Életrevaló

Siklósi Gergő a harmadik helyen végzett a pozsonyi férfi párbajtőr junior Világ Kupán. Nem számított rá, nagyon jót tett az önbizalmának. Jól akar szerepelni a hazai felnőttválogatón, s biztos tagja lenni a junior vb- és Eb-csapatnak.

Pusztai Viola Életrevalók – ez a kedvenc filmje Siklósi Gergőnek. Röpke beszélgetésünk alatt – míg ő a budapesti keretedzésről tartott hazafelé, Tapolcára – éppen az volt a benyomásom róla: életrevaló, céltudatos, és ahogy ő is mondta, örök optimista. Keddenként megteszi az utat a fővárosba, pedig kifejezetten lustának mondja magát. Ha edzésről van szó, akkor persze más a helyzet, s ennek meg is van az eredménye. Legutóbb éppen a pozsonyi junior férfi párbajtőr Világ Kupán állhatott fel a dobogó harmadik fokára. – Számítottál erre az eredményre? – Igazából nem, csak reméltem, hogy elsőéves juniorként úgy tudok szerepelni, ahogy azt elvárom magamtól. Nagyon jót tett az önbizalmamnak, kicsit helyrerázott, a tavalyi kadet-világbajnokság után ugyanis hullámvölgybe kerültem, és nem sikerült kijönnöm mostanáig. A hazai válogatókon sem vívtam kimagaslóan.

– De az egyik felnőttválogatón második lettél… – A junior-válogatókra gondoltam, hajlamos vagyok elfelejteni az ilyen szép napokat. A tatai viadalon valóban második helyen végeztem, aminek nagyon örültem pláne, hogy nagy neveket tudtam megverni. – Térjünk vissza Pozsonyra. Hogy élted meg? – Magabiztos voltam, mint mindig. Tudtam: ha a legjobb tudásom szerint vívok, bármit elérhetek. Sok kemény asszóm volt, a hatvannégybe jutásért a kellemetlen stílusú román Persut kaptam, és csak hosszabbításban tudtam legyőzni. A harminckettő kicsit lazább volt, a tizenhatba jutásért azonban jött a luxemburgi VK-n másodikként végzett ukrán Szics. Nagyon féltem tőle, de tudtam, hogy jobb vagyok, és be is bizonyítottam: nyertem 15-12-re. A nyolcaddöntőben a csapattársammal, Bakos Bálinttal kerültem össze,  az is idegtépő volt, de 15-14-re győztem. A nyolc között a német Braunnal találkoztam, akitől a jeruzsálemi kadet Eb-n szenvedtem vereséget a döntőben, de most nem okozott gondot, és okos vívással, magabiztosan vertem. A legszorosabb és legutolsó asszóm következet, ki mással, mint Bányai Zsomborral. Kiélezett, hosszadalmas, de élvezetes asszó volt, hiszen ki ne élvezné a rivaldafényt, amikor mindenki minket néz. Végül hosszabbításban győzött 11-10-re, de én így is elégedett voltam a teljesítményemmel, és már a következő versenyekre készülök. – Melyek lesznek ezek? – A hét végén dupla felnőttválogató esz Budapesten, majd kicsit pihenek és jön a felnőttbajnokság. Csapatban címvédő a Balaton Vívóklub, és hiába lesz ott Rédli Andris, Hanczvikkel Márk, File Matyi, a csapatvezetőnk, Eitner Kinga rám is számít. – Mit vársz magadtól a válogatón? – Úgy gondolom, bárkitől ki lehet kapni, hiába vagyok örök optimista, és mindennek úgy indulok, hogy sikerülni fog, azért tartok tőle. Szeretnék minél jobb eredményt elérni, mert még nem vagyok biztos tagja a juniorcsapatnak.

– Nagy a nyomás rajtad, hogy a hazai mezőnyben igen erős ellenfelekkel kell vetélkedned? – Jelenleg nyolc remek vívó küzd ezért, és természetes mindenki ott akar lenni a világversenyeken. Mostanáig volt rajtam nyomás, de a hatásai annyira nem érintettek. Szeretek vívni, élvezem, és boldogsággal tölt el, amikor jó eredményt érek el, s mindenki gratulál, komolyan vesz. A VK-szereplésem után megnyugodtam, a ranglistán a második helyre ugrottam, de tovább kell hajtani, amíg csak lehet. – Ezek szerint zökkenőmentes volt a kadet-korosztályból a juniorba való átmenet… – Már három, vagy négy éve indulok junior Világ Kupákon, de csak most sikerült ilyen eredményt elérnem. Az edzőmmel, Szalay Gyöngyivel nagyon rákapcsoltunk. Mivel idősebb, erősebb és nagyobb vívók alkotják a juniormezőnyt, ezért rengeteget iskoláztam, új dolgokat tanultam meg. Aztán sokat segít a támogatóm Husz Attila, aki négy-öt éve karolt fel minket a testvéremmel, Enikővel, aki szintén párbajtőröző, és már-már nagypapa-unoka viszony van köztünk. Természetgyógyászként vigyáz az egészségünkre, s próbál további támogatókat keresni nekünk. Jelenleg a PBT Hungary Kft-vel van négy éves szerződésben, ők biztosítják a vívófelszerelésemet. Emellett pedig a szüleimnek is sokat köszönhetek, apukám két teljes állást vállal, hogy vívhassunk, és anyukám is teljes erőbedobással áll mellettünk. Mindkettőjüknek nagyon hálásak vagyunk, s bár nem vagyunk tökéletes gyerekek, attól még nagyon szeretjük őket.

– Hogy kerültél kapcsolatba a vívással és Szalay Gyöngyivel? – Az igazat megvallva nem vagyok semmi más sportban jó, ahogy azt a tesitanárom mondta annó: „megtaláltam a sportom”. Tapolcán kezdtem el vívni a testvéremmel együtt, s már-már tíz éve dolgozom együtt Gyöngyivel, ő adta a kezembe a pengét, aminek a forgatását máig tőle tanulom. Rengeteg időt szán rám, és nagyon lelkes. – Mit tartasz a páston a legnagyobb erősségednek, s miben kell még fejlődnöd? – Fejben erős vagyok, bárhonnanmeg tudok nyerni asszót, és csapatban is képes vagyok kiemelkedőt nyújtani. Viszont nem vagyok vékony alkat, a kondíciómon még sokat lehetne javítani, és a technikám sem elég még arra, hogy felnőtt Világ Kupán induljak. – Mivel foglalkozol, ha nem vagy éppen a vívóteremben? – Ha nem edzem, akkor filmet nézek, tanulok, esetleg játszom a laptopomon. Elfoglalom magam, de különleges hobbim nincs. Már várom a karácsonyt, akkor élvezhettem a szünetet, és a lelkem is akkor tud megszépülni.