Reni, a maximalista

Érettségire tanul bőszen, mert egyetemre szeretne menni, hogy diplomát szerezzen. Építi a sportkarrierjét, hogy európai szintű játékos legyen. Jó úton jár Szpin Renáta, hiszen tizennyolc évesen a bajnoki címvédő BRSE egyik vezéregyénisége.

Nagy-Pál Tamás Szpin Renáta már akkor is a Békéscsabai RSE NB I-es keretének tagja volt, amikor a csapat az előző szezonban bajnoki címet szerzett. Idén viszont még nagyobb feladat hárul rá, hiszen a hazánk legjobb női játékosának tartott Molcsányi Ritától – szerkezeti átalakítás révén – megörökölte az egyedüli liberó posztot. Nem vallott szégyent, hiszen a viharsarki alakulat egyetlen vereséggel vezeti a tabellát. A 18 éves tehetséggel beszélgettünk:

„Sok volt a sérülés, nekem pedig jól ment az edzéseken, így meg lehetett lépni ezt a változtatást. Arról nem is beszélve: Rita olyan sokszínű játékos, hogy minden poszton bevethető. Ezáltal biztonságosabbá vált a nyitásfogadásunk, javult a játékunk.” A fiatal röplabdázó nagyon élvezi, hogy ezúttal már nem Ritát váltva, hanem mellette szerepelhet. „Régebben is játszottam már ezen a poszton, még ha nem is ennyit, nem ért váratlanul a helyzet. Örülök neki, nagyon megtisztelő, de hatalmas felelősséggel is jár. Meccsről meccsre szeretnék jobb lenni, és az edzéseken is a maximumot nyújtani. A célom az, hogy minél jobb játékos lehessek, ehhez pedig dolgozni kell.” A BRSE-nek, mint címvédőnek természetesen nem más a célja, minthogy idén is elhódítsa az aranyérmet. „Sokkal nehezebb lesz megvédeni, mint megszerezni. Mindenki minket akar megverni. De kezdünk összecsiszolódni, egyre jobb a játékunk. Ha ugyanezzel az akarattal és alázattal folytatjuk, ismét bajnokok lehetünk.” Reni nemzetközi színtéren is megmutathatta magát a békéscsabaiakkal, a Challenge Kupában. „Szokatlan, hiszen teljesen mások az előírások, mint az NB I-ben. Más labdát használunk, külföldiek a bírók. Eddig csak a Gödöllővel játszottunk, de továbbjutottunk a tizenhat közé, így jövőre átlépjük a határt, ami biztosan különleges élmény lesz. Bármi is legyen a végeredmény, mi a legjobb tudásunk szerint fogunk játszani.” Megtudtuk a liberótól, hogy harmadikos korában kezdett röplabdázni az iskolájában, egy évvel később pedig Nagy Attilához került a BRSE-be. „Nagyon tetszett, hogy közösségbe tartozunk és olyanok vagyunk, mint a család. Egymásért küzdünk, ami mindenre megtanít. A meccsek utáni öröm pedig rengeteg pluszt ad az életre.”

Már tavalyelőtt a felnőtt keret tagja lett Molcsányi betegsége miatt, két bronzmeccsen is játszania kellett, vagyis azonnal mélyvízbe dobták. Nem volt megilletődve, élvezte a helyzetet, csapata megszerezte a harmadik helyet. Azóta betöltötte a tizennyolcadik évét, érettségire készül. „Nyilván nehezebb, mint más diáknak, de az évek során már megtanultam beosztani az időmet. Tanulok a buszon, meccsek előtt és után is. Nem egyszerű, de nem is lehetetlen. Jó tanuló vagyok így is, hármasaim, négyeseim és ötöseim vannak.” A tanulást nem is hagyja abba, a röplabdázás mellett diplomát is szeretne szerezni, bár azt még nem tudja, milyet. „Aztán meglátjuk, mi lesz. Legnagyobb célom, hogy európai szintű játékos váljon belőlem, és ahhoz egyszer nyilván külföldre kéne igazolnom. Az olasz bajnokságban mindenki szeretne játszani, de nincs konkrét vágyam. A lényeg, hogy ha lehetőség adódik, élni tudjak vele. De ez még odébb van.” Szerintünk a folyamatos fejlődését látva, egyre közelebb.