A 19 éves Venyercsán Bence nemrég szervátültetett édesapjával nyert országos bajnokságot gyaloglásban. A fiú már bizonyította, hogy jó döntés volt futásról váltani, most pedig merész terv sejlett fel benne: a leghosszabb távon Rióba gyalogolna.
reb „Srácok, én futó vagyok, miért erőltessük a gyaloglást?” – tiltakozott Venyercsán Bence, nem csak magában, amikor az edzője és a környezete 2011-ben kitalálta, hogy a futás helyett inkább a különleges és enyhén természetellenes mozgásformát kellene választania.
A most 19 éves versenyzőt az édesapja ismertette meg szinte gyermekkorában az atlétikával: a salgótarjáni túrákkal kezdődött a mozgás és a természet szeretete. Aztán a fővárosba költöztek, és fontos volt, hogy az atlétikát szervezett keretek között is műveljék a Venyercsánok, így kerültek a Bp. Honvédba.
Venyercsán Bence Forrás: all-athletics.com
A többes szám nem véletlen: az édesapja szervátültetett sportoló, aki 2007-ben kapta meg a második veséjét. Kezdetben asztaliteniszezett, csakhogy megismerkedett a gyaloglással, és megszerette, még jóval azelőtt, hogy a fia sportolni kezdett volna. A karrierjük azonban összefonódik, nemrég például Venyercsán László és fia együtt nyert csapatbajnoki címet 20 kilométeren.
„Szenzáció, szerintem hasonlóra még nem is volt példa – nyugtázza Bence, majd hozzáteszi, hogy – azért nem kavarta fel az állóvizet. Akik ismernek, gratuláltak, de nem sokan tudnak róla.”
Az induláskor nem számított arra, hogy valaha apjával ünnepelhet ilyen közös sikert, hiszen – ahogy jeleztük – futott. A minél hosszabb táv feküdt neki, csakhogy a 2013-as ifjúsági világbajnokságon a futóknak 3000 méter volt a leghosszabb táv, míg a gyaloglók 10 km-t tehettek meg. Azt tartva szem előtt találta ki az edzője, dr. Urbán Ákos, hogy mi lenne, ha váltanának.
„Egyáltalán nem voltam lelkes. Korábban rendszeresen indultam gyaloglóversenyeken, négy-öt edzés után. De hogy teljesen átálljak? Nehezen barátkoztam meg a gondolattal.”
Csakhogy az sikerek meggyőzték: 2011 őszén váltott szakágat, s már néhány hónappal később érezte, lesz keresnivalója az új terepen. Perceket javított a különböző távokon, országos korosztályos rekordokat adott át a múltnak. S eljött a 2013-as, az ifjúsági vb, amire úgy emlékszik vissza Venyercsán, hogy számolták az embereket, ő pedig mindenki nagy meglepetésére valahogy beért a nyolcadik helyen.
A tavalyi, eugene-i junior-világbajnokságon egyéni csúccsal végzett a 21. helyen, idén viszont előrébb törne a svédországi junior Eb-n: bár a dobogó csak álom, a pontszerző első nyolc hely valamelyike a feladat.
S nagyobb tervet is megfogalmazott. Nemrég írtunk klubtársáról, Srp Miklósról, aki azóta megszerezte a riói indulás jogát 50 km-en. Ez a tény pedig merész gondoltra bátorította fel Venyercsánt.
„Nagyon örültem az edzőtársam és jó barátom kvótájának, egyben el is morfondíroztam, mi lenne, ha megpróbálnám én is a leghosszabb távot? Húsz kilométeren esélytelen lennék Rióra, viszont ötvenen esetleg lenne némi sanszom. Igaz, még nem indultam azon a távon, de együtt edzem Mikivel. Látva őt, talán meg tudnám csinálni.”
Hiába, valakinek nem lehet elég hosszú a versenytáv.
Kapcsolódó írás: Rióba gyalogolt
