Diósgyőri aranybánya

Amikor 1992-ben, a rendszerváltás után csődbe ment a DVTK, a vívás csaknem megszűnt Miskolcon. A szakosztály addig az egyesület védőszárnyai alatt szállította a szebbnél szebb sikereket, akkor viszont egyik percről a másikra önálló útra kellett lépnie.

Pusztai Viola „Nagyon nehéz volt az átmenet, gyakorlatilag a megszűnés fenyegette a szakosztályt” – emlékezik vissza a Diósgyőri Vívó Egyesület megalakulására Patócs Béla párbajtőrmester. – Néhány lelkes szülő és edző segítségével sikerült megmenteni a sportágat. Tulajdonképpen egész Borsod megyében ez az egy szakosztály élte túl a sokkot. A fegyvernemekből így is csak a párbajtőr maradt meg, a kardtól és a tőrtől anyagi okok miatt meg kellett válniuk. A kezdeti nehézségek ellenére 1996-ban – Patócs Petra révén – már egyéni kadet-világbajnoki címet ünnepelhetettek, és a leány a következő években is kiváló eredményeket ért el. De nem csak az edző gyermeke került fel a szakosztály dicsőségfalára, hiszen azóta is számos világ- és Európa-bajnoki érmet nyertek a diósgyőri növendékek. Néhány évvel ezelőtt Sütő Dávid lett junior Európa-bajnok csapatban, napjainkban pedig Nagy Kinga nevéhez fűződnek a sikerek: a most tizenhat éves versenyző egyéniben tavaly a plovdivi, majd az idei taskenti kadet-világbajnokságon is ezüstérmet szerzett.

– Kinga már akkor kitűnt a társai közül, amikor nyolc-kilenc évesen lejött hozzánk vívni, bár kezdetben még csak a kiváló fizikai adottságaival. A gyermekkorosztálytól kezdve több országos bajnokságot nyert, aztán sorban jöttek a nemzetközi eredmények is. Rendkívül jó versenyzőtípus, aki nemcsak fizikálisan, de mentálisan is nagyon erős – mondja tanítványáról a mester. Természetesen Kingán kívül is akadnak még tehetségek a DVE fiataljai között. Patócs Béla elsősorban a kadetkorú Egerszegi Alexandrára hívja fel a figyelmet, aki a következő szezonban jó eséllyel pályázik a világ- és Európa-bajnoki kerettagságra. A diósgyőri szakosztály utánpótlás-nevelő műhely. Patócs Béla mellett Losonczi Dávid ad leckéket az ifjú párbajtőrtanoncoknak. Három miskolci általános iskolában tartanak csoportfoglalkozásokat, azokon hozzávetőleg 10-20 érdeklődő gyerek vesz részt, míg a központi edzésen 40-45-en tanulják a fegyvernem technikáját. Annak, hogy az egyesületben nincsenek, úgymond, „profi” felnőttversenyzők, prózai oka van: sokan befejezik a vívást a középiskola után, de gyakran már az utolsó évben, és inkább a tanulmányaikra összpontosítanak. Akik pedig folytatni akarják, Budapest felé veszik az irányt. Az utánpótlásban elért remek eredmények értékét mindenesetre növeli, hogy az edzéseknek otthont adó teremben csupán félpástnyi hely jut a gyakorlásra. Nagy Kingával például előfordult a vb-n, hogy hirtelen azt sem tudta, éppen a „pálya” melyik felén áll, és le is lépett róla. – Jelenleg az hatvanas években épült Kossuth Lajos Általános Iskola tornatermében tartjuk az edzéseket – magyarázza a mester. – A 18x12 méteres terem nagyon szűk és a talaj csúszós, de az anyagi lehetőségeink csak ennek a helyiségnek a bérlését teszik lehetővé. Néhány évvel ezelőtt a miskolci egészségügyi főiskolán tartottunk edzéseket, de onnan el kellett jönnünk. Végigjártam az összes oktatási intézményt, és ezt a megoldást találtam a legjobbnak. Azt nem mondanám, hogy mostohák a körülményeink, de azt végképp nem, hogy ideális feltételek között készülünk.