Földcsuszamlás

Huszonhat ország birkózói nyertek érmet a most véget ért kadet-világbajnokságon, Tbilisziben. Mindössze hatnak sikerült mindhárom fogásnemben dobogós helyet elérni, köztük a magyaroknak is. Japán letarolta a női birkózás mezőnyét, azt leszámítva azonban tovább tart a kiegyenlítődés folyamata a világban. A feltörekvő országok közül most India lépett előre nagyot.

Szekeres István A Szovjetunió felbomlása óta – lényegében negyedszázada – kimondatlanul is folyik a birkózásban a Szovjet utódállamok–Világválogatott-versenyfutás. A felnőttmezőnyben már eltűnt az exek korábbi, nagy fölénye. Az utánpótlás-korosztályok közül most a kadetben történt fordulat. A tbiliszi világbajnokságon az utódoknak és a világ többi országának az éremversenye 60-60-ra végződött, az aranycsatát azonban 18-12-re a világ nyerte. Elsősorban a japán női birkózók jóvoltából, akik kilenc súlycsoportban indultak, és nyolcban aranyat (egyben ezüstöt) szereztek. Tbilisziben huszonhat ország versenyzői jutottak fel a dobogóra, abból tizenkettő büszkélkedhet világbajnoki címmel is (Szőke Alex révén mi, magyarok is). De mindössze hat ország birkózói mondhatják el magukról, hogy mindhárom fogásnemben nyertek érmet: Azerbajdzsán, Moldova, Oroszország, Törökország, Ukrajna… És Magyarország! Erre joggal lehetünk nagyon büszkék. (A magyar kadetek vb-szereplését amúgy külön írásban értékeljük.) A fenti sorból természetes módon hiányzik Irán, hiszen – vallási okokból – ott nem űzik a női birkózást. De nem szerepelnek a házigazda grúzok, akik a női versenyen, illetve az amerikaiak, akik kötöttfogásban nem jutottak éremhez. A két férfiszakágban az oroszok nem tudták megszerezni az első helyet az éremtáblázaton. A kötöttfogásban Irán lett az első (2 arany, 2 ezüst), a grúzok (két arany), illetve az oroszok (1 arany, 2 ezüst, 4 bronz) előtt. A szabadfogású éremtáblázat élén az amerikaiak végeztek (3 arany, 1 ezüst, 3 bronz), megelőzve az oroszokat (2, 2, 3), illetve az irániakat (1, 2, 0). Az összesített éremtáblázat élén azért még mindig Oroszország az első, 20 éremmel, ami persze nagyon sok, a megszerezhető érmeknek éppen a kétharmada, de a négy arany az elmúlt évek talán leggyengébb termése. Dobogóra állhatott 12 amerikai, 11 török, valamint 10-10 azeri és japán versenyző. És három magyar, éppen annyi, mint moldovai és örmény. Ütősebb a negatív meglepetések sora. Például az, hogy az utóbbi években ismét dinamikusan fejlődő német birkózás érem nélkül maradt. A szovjet utódállamok közül az oroszok és az azeriek – úgy, ahogy – hozták magukat. A többiek éremtermése: Kirgizisztán és Ukrajna 6-6, Grúzia 5, Moldova 3, Örményország 3 (mind bronz), Üzbegisztán 2 (1 ezüst, 1 bronz), Kazahsztán 2 (mindkettő bronz), Fehéroroszország és Litvánia 1-1 bronz.

De most tessék erősen figyelni: őket, vagyis a posztszovjet többieket, mindet megelőzte India, a maga hét érmével! Az ország kadetbirkózói évről évre előbbre léptek a világbajnokságokon. 2013 Zrenjanin: 1 ezüst, 1 bronz, 8 (!) ötödik hely. 2014-ben a szlovákiai Homonna jégcsarnokában: 1 ezüst, 3 bronz, négy 5. hely. Tavaly Szarajevóban: 1 arany, 1 ezüst, 1 bronz, három 5. hely. Most pedig 2 arany, 2 ezüst, 3 bronz és három 5. hely… Ez azonban nem azt jelenti, hogy mostanság Indiában, valamilyen kósza ötlettől vezérelve, felkapták volna a birkózást. A sportág – nem túlzás – évezredes hagyományokra tekint vissza, az emberek hétköznapjait, kedvelt szabadidős tevékenységként áthatották a népi birkózások és küzdőmódok. Az átlag indiai (él)versenyző kiemelkedő fizikai képességekkel (erő, állóképesség, ügyesség, hajlékonyság) és kifinomult technikával bír, az mutatja meg pontosan a birkózókultúra valódi nagyságát. Más kérdés, hogy India évtizedeken át – részben önként vállalt – elszigeteltségben élt, ami a birkózásban azt jelentette, hogy nagyon ritkán jutott el világversenyekre. Még az olimpiákon meg-megjelentek a versenyzői, ahol mindenki láthatta, hogy iskolázottak, csak hát a sikerekhez hiányzott a nemzetközi rutin. Jellegzetes tények: 1952-ben a helsinki olimpián bronzérmet nyertek, következőleg pedig 2008-ban Pekingben szerzett érmet – ugyancsak bronzot – a szabadfogás 66 kg-os súlycsoportjában vitézkedő Szusil Kumar. Az 1967-es vébén Új-Delhiben volt ezüstjük, majd 2006-ban következett az újabb érem, bronz, és már a női birkózásban. A már említett Szusil Kumar – a pekingi bronza után – 2010-ben világbajnok lett, majd két évre rá Londonban olimpiai ezüsttel koronázta meg a pályafutását. Tessék elhinni, több évtizedes hallgatás után az ilyen sikerek azért nem a földből és nem maguktól nőnek ki…  

Sporttörténelmi pillanatkép a kadetvébé streamingjéből. A piros mezes, mexikói Nestor Delgado Ramírez a kötöttfogás 46 kg-os súlycsoportjának a bronzmérkőzésén már 6-0-ra vezet az iráni (!) Mehrabi ellen. De nem ez lett a vége, hanem 9-0, technikai tus. Szinte hihetetlen. Mexikó ezzel ugyanúgy egy bronzzal zárt, mint a birkózás világában igen előkelő helyen álló fehéroroszok vagy svédek.