Lázas debütálás

Flegmának tartják, de nem direkt csinálja, csak így próbál meg önbizalmat szerezni. Élete első felnőtt nemzetközi mérkőzésén betegen vállalta a játékot, és nem vallott szégyent. Mindössze tizenhat éves. Szép jövő előtt áll, de irányítóként még nyolc év hátravan a képzéséből.

Nagy-Pál Tamás A Békéscsaba RSE a Rote Raben Vilsbiburg ellen búcsúzott a Challenge-kupa nyolcaddöntőjében. A németországi, 3-0-s vereséggel zárult visszavágón a mindössze tizenhat éves Bagyinka Fanni kezdett irányítóposzton. Lázasan vállalta a játékot élete első felnőtt nemzetközi mérkőzésén.

– Jobban vagy már? – Fogjuk rá. Csak az orrom folyik, és köhögök, de nagyjából rendben vagyok. – Azért kérdezem, mert a hírek szerint nemrég lázasan vállaltad a játékot Németországban… – Csak hőemelkedésem volt, de a meccs után már be is lázasodtam. – Az orvosod mit szólt? – Semmit, mert csak utána mentem el hozzá. – Jellemző rád, hogy még a betegség sem tud eltántorítani a röplabdától? – Többször is játszottam már betegen. Ilyenkor inkább edzéseket hagyok ki. Általában a sérülések sem szoktak zavarni, akkor is inkább csinálom tovább, összeszorított fogakkal. – Hogy ment egyébként ilyen állapotban a játék? – Nem tudom. Én mindent megpróbáltam, amit lehetett, és a többiek sokat segítettek.

A felnőttcsapat vezetőedzője, Kormos Mihály így értékelte a teljesítményét: „Nagyon ügyesen megoldotta a feladatát a korához képest. Arról nem is beszélve, hogy a mérkőzés előtti este belázasodott. A találkozóra nagyjából összeszedte magát, nem rajta múlt a vereség. Voltak jó megoldásai, szép dolgokat csinált, de van még hová fejlődnie ahhoz, hogy a kezdőcsapatban számíthassak rá. Gyorsulnia kéne még, és a blokktechnikáján javítani. Viszont remek keze van, jól, intelligensen osztja a labdákat.”

 – Mi volt a legnehezebb a meccsen? – Nagyon gyors volt a játék, és hát jóval erősebb volt az ellenfél. – Valóban ekkora a különbség? – Azért nem. Az első szettben még tök jól bírtuk, de a másodikban valamiért megborultunk, és fejben teljesen összeestünk. Utána már nem tudtunk visszajönni. – Bajnokikon mennyit szerepeltél idén az első csapatban? – Sok időt nem szoktam még a pályán tölteni, de azért minden meccsen játszom. Viszont az igazsághoz hozzátartozik, hogy a németek ellen szerintem nem kapok lehetőséget, ha nem sérül meg a feladónk.

– Viszont Kormos Mihály vezetőedző szerint éltél vele. Úgyhogy kíváncsi lennék, hogy kezdődött ez a szépen alakuló pályafutás? – Úsztam és tornáztam is, aztán másodikos koromban a suliban kezdtem el röplabdázni, akkor még csak heti kétszer. Nagyon megtetszett benne, hogy csapatsport, nem egyedül kell végigcsinálni a dolgokat. Szeretem a közösséget és az új barátokat. – Más hobbi megfér mellette? – Nincs idő másra. Az iskolából hazajövök, tanulok, aztán edzésre megyek, majd alszom. Ha valamiért nincs meccsünk hétvégén, akkor is inkább pihenni vagy tanulni szoktam. Van, hogy kicsit nehéz, de mindig túljutok rajta, soha nem bántam még meg, hogy belevágtam.

A BRSE utánpótlás-szakmai igazgatója, Nagy Attila igen jól ismeri Fannit: „Nagyon vagány lány. Sokan flegmának gondolják, mert néha érdekesen viselkedik a pályán. De ő a koncentrációt próbálja meg így leplezni. Vannak, akik félreismerik amiatt, hogy nagyon akarja sikert. Egyre alázatosabb az utóbbi években. Nem bravúrfeladó, hanem stabil alapjátékot ad a csapatnak. Jó hangulatot visz a pályára. Fejlődnie kell még gyorsaságban mind fizikailag, mind gondolkodásban, hogy jobban oldja meg a váratlan szituációkat. Az irányítókat huszonkét-huszonnégy éves korukig kell képezni, mert nagyon összetett poszt, úgyhogy ebből még nyolc éve hátravan. Szép jövő állhat előtte, de nemcsak hangban, hanem tettekben is profinak kell lennie.”

– Nem tudom mennyire fog meglepni a következő kérdés: tényleg flegma vagy? – Sokan mondják. De én általában észre sem veszem, mert nem szándékosan csinálom. Ezzel tudok önbizalmat szerezni magamnak. – Az pedig kell az élsporthoz. Milyen céljaid vannak tavaszra? – Szeretnénk megvédeni a bajnoki címünket, és persze az, hogy fejlődjek. – Miben? – Mindenben. – És aztán? – Jövőre érettségizem, remélem, jól sikerül, mehetek egyetemre, és ahhoz közeli klubban folytathatom a röplabdát. Utána nem tudom, mi lesz. Ahogy mindenki, én is arról álmodozom, hogy egyszer külföldön játszhatok.