Célkeresztben a célzás

Szinte a pihenés részének tekinti Tomaschof Soma (20) a lovastábort, amelyben néhány napja edz. A most befejeződött szezont junior-világbajnoki ötödik hellyel záró öttusázó szerint kis szerencsével bármi sikerülhet neki az utolsó korosztályos évében, 2017-ben.

reb Jó, jó, jó, közepes, illetve közepes, jó, közepes, jó – ilyen jelzőkkel minősítette a BHSE 20 éves öttusázója, Tomaschof Soma az idei világversenyek döntőiben az egyes számokban mutatott teljesítményét. A drzonkówi Európa-bajnokságon az úszás, a vívás és a lovaglás után előkelő helyen állt, ám a kombinált számban nem jött ki a lépés a végén, így lett nyolcadik. A szeptemberi, kairói junior-világbajnokságon hullámzóan teljesített, ám talán a két legfontosabb számban, a vívásban és a kombinációban nagyot alkotott. A futás és lövészet elegyét remeknek is nevezhetnénk, hiszen a 16. helyről érkezett meg az ötödikre.

„Úgy vágtam neki a szezonnak, hogy szerettem volna mindkét eseményen pontszerző lenni, végül ez csak a világbajnokságon sikerült – mondja Tomaschof. – Sajnáltam, hogy a hazai országos bajnokságon a negyedik lettem, így nem kerültem be a vébécsapatba. Pedig ha ott vagyok, valószínűleg sikerült volna érmet szereznünk. Az ötödik helynek örültem, viszont a csapat miatt sírt az egyik szemem.” Ahogyan a fent vázolt sormintából látszik, Tomaschofnak még egyenetlen a teljesítménye. Edzőivel tudják, hogy a lövészet a kritikus pont: nem technikai hiányosságokkal küzd, sokszor a versenydrukk miatt nem képes kihozni magából a maximumot. Érezhető azonban a versenyzőben rejlő potenciál, hiszen egyik világversenyről a másikra javult nagyot. A sikeres szerepléshez azonban több is kell. „Nem szabad rossz lábbal kell felkelni, amit arra értek, hogy muszáj jól vívni. Az úszás az első szám, de igazából abban nem lehet sokat nyerni vagy veszíteni. A páston viszont az ellenféltől rabolhatunk pontokat, sokba kerül, ha ott nem megy. A lovaglás megint csak nehéz, mert ott is csak veszíteni lehet, ha rossz lovat fogunk ki. A kombinált viszont ismét igen fontos. Mégis, a leglényegesebb, hogy ne görcsöljünk túl semmit. Nekem a drukkot kell leküzdeni a lövészetben.”

Három hét pihenő után néhány napja kezdte meg az alapozást a nagyvázsonyi lovastáborban. Igaz, a tíz napot inkább a pihenő részeként tartja számon, hiszen az edzésmunka korántsem olyan megterhelő, mint az az átlagos napokon. Szeptemberben elkezdte az egyetemet is, gazdálkodás és menedzsmentet tanul, s a levelező képzés mellett több ideje jut az öttusára.

A BHSE sportolója 2017-ben az utolsó évét tölti a juniorok között, s a korosztályos versenyzés minden pillanatát kihasználná azelőtt, hogy végleg a felnőttek közé lép. „A junior-világbajnokságon előttem végző négy ellenfélből három kiöregedik a korosztályból. Úgy érzem, a Kairóban mutatott kombinációval és kicsivel jobb lovaglással akármi lehetséges. Ami a felnőtteket illeti, örülök, ha Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány lehetőséget ad nekem. Tudtommal minden felnőttversenyző folytatja a pályafutását, így nem lesz könnyű kivívni a helyet, de idővel megtörténik a generációváltás, s én szeretnék a feltörekvők között lenni.”