Gerától tanul, Besicet követné

Gera Zoltánt nagyon figyeli az edzéseken, mert tanulni akar tőle. Böde Dániel ellen még nem tud párbajt nyerni, ezért erősödni szeretne az NB I-hez. Haris Attila Muhamed Besic példáját követve pár év múlva külföldre szerződne a Fradiból.

Nagy-Pál Tamás Januárban tölti be tizennyolcadik születésnapját, de már sikerült Haris Attilának az, amiről sok fiatal álmodozik: profi szerződést kapott a Ferencvárostól. A középpályással beszélgettünk, aki mesélt nekünk a kezdetekről, az edzések nehézségéről és persze a terveiről is.

– Alighanem rengeteg kortársad cserélne most veled. Milyen érzés profi megállapodást kapni az ország legnépszerűbb csapatától? – Nehéz érzésekről beszélni, mert még mindig nem tudtam feldolgozni ezt a hatalmas lehetőséget, amit az élettől kaptam. Már az is remek érzés, hogy a Fradi első csapatával edzhetek. Most azon dolgozom, hogy bekerüljek a keretbe és bajnoki mérkőzéseken is megmutathassam magam. – Számítottál arra, hogy ajánlatot kaphatsz a közeljövőben? – Nem ért annyira váratlanul, mert már volt erről szó. Liga Kupa-meccsre utaztunk Kaposvárra, amikor Thomas Doll azt mondta: szeretné, hogy látogassam az edzéseit a fejlődésem érdekében, a többit pedig intézik. – Erre te? – Rögtön felhívtam anyukámat, hogy elújságoljam a hírt. –Hogyan fogadtak az újdonsült csapattársak? – Nagyon rendes és jó fej volt mindenki. Persze látszik, hogy másképp kezelnek, mert fiatal vagyok: ha kell, háromszor is fordulok bármivel, de ez nem probléma, végig kell járni a szamárlétrát. Viszont azt is érzem, hogy kezdenek elismerni, és ha megmutatod, mit tudsz, akkor elfogadnak. – Gyorsan felvetted az edzésritmust? – Nem volt egyszerű. Ami a korosztályos csapatokban még bejön, például az egy az egy elleni szituációk alkalmával, az itt kevés. Ha például Böde Dani ellen védekezek, nem egyszerű odaállnom, mert nem tudom megnyerni a párharcot. Dinamikusabb mindenki, gyorsabban kell gondolkozni. Nem szabad kettőnél többször érni a labdához, mert azonnal odaérnek. – Gera Zoltán ellen sem lehet egyszerű… – Nem is mondaná meg róla az edzéseken az ember, hogy mennyi idős: mindig száz százalékot nyújt, emellett hangulatfelelős is. Folyamatosan van egy-két jó szava mindenkihez. Szeretem figyelni őt, akár csak azt is, hogy a közös étkezések során is mennyire tudatosan eszik. Rengeteget lehet tanulni tőle. – És Thomas Doll-lal milyen a közös munka? – Ahogy a németek általában, ő is maximalista és nagyon precíz. Minden nap megkérdezi, hogy mi újság. Pozitív ember, szeretek vele dolgozni. – Vajon miért szúrt ki téged? – A középpálya közepén, inkább védekező szerepkörben szoktam játszani. De szeretek a támadások során irányítani, mert jól kommunikálok a pályán. Ezen kívül jó a szerelőkészségem és sok párharcot szoktam megnyerni. – És miben kell ahhoz fejlődnöd, hogy mihamarabb debütálj az élvonalban?

– Dinamikai dolgokban és az erőnlétben. Szeretnék megerősödni, hogy tényleg mindenben megfeleljek az NB I-es elvárásoknak. – Akkor a futballon kívül másra nemigen jut mostanában időd. – Sok lemondással jár mindez, de ez nem titok. Természetesen nincs ezzel probléma, aki ezt vállalja, tudja mivel jár. Marad idő tanulásra, barátnőm is van, találkozni is tudunk, a családomat pedig minden nap felhívom és beszélünk tíz-húsz percet. Három-négy hetente haza is tudok menni hétvégén. Jó ez így, elvégre erre tettem fel az életem. – Ezek szerint nem mindig éltél a fővárosban? – Szolnokon születtem, és Szajolban kezdtem el focizni óvodás koromban. Hét évet játszottam a helyi kis egyesületben. Sokat köszönhetek a helyieknek, mert megkaptam az alapokat. Tizenegy évesen jöttem fel próbajátékra a Fradiba, megfeleltem és azóta itt vagyok. – Hogy ment az utánpótláscsapatokban? – Miután ideigazoltam, egymás után kétszer is bajnokok lettünk. U17-ben volt harmadik helyünk, arra is nagyon büszke vagyok. Most az U21-ben játszom rendszeresen, legutóbb is simán nyertünk 3-0-ra. Az összes korosztályban egyébként a Fradi-szívet és a Fradi-címer fontosságát nevelik az emberbe. Aki itt nőtt fel, az át tudja érezni ezt az egészet. Ez tesz minket egységessé. – És hogyan képzeled el a jövőt? – Most, hogy megvan a szerződés és a felnőttekkel edzek, megpróbálom beverekedni magam a csapatba. Állandó játéklehetőséget szeretnék egy-két évig és, ha lesz megkeresés külföldről, akkor szívesen megragadnám a lehetőséget. Szerintem a vezetés is partner lenne ebben, elég, ha csak Besic példáját nézem. De egyelőre nem tekintek ennyire előre.