Vértócsa, kifordult izom, majdnem törés – baleset történt nemrég a Syma-csarnokban. Az atléták ütközése súlyos problémákra világít rá: Magyarországon télen egyetlen létesítménybe zsúfolódnak az élversenyzők, az ugyanott edző amatőrök pedig a legtöbbször nincsenek a tisztában a „pályaetikettel”.
reb „Pályaaaa!” – hangzott el Dömötör Balázs edző kiáltása kedd délután, amikor versenyzői gyors futásra indultak a budapesti Syma-csarnokban. E kifejezés az atlétikai szlengben hagyományosan azt jelenti, hogy figyeljen oda mindenki, nehogy belépjen a sebesen száguldók elé.
Mégsem ügyeltek. Pontosabban, nem eléggé. Az egyik futó a kialakult szokásrenddel teljesen ellentétesen, az óramutató járásával megegyezően, azaz visszafelé kocogott a négyes pályán. A céltól alig tíz méterre a nagyjából harminc kilométeres sebességgel haladó atléták már nem tudták kikerülni a melegítő társat, az egyikük a másikra esett.
syma_pallagiart
Túlzás nélkül, csupa vér volt mindent. Gál Zoltán húzta a rövidebbet: aláfordult a bokája, s a karján a szöges cipő annyira felszakította a bőrt, hogy kifordult az izom, össze is kellett varrni a baleseti sebészeti osztályon. Mohácsi Soma pedig alaposan megütötte magát. A vétkes ellenben sértetlenül megúszta.
– Sokkal-sokkal súlyosabb sérülés is történhetett volna – dohogott jogosan Dömötör Balázs, a két pórul járt korábbi utánpótlás-válogatott edzője, aki több jegyzett atlétával is foglalkozik. – Amikor maximum pályán haladnak a futók, nagyon felgyorsulnak, védőfelszerelés nélkül óriási csattanás az ütközés vége.
A még versenyzőként is aktív tréner szerint az eset két problémára világít rá. Egyrészt, elfogadhatatlan, hogy Magyarországon egyetlen, a nemzetközi szövetség által is hitelesített fedett pályás létesítmény van. Igaz, hozzáteszi, az sem teljesen szabályos, a bevett hat helyett négy sáv található a Symában.
Ennek megfelelően télen rettentően zsúfolt a csarnok: a budapesti és vidéki egyesületek sportolói mellett a hobbiból futók is itt edzenek. Dömötör szerint ők nem a versenysportban szocializálódtak, nincsenek tisztában az atlétikai pályán bevett szabályokkal, szokásokkal.
– Képzeljük el, hogy a világbajnok úszó, Cseh László sávjában az edzésen strandolók pancsolnak… Amatőr körülmények között várnak el profi eredményeket az atlétáktól. Csak Csehországban tíz fedett létesítményről tudok. Hiába van Bonyhádon és Nyíregyházán pálya, az nem szabályos. Még a tatai olimpiai központban sincs megfelelő hely. Így kellene eredményeket elérnünk az olimpiai játékok legnépszerűbb sportágában…
Mint kiderült, a vétkes egy autista futó, ez pedig felveti kérdést, vajon a sérült fiatal miként futhatott egyedül, edzői felügyelet nélkül? Dömötör szerint a kollégák többsége nem tanítja meg a versenyzőit a megfelelő viselkedésre, a szabályok betartására. Ha az ő tanítványai közül valaki belép a másik elé, tíz fekvőtámasz és tíz felülés a büntetés.
Amennyiben a hobbisportolók nem a világversenyekre, olimpiára is készülő atlétákkal azonos időben futnának, legalább a balesetek elkerülhetők volnának, ám a megfelelő létesítmények nélkül a zsúfoltság érdemben nem csökkenthető.
