygólos előnynél, 2-0-ra nyertünk a nagyon erős Svájc ellen. A visszavágón nagyon szerettek volna bizonyítani a vendégek, mi pedig sajnos nem voltunk olyan frissek és dinamikusak, így kikaptunk. Azon a meccsen egy félidőt játszottam.

– Nyakunkon az Eb-selejtező első szakasza. Összeállt már a csapat? – Jó kis társaság, remek focistákkal. Ha tényleg egységesek leszünk, akkor továbblépünk az elitkörbe, és szerintem az Eb-re is eljuthatunk. – Azzal valóban édesapád nyomdokaiba lépnél, hiszen ő is járt világversenyen, az atlantai olimpián. Ezen kívül közönségkedvenc lett a Fradiban, játszott Portugáliában és Németországban is. Elégedett lennél hasonló pályafutással? – Sokat gondolkoztam már azon, hogy apa mekkora dolgokat is ért el. Én is hasonló célokat tűztem ki magam elé. Sőt,  szeretnék rátenni egy lapáttal! – Akkor ahhoz először is a zöld-fehér felnőtt csapatba kell odaérned. Hogy érzed, mikor lehet ez reális? – Hatalmas álmom válna valóra azzal, ha bemutatkozhatnék a Fradi NB I-es gárdájában. Szerintem azt kitűzhetem magam elé célként, hogy két-két és fél év múlva megtörténjen. Nagyon boldog lennék, ha sikerülne.