A sorsa a kék-fekete

Pár éve még csapata legalacsonyabb játékosa volt, most a legmagasabb. A hirtelen növésnek köszönhetően Osgood-Schlatter-kórban szenvedett. Ennek ellenére egyre közelebb kerül a vérbeli sportos család sarja az Atalanta felnőtt alakulatához. Kecskés Ákos a szezon felfedezettje Bergamóban.

Nagy-Pál Tamás Kecskés Ákos még csak tizennyolc éves, de már az olasz élvonalban szereplő Atalanta második csapatának játékosa, két éve profiszerződéssel. Az U19-es válogatott védőjével klubjának hivatalos honlapja, mint a szezon legnagyobb felfedezettjével készített interjút. Abból szemezgettünk.

A hódmezővásárhelyi születésű bekk elárulta, családi hátterének köszönhetően pillanatig sem volt kérdés, hogy sportolni fog, csupán az: kézzel vagy lábbal nyúl a labdához. „Sportos családból származom. Mindkét nagypapám NB I-es labdarúgó volt, ráadásul még azokban az időkben, amikor Puskás Ferenc is játszott. Anyai nagyapám kapus volt, apai nagyapám pedig támadó. Utóbbi egyébként szeretett volna Olaszországban játszani, de végül a politikai helyzet miatt nem mehetett el. Apukám is szerepelt az élvonalban, de kosárlabdázóként. Néhány hónapra én is kipróbáltam, de aztán rájöttem: a foci való nekem.”

Három évvel ezelőtti cikkében a délmagyar.hu összegyűjtötte, mit is kell tudni a sportos dinasztiáról. „Ákos mindkét nagypapája ismert labdarúgó volt: Kecskés István „Gida" Vásárhelyen, a HMTE csapatában játszott (legendás történet vele kapcsolatban: az 56-os forradalom idején azzal váltotta meg büntetését, hogy fél tüdeje ellenére visszatért a játékhoz), Rácz József a Nyíregyházában védett az NB I-ben. Egyik nagymamája, Szegvári Veronika NB I-es kézilabdázó volt. Az édesanya, Rácz Ildikó elismert fitneszedző, a Délvilág 2011-ben az év utánpótlásedzőjének is megválasztotta, édesapja, az ismert ügyvéd, id. Kecskés Ákos szegedi színekben az élvonalban kosárlabdázott. Nagynénje, Rácz Mariann világválogatott kézilabdakapus volt. Ákos testvére, Fanny is sportol, kosárlabdázik. A Szeged KE-ben játszott, mielőtt tanulmányai miatt ő is Olaszországba került. Most szintén bergamói csapatban játszik.”

Pedig a méretei megvannak a gyűrűs labdajátékhoz is, hiszen csapata legmagasabb tagja. „Már magam is nehezen hiszem el, de tizenhárom-tizennégy éves koromban még a legalacsonyabb voltam. Azóta viszont tizenöt centit nőttem évente. Emiatt Osgood-Schlatter-kórban szenvedtem.” A tipikus gyermekkori betegséget, amely a hirtelen növés okozta csontelhalási folyamat, sikerrel átvészelte, így nem tört derékba Szegeden kezdődő pályafutása. „Még az iskolában, pálya nélkül kezdtem el focizni. Ledobtuk a pólóinkat, az volt a kapufa. Aztán hét és tizennégy éves korom között játszottam a Tisza Volánban. Már akkor is kék-feketében, úgy látszik, ez a sorsom… Szeged a szerb határ közelében található, ezért abban a szerencsében volt részem, hogy sokat játszottam gyermekként nemzetközi tornákon.” Tizenkét éves korában Toszkánában jártak. „Tudtam, hogy nagyon fontos a jó szereplés, mert külföldiek figyelhetnek minket. Két-három évvel idősebbek között játszottam, és elég jól ment. Több klubtól is kaptam ajánlatot, voltak köztük magyarok is, vagy éppen a Chievo és a Milan, de én végül az Atalantát választottam.”

Két évvel később hátrahagyta addigi életét, és Bergamóban költözött. „Nagyon kemény volt, de most már azt is tudom, hogy életem legjobb döntése. Már Magyarországon is követtem az olasz focit, és tudtam, hogy az Atalantában nagyon fontos az utánpótlás, így rengeteget fejlődhetek. Elhagyni a családodat soha sem könnyű, de ha el szeretnél jutni a csúcsra, akkor áldozatot kell hoznod. A klub ráadásul rengeteget tett azért, hogy megkönnyítse a beilleszkedésemet. Kaptam olasztanárt, így egy idő után iskolába is elkezdhettem járni.”

Három évvel ezelőtt mi is megkérdeztük Ákost a kezdetekről, akkor így nyilatkozott róla honlapunknak. „Rendes gimnáziumba járok, elég nehéz, humán iskola. Főként most, amikor már a tanárok sem fogadják el, hogy külföldi vagyok. Ugyanazt elvárják tőlem is, mint a többi tanulótól. Emiatt most nem megy olyan jól a tanulás, de próbálok javulni. Az olasz nyelv egész jól megy, a társaimmal már nagyon jól megértjük egymást. De az iskolában olyan tantárgyaink vannak, mint a jog és a pszichológia. Hát képzelheted…”

Kecskés azt is elárulta: mielőtt Olaszországba igazolt volna, inkább a középpályán játszott. „De az Atalanta védőként tartott számon. Semmi bajom nem volt ezzel. Mindig is szerettem volna Lúcióhoz hasonlítani, aki abban az időben a Bayern München védője volt, vagy Juhász Rolandhoz, aki akkor még az Anderlecht csapatkapitányaként szerepelt.” A tehetség egy évvel ezelőtt már bemutatkozhatott a bergamói klub felnőttcsapatában, barátságos mérkőzésen. „Életem végéig emlékezni fogok rá. A játékosok közül mindenki barátságosan fogadott, segítettek mindenben, még Scaloni is. Óriási segítség, ha olyanokkal kerülhetek közeli kapcsolatba, akik jelentős pályafutást tudhatnak maguk mögött. Az álmom most az, hogy a magyar válogatott és az Atalanta meghatározó játékosa lehessek.”

Lionel Scaloni igazi legendának számít Bergamóban, pedig csak tavaly lett a klub játékosa és már harminchat éves. Hosszú pályafutása alatt spanyol bajnoki címet és kupát nyert a Deportivóval, valamint játszott angol West Ham Unitedben és az olasz Lazióban. Hétszeres argentin válogatott, megjárta a 2006-os világbajnokságot.