Aranyi Réka, Dala Döme és Péter Levente kapta 2015-ben a legjobb utánpótlás-játékosokat megillető Szalay Iván-díjat. Kemény Ferenc mind a három fiatalt tehetségnek tartja, akik a korábbi díjazottakhoz hasonlóan még sokra vihetik.
Pusztai Viola Tizenkilencedik alkalommal adták a Szalay Iván-díjakat a legjobb utánpótláskorú vízilabdázóknak. A Kásás Tamás éttermében, a Tommy di Napoliban tartott ünnepségen Aranyi Réka, Dala Döme és Péter Levente vehette át az elismerést, a szövetség által felajánlott pénzjutalommal együtt.
Kemény Ferenc, a kuratórium elnöke honlapunknak elmondta, hogy –mint minden évben– idén is nehéz volt a döntés:
− Gyakorlatilag harmincan is megérdemelnék, mindig próbálom más-más filozófia szerint kiválasztani, kik kapják meg. Ha végignézünk az elmúlt évek díjazottjainak névsorán, láthatjuk, hogy közülük rengetegen beértek, a sportág meghatározó alakjai lettek. Ez biztatás a fiataloknak, hogy tehetségesek, jó úton járnak, és idővel az elődök nyomdokaiba léphetnek. Réka nagy kapusígéret, gyors, lát a pályán, és jó a lábtempója. Levente nem extraklasszis, de olyan típusú játékos – nagy munkabírású, szorgalmas −, aki eldönthet egy-egy mérkőzést. Döme igazi gólvágó, erős, és remekül úszik, bármi lehet belőle.
A Szalay Iván-díjat 2015-ben Dala Döme, Aranyi Réka és Péter Levente érdemelte ki Fotó: Dobos Sándor/waterpolo.hu
Benedek Tibor, a férfi vízilabda-válogatott szövetségi kapitánya ugyancsak kiemelte, hogy a korábbi évek díjazottjai milyen sokra vitték. Hozzátette, szükség van az olyan szakemberekre, akik észreveszik a tehetséget, akár az ország legtávolabbi szegletében is.
Csak a rend kedvéért, a teljesség igénye nélkül, a listán olyan játékosok szerepelnek, mint az olimpiai és világbajnok Varga Dénes, Varga Dániel, Nagy Viktor vagy Hosnyánszky Norbert, illetve a női válogatott kitűnőségei közül Keszthelyi Rita, Gangl Edina, és Szűcs Gabriella.
Érdemes tehát megjegyezni a három fiatal nevét, akik honlapunknak egyenként is bemutatkoztak.
Aranyi Réka Rebeka 2008 óta vízilabdázik az UVSE-ben, és kezdetben a mezőnyben játszott. Az egyik edzésen betegség miatt hiányzott a csapat kapusa, akkor védett először. Az edzője megkérdezte, nem lenne-e kedve ott folytatni, így a most tizenöt éves játékos egyre többször állt be a kapuba, idővel megtetszett neki… Ésott maradt.
Dala Döme 2007-ben kóstolt bele a vízilabdázásba, egy évvel később lett az UVSE játékosa. Most tizenöt éves, általában kapáshátsó poszton játszik, de centerben és bekkben is kipróbálták már. Édesapja, Dala Tamás Eb-ezüstérmes, BEK-győztes pólós, így volt kitől örökölni a sportág bűvöletét. Csapatában ő a vezéregyéniség a medencében és azon kívül is.
Péter Levente, a Vasas centere kilenc évesen kezdett el pólózni. A szavaival élve: ő volt az a sztenderd kis pufi gyerek, akit mindenki lökdös, és nem is nézett ki belőle túl sok. Csapó Gábor mégis meglátott benne valamit, amit mások nem:
− Ő karolt fel. Félreértés ne essék, nagyon szerettem vízilabdázni, de egy évig szenvedtem, a meccseken majdnem belefulladtam a vízbe. Nádor Zsombor viszont szintén bízott bennem, és felvitt az idősebbekhez. Akkor határoztam el, hogy a régi életemnek vége, tiszta lappal indulok, teljesen megváltozom. Két év alatt negyven centit nőttem, és mintha kicseréltek volna. Nekem a lehető legnagyobb elismerés a díj, jó érzés, hogy értékelik a munkánkat, és motiváció a jövőre nézve.
Utóbbi gondolattal Réka és Döme is teljes mértékben egyetért, a Szalay-díj az ő karrierjükben szintén mérföldkő.
