Előre az aranyúton

A moszkvai felnőtt-világbajnokságon két ezüstérmet szerző Liu Shaolin Sándor és öccse, a váltóval második Shaoang egyelőre pihen és tanul. A kivételes képességű tinédzser testvérpár szerint mostantól bármit elérhetnek a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázók.

reb Öt perccel a megbeszélt időpont előtt várnak rám. Ketten álldogálnak, szerényen, nem zsongja körül őket rajongók hada. „Pedig én kifejezetten vágyom rá, hogy odajöjjenek hozzám, és elkérjék a számomat” – mondja mosolyogva a 19 esztendős Liu Shaolin Sándor, azaz Sanyi már a frappé mellett, és ezzel öccse, a szintén a Sportország SC-ben versenyző Shaoang (17) is egyetért. Ám – legalábbis szerintük – messze még ez az időszak. Hiába értek el már-már történelmi sikereket az elmúlt hónapokban, nem ostromolják őket a szurkolók. A média annál inkább. Akadt nap, amikor három televíziós stáb forgatott a csapattal, s ahogyan a srácok mondják, ha nem látják a kamerán a feliratot, már meg sem kérdezik, hogy honnan jöttek. „Majd este bekapcsoljuk a tévét, aztán megnézzük, hogy melyik híradóban szerepelünk”. Amikor 2005-ben először léptek be a budapesti Gyakorló Jégcsarnokba, nyilván maguk sem gondolták, hogy tíz évvel később ott tartanak, ahol most. Miképpen ők, a sportág is nagy utat járt be idehaza, és „kéz a kézben” a világelitbe értek. Amihez szükség volt a kínai kalandra is. Az esetleges honosításon kattogó kommentelők hiedelmével ellentétben mind a két fiú Magyarországon született; édesanyjuk magyar, édesapjuk kínai. Már gyermekkorukban rengeteget utazgattak, ezért manapság a világversenyekkel, Világ Kupákkal járó hosszadalmas repülőutak nem jelentenek számukra különösebb megterhelést. Felnőttek a kihívásokhoz. Különösen azzal, hogy nyolc esztendeje egy évet Kínában töltöttek.

Edzőjük, Bánhidi Ákos az egyik korábbi interjúban Liu Shaolin Sándort művésznek, míg Shaoangot csodagyereknek titulálta.

„Ez adta meg az alaphangot. Igaz, nem volt olcsó mulatság az utazás meg a lakásbérlés” – idézi fel azt az időszakot Sanyi. „Befektetés volt?” – kérdezem, s a felelet határozott „Igen!”. Invesztíció, amely eredményekben és anyagilag is most kezd megtérülni. „Ma már a sportból élünk” – teszi hozzá a nemzetközi élmezőny legfiatalabbja, Shaoang. Nyár óta külön laknak a szülőktől. Általában Sanyi főz, bár gyorsan korrigálja, mondván, „inkább csak összedobok valamit”. A többi tennivaló Shaoangé reszortja. Az összhang itt is tökéletes, akárcsak a váltóban, ami nélkül az nem is működhetne. A báty szerint kettejük kapcsolatában főleg az őszinteség a titok: ha valami probléma adódik, azonnal megbeszélik, nem görgetik maguk előtt a sérelmeket. „Amikor az első junior-világbajnoki érmemet szereztem, nem voltam jó formában, mégis sikerült” – utal arra Sándor, hogy talán a legfontosabb összetevők egyike a szerencse. Annak hiányára az öccse  a tavalyi szocsi téli olimpia előtti történéseket idézi fel, amikor egészen kevésen múlt, hogy a váltó kvalifikálja magát a játékokra. És ezzel új témába fogunk: mennyire „bíróérzékeny” a sportág? Liuék szerint egy-egy kétes szituáció megítélésében számíthatnak az elért eredmények, de azt azért nem gondolják, hogy a sikerekkel automatikusan elnyerték a bírók rokonszenvét. Sokkal többet számít, hogy a rivális nagyhatalom-e, melyiknek erősebb a sportdiplomáciája. Világbajnoki érmek ide vagy oda, ebben van még mit fejlődni. Ahogyaín a körülmények megteremtésében is. „Az egyik Világ Kupa-versenyen belestünk az amerikaiak öltözőjébe. Konyhát láttunk, masszázságyakat, jakuzzikat. Ez talán valóban luxus, de mivel a fél napunkat a pályán töltjük, fontos, hogy ideális körülmények között dolgozhassunk” – mondja Shaoang. A báty hozzáteszi: alapvetően adottak a felkészülés feltételei, de nekik például csak biciklijeik vannak, konditerembe már máshova járnak. Úgy véli, akár ezek azok az apróságok is dönthetnek a legjobbak között. De akkor hogyan lett lassanként mégis bérelt helyük a világelitben? Shaoang szerint a legfontosabb az akaraterő és a szív, míg a hazai short track első világbajnoki érmét szerző fivér úgy látja, inkább a tehetség és a szerencse a döntő. Érzik, hogy már tartanak tőlük a csapatok, ám nincs rajtuk nyomás. Viszont nem szabad a múltban élni, a sikereket el kell felejteni. Igaz, Shaoangnak ahhoz előbb fel kell fognia őket, ugyanis saját bevallása szerint még nem dolgozta fel, hogy mit értek el Moszkvában… A szurkolók mindenesetre berendezkedhetnek arra, hogy ahol ezentúl magyar rövid pályás gyorskorcsolyázó indul, borítékolható a dobogós helyezés? „Nem egyik napról a másikra lesz valaki olimpiai bajnok. Persze, nagyon örülünk az érmeknek, és valószínűleg jövőre is az lesz a cél. Ugyanakkor a pjöngcsangi olimpián már biztosan többet akarunk. Senki sem azért versenyez, hogy második vagy harmadik legyen. Mi sem...”

Május negyedikén kezdődik az alapozás, így majdnem másfél hónap pihenő vár a Sportország SC versenyzőire. Sándor érettségi előtt áll, míg Shaoang kilencedikes, a hiányzások miatt rengeteg pótlás vár rájuk. Sokan pihenésképpen elutaznak, ám mivel ők szezon közben is a világot járják, nekik az a pihenés, ha otthon ejtőzhetnek, és nem csinálnak semmit.