A legfiatalabb NB I-es

Sohasem szeretné elfelejteni azt a pillanatot, amikor a Fradi színeiben először lépett pályára az NB I-ben. Azóta is fülig ér a szája, de tudja, hogy még nem ért el semmi, a foci csak most kezdődik. Popov Patrik gólokban gazdag tavaszban reménykedik.

Nagy-Pál Tamás Popov Patrik (címlapfotó: Kisricso photo) még csak néhány nappal múlt 17 év, amikor a Ferencváros színeiben debütált az NB I-ben. Nála fiatalabban senki sem lépett pályára az ősszel az élvonalban (erről nemrég ITT írtunk). De ezen kívül is bőven volt még miről beszélgetni a már profi szerződést is kapott csatárral.

– Nem tudom, böngészted-e a játékosok születési dátumát? Te voltál ugyanis a legfiatalabb, aki az ősszel pályára lépett az NB I-ben. – Mondanom sem kell, fantasztikus érzés. Ráadásul abban a csapatban játszhatom, amelyért kiskorom óta rajongok. Egyszerűen elképesztő. Fülig ér a szám a boldogságtól. – Megvan még az a pillanat, amikor életedben először, mindössze tizenhét évesen és hat naposan beálltál a Pécs ellen? – Persze! Nagyon izgultam, amikor a az edző pályára küldött. Mellette természetesen élveztem minden egyes percet. Átfutott az agyamon, hogy bárcsak sohasem érne véget ez a pillanat. Az biztos, hogy öregkoromig emlékezni fogok rá. – Lehetnek még ilyen élményeid a közelmúltból. Például, amikor profi szerződést kaptál a Fraditól… – Amióta elkezdtem focizni, csak azt vártam, hogy Magyarország legnépszerűbb klubjával, a Ferencvárossal legyen szerződésem. Ezért köszönettel tartozom Istennek, a családomnak, az összes eddigi edzőmnek és a barátaimnak. – Miről marad emlékezetes az első tréning a felnőtt kerettel? – Rögtön éreztem, hogy ez azért más kávéház, mint az utánpótlás. Egyetlen pillanatra sem lankadhat a figyelmem, hiszen rögtön elveszítem a labdát, ha nem koncentrálok eléggé. De úgy érzem, napról napra jobb leszek. Azt pedig nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid idő alatt befogadnak a csapattársak. Mindenki nagyon pozitív, mindenben segítenek. – Például az aktív legenda, Gera Zoltán? – Hihetetlen, hogy nemrég még a tévében lestem minden mozdulatát, most meg együtt öltözöm vele, ráadásul egy csapatban játszunk. Figyelek az összes szavára. Mindent tud a futballról, tanácsaival rendszeresen segít.. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hogy tőle tanulhatok. – Ráadásul a vezetőedződnek, Thomas Dollnak is van némi tapasztalata… – Kiváló szakember, jobb trénert keresve sem találhatott volna a klub. Hatalmas a szakmai rutinja, amit igyekszik átadni nekünk. Precíz, a munkában hisz, mindig a maximumot akarja kihozni belőlünk. Egyfolytában biztat, bátorít, hogy nyugodtan vállalkozzak én is. Száz szónak is egy a vége: tényleg a nagyoktól tanulhatok. – Mit gondolsz, mivel győzted meg a német edzőt, hogy már számításba vesz a nagyok között? – Mindenki a mentalitásomat és a gólérzékenységemet szokta kiemelni. Viszont az összjátékban javulnom kéne. – Tanulsz, mint a jó pap. Ráadásul neked még az iskolában is tömik a fejed. Megfér a kettő egymás mellett? – Nagyon nehéz, hiszen az edzések általában reggel vannak, egy időben az órákkal. De amikor csak tudok, megyek iskolába.

– És közben élvezed az elismerő pillantásokat a sulifolyosón? – Gratulál mindenki. Nekem azonban tisztában kell lennem azzal, hogy ez még csak a kezdet, most kezdődik csak el igazán el a futball. Nem szeretem, ha nagyon sztárolnak. Nyilván az elismerés rettentően jól esik, de csak bizonyos mértékig. Ugyanaz a srác vagyok, aki eddig is voltam. – Bár azt tegyük hozzá, hogy ez a srác remekel a felsőházi rájátszásba bejutó U21-es csapatban is, és vezeti a házi góllövőlistát.. – Nem vagyok elégedett. Sokkal több van bennünk. Alig bírom felfogni, hogy éppen csak bekerültünk a felsőházba, hiszen egyénileg mindenki kiváló képességű játékos. Sajnos a legfontosabb hiányzott: nem voltunk csapat. Ennek köszönhető, hogy az ősszel eléggé döcögtünk. – És a nagycsapat? – A Fradinak mindig is a bajnoki címért kell harcolnia, de most véleményem szerint a dobogó valamelyik foka reálisabbnak tetszik, hiszen a Videoton jelentős előnyre tett szert. Azonban a futballban bármi megtörténhet. Ráadásul azt sem szabad elfelejteni, hogy a rangadókat otthon játsszuk. Emellett versenyben vagyunk, még a Magyar Kupában és a Ligakupában is, úgyhogy optimistán várhatjuk a tavaszt. – Mi lehet a siker kulcsa? – A kiegyensúlyozott teljesítmény. Úgy gondolom: ha abban a formában tudunk játszani, ahogy az ősz második felében, akkor nem lesznek gondok. – Neked mekkora szereped lehet ebben? – Bízom benne, hogy az idő múlásával egyre nagyobb. Minél többet szeretnék a vezetőedző szeme előtt lenni, és remélem, hogy gólokban gazdag tavasz vár rám.