MTK-filozófia és új fellegvár

Újrastrukturálják a Sándor Károly Akadémiát: a műhely nemcsak Pestre költözik, de szélesíti spektrumát, ráadásul megszünteti bentlakásos jellegét. Tamási Zsolt mindemellett arról is beszélt, hogy Dárdai Pál olyan hitelt adott a magyar edzői szakmának, melyet vétek lenne nem kihasználni.

Nagy-Pál Tamás Fontos hírekről számolt be nemrég az MTK Budapest hivatalos honlapja: egyrészt meghosszabbították szerződését a Sándor Károly Akadémia igazgatójának, Tamási Zsoltnak, másrészt a tervek szerint 2016-ban az eddig Agárdon működő műhely átteszi székhelyét a fővárosba, az újjáépülő Hidegkuti Nándor stadion környékére. Az akadémia vezetőjével beszélgettünk.

– Kilenc éve áll az MTK alkalmazásában, most újabb öt évvel hosszabbított. Máshol már el sem tudja képzelni? – Nem tagadom: az elmúlt években voltak lehetőségeim, hívtak máshová, de én itt találtam meg a szakmai kihívást. Egy percig sem gondolkoztam el, maradjak-e vagy sem, így a szerződésem meghosszabbításában is könnyedén megállapodtunk. – Ráadásul az a hír járja, hogy nagyon komoly feladatok várnak önre és az egész akadémiára az elkövetkező fél évtizedben. – Valóban: új utánpótlásbázis épül a Hungária körúti stadion környezetében. Ebbe beletartozik a BKV-pálya és a Salgótarjáni úti sporttelep is. Teljesen modern központ jön létre, nyolc gyakorlópályával, kollégiummal, saját oktatási intézménnyel, amelyben a futball is helyet kap. A Lantos Mihály Sporttelep is megújul. Szakmailag pedig teljes spektrumú utánpótlásképzést szeretnénk megvalósítani, vagyis már egészen az U7-es korosztálytól a mi filozófiánk szerint képeznénk a gyerekeket. Ehhez széleskörű kapcsolatrendszerre lesz szükség az iskolákkal. Ennek a tervezésére kaptam meg a felkérést, ami el is készült, a következő lépés az, hogy elfogadják.

Az MTK közleménye a beruházásról: „A magyar kormány nemzetgazdasági szempontból kiemelt beruházássá minősítette az Magyar Testgyakorlók Körének létesítmény-fejlesztési projektjeit, azaz a Hidegkuti Stadion és a zuglói Lantos Mihály Sporttelepre tervezett sportcsarnok építését, így ezek megvalósítása felgyorsulhat. A már korábban elfogadott, összesen 5,65 milliárd forint költségvetési támogatás mértéke nem nő, ám a kifizetés ütemezése változik, méghozzá kedvezően." Ezzel mind a Lantos Mihály sporttelepen létesítendő multifunkcionális sportcsarnok, mind pedig a Hidegkuti Nándor Stadion építése tovább gyorsul, mert lerövidülnek a hatósági eljárási határidők. Másrészt a kormány rendelkezett a korábban meghatározott nagyságrendű források rendelkezésre bocsátásának előrehozásáról is, azaz a támogatás összege nem, csupán az ütemezése változott, ezzel is segítve a beruházások minél gyorsabb megvalósítását. A zuglói multifunkcionális csarnok építésére 1,39 milliárd forintot, a Hidegkuti Stadion újjáépítésére 3,91 milliárd forintot, a stadionhoz kapcsolódó edzőpálya megújulásának költségeire pedig 350 millió forintot biztosít a kormány, mely ebből 4,2375 milliárd forintot jövőre, 852,5 milliót pedig 2016-ban tesz elérhetővé a klub számára.”

– Emiatt van szükség a költözésre? Az újabb korosztályok miatt? – Budapestre és az agglomerációra támaszkodva szeretnénk építeni a tehetségkutatást. Eddig csupán tizenkét évesen kerültek a gyerekek az MTK-ba , és csak három évvel később Agárdra, most már a legfiatalabbak is nálunk kezdik. Ehhez játékos-megfigyelő hálózatot is ki kell építenünk. Tizennégy éves kor fölött vidéki, illetve magyarlakta külföldi  területekről is szeretnénk gyerekeket bevonni, addig viszont csak a fővárosból táplálkoznánk. – Agárdon a gyerekek az akadémián laktak, viszont mostanában sokat vitatkoznak arról a szakemberek, ki kell-e szakítani őket a családi környezetből. A fővárosban is maradnak a bentlakásos módszer mellett? – Nem. A vidékieknek természetesen továbbra is biztosítunk kollégiumi szállást, de a budapestiek bejárók lennének. Agárdon teljesen más volt a helyzet, hiszen még annak is messze volt, aki a fővárosban lakott, muszáj volt tehát beköltöztetni a srácokat. A Hungária körúton ez létjogosultságát veszti. A gyerekek minden délután hazamehetnek. Az akadémia képzést én nem szigorúan bentlakásos rendszerben képzelem el, de arra  bizonyos helyzetekben szükség van. – Nemrég több magyar edzővel együtt Berlinben járt tanulmányúton a Hertha BSC akadémiáján. Onnan is el tudott lesni még pár dolgot az új struktúra kiépítéséhez? – Nem ez volt az első tanulmányutam. Mindig láttam olyan dolgokat, amelyek hasznosak, ezúttal is így volt. Lenyűgöző, hogy az U9-es korosztályban egyedül Berlinben száznegyven csapat van, ez hihetetlen szám. Minden gyerek a Hertha játékosa akar lenni. Egyszerűen, de tervszerűen dolgoznak. Az edzők szabadságot kapnak, és kiemelten kezelik a tehetségesebb gyerekeket, gyakorlatilag minden róluk szól, külön foglalkozásokon vesznek részt. Apróságokat tudtam ellesni, mert azért nem Berlinben fedezték fel a labdarúgást. Láttunk ugyanúgy gyengébb edzéseket és persze jól felépítetteket is. Dárdai Pál is azt mondta, hogy ezeket bármelyikünk le tudná vezényelni. Egyszerűen ott sokkal jobbak a körülmények, és nálunk a tökéletes szervezettség is hiányzik.

– Ha már szóba hozta a szövetségi kapitányt: ön is úgy érzi, hogy újra hitelt adott az elmúlt években eléggé lesajnált edzői szakmának? – Palit most ismertem meg jobban. Biztos, hogy hiteles ember mind a játékosok, mind az edzők, mind a szurkolók, mind a média felé. Mondtam is neki, hogy ez óriási felelősség, amit ki kell használni. Szimpatikus számomra, hogy egyáltalán nem titkolja: még csak most tanulja a szakmát. Mindemellett már rengeteg tapasztalattal bír, remek gondolatai vannak. Nagyon optimista vagyok vele kapcsolatban, mert tényleg összefogó erő lehet. Remélem, helyesen tudjuk ezt kezelni. – Már együtt dolgoznak egy ideje, hiszen mindketten tagjai az utánpótlásreformot kidolgozó bizottságnak. Hogy ment a közös munka? – Szerencsére nem a semmiből kellett építkeznünk. Az elmúlt években is születtek jó elgondolások és tervek. Picit ezeket átalakítottuk, hangsúlyt fektetve az iskolai labdarúgás feltámasztására, hiszen megszűntek a grundok, így a kluboknak az oktatási intézményekből kellene meríteniük, ahogy ezt mi is tervezzük. – Miközben az utánpótlás átalakítását tervezik, az akadémiáról kikerült játékosokkal teletűzdelt felnőtt gárda szárnyal, hiszen hatalmas meglepetésre a második helyen áll a bajnokságban. – Ez rendkívül boldoggá tesz minket. Most több olyan játékos is van a keretben, akit már kész labdarúgóként igazoltak, de rájuk is szükség van. Engem nem lepett meg a csapat teljesítménye, mert ismerem Garami Józsi bácsi szakmai munkáját, gondolkodását. Nagyon egyben vannak a fiúk. Az elmúlt években volt néhány rossz széria, de most elkaptuk a fonalat. Örülök, hogy a tőlünk kikerült játékosok megállják a helyüket. Ez megkönnyíti a munkánkat, hiszen látjuk az eredményét. – Akkor most elégedett lehet. És a szerződése lejártakor hol kell tartania az akadémiának? – Már annak is örülnék, ha kitölteném ezt az öv évet, és valóban megvalósulna a budapesti beruházás. Ha ki tudnánk építeni a modellt és sikeresen működtetnénk, átadva a filozófiánkat már a piciknek is. Aztán persze kíváncsi lennék, hogy az innen kikerült gyerekek meg tudják-e mutatni magukat a profi futballban? Remélem, nem szakad meg ez a folyamat. Nekem az a vízióm: jussunk el oda, hogy csak saját nevelésű labdarúgók szerepeljenek a sikeres MTK-ban. De annak is örülnék természetesen, ha az általunk képzett gyerekek külföldön is megállnák a helyüket.