Testvérek között

Az elmúlt hónapban gyakorlatilag megállás nélkül versenyeztek a magyar rövid pályás gyorskorcsolyázók, köztük Liu Shaoang és Liu Shaolin Sándor. A testvérpár a drezdai felnőtt Világ Kupa-viadalról hazatérve kapott szusszanásnyi pihenőt, mi pedig kaptunk az alkalmon, és egy kávé mellett beszélgettünk velük.

Majer Dániel Igazi erőltetett meneten van túl a rövid pályás gyorskorcsolya válogatott testvérpárja, a 18 éves Liu „Ádó” Shaoang és a 21 éves Liu Shaolin Sándor. Mindketten a torinói felnőtt Európa-bajnokságon kezdtek, amelyen Shaolin a sportág történetének első magyar Eb-érmét nyerte (Ádó két ezüsttel zárt), majd a kisebbik Liu a junior-világbajnokságon az összes megnyerhető egyéni aranyérem begyűjtésével folytatta, végül pedig – immár ismét bátyja társaságában – a drezdai felnőtt Világ Kupa-versenyen vezetett le. A Vk-sorozat utolsó, minszki állomását a teljes magyar válogatott kihagyja, inkább készül a márciusi felnőttvébére, ezért a németországi hazaérkezést követően lehetőségünk nyílt leülni a Liu testvérekkel, és kicsit nyugodtabb körülmények között beszélgetni arról, hol is tartanak jelenleg.

„Szerintem azok közül, akik láttak minket kezdő korunkban, nem sokan gondolták volna, hogy erre a szintre képesek leszünk eljutni. Estünk, keltünk, én például konkrétan emlékszem, hogy az egyik versenyemen a rajt pillanatában orra buktam” – nosztalgiázott derülten Shaolin. Ráadásul később is kezdték az átlagnál – nyolc és tizenegy évesen –, volt tehát mit behozniuk. A fejlődésükben óriási szerepet játszott, hogy nem sokkal azután, hogy elkezdtek korizni, másfél évet Kínába készültek. „Az alapokat, főleg ami a korcsolyázási technikát illeti, ott szereztük meg. Rengeteget profitáltunk abból az időszakból” – mondta Ádó. „Hazatérve mindenkinek leesett az álla attól, hogy mennyit fejlődtünk. Elindultunk pár korosztályos versenyen, és szinte mindegyiket megnyertük. Azóta is ez motivál minket, próbálunk minél keményebben edzeni, és minél többekre hatni úgy, hogy leessen az állu a teljesítményünktől” – közölte mosolyogva Sanyi. Elmondásuk szerint az édesapjuk arra tanította őket, hogy segítsék egymást. Különösen igaz ez Shaolinra, hiszen mégiscsak ő az idősebb. „Manapság azért már egyre többször előfordul, hogy a jégen Ádó támogat engem, de soha nem irigykedtünk a másik sikerére. Mindent közösen értünk el, és egymás sikereit is teljes mértékben a magunkénak érezzük. A junior-világbajnokság alatt például otthon, a képernyőt nézve, szerintem jobban izgultam az öcsémért, mint amennyire a saját versenyeimen szoktam – mondta Sanyi, akit az sem zavar, hogy testvére egyre inkább a nyakára nő, és versenyről versenyre keményebb ellenfélnek bizonyul. – Nem félek attól, hogy megver, ez inkább motiválni szokott. Ahogy egyébként őt is, nem véletlen, hogy a tavalyi felnőtt-világbajnokságon például már ő szerezte meg az első érmet a magyar csapatnak.” Azért persze még minden versenyen Shaolin számít kettejük közül az esélyesebbnek. „Évek óta nyomás alatt versenyez, gyakorlatilag a junior-világbajnoki győzelme óta minden versenyen elvárják tőle az érmet. Mi, többiek hálásak vagyunk azért, hogy helyettünk is cipeli ezt a terhet, és meg kell mondanom, nagyon jól csinálja. Fejben és fizikálisan is kiemelkedő formában van, még rám is szokott figyelni, ha ugyanabban a futamban versenyzünk, és igyekszik behúzni a célba” – szólt testvéréről Ádó.

Ők ketten az ellenfelek szemében is félelmetesen erős párost alkotnak, külön-külön is nehéz őket legyőzni, hát még ha össze is dolgoznak. „Amikor valaki azt látja a futambeosztásban, hogy most a két Liuval megy, akkor biztos, hogy megremeg. Tartanak tőlünk, amikor ketten vagyunk egy futamban” – így Ádó. Joggal vetődik fel a kérdés: az alig több mint egy év múlva következő pjongcsangi téli olimpián is számíthatunk-e hasonló összefogásra? „A sportolónak szerintem nem szabad ennyire előre tekintenie, és már most a játékokkal foglalkoznia. Mi is igyekszünk állomásról állomásra haladni, és tapasztalatot gyűjteni, majd pedig bízni abban, hogy az elég lesz Dél-Koreában. Persze érthető, hogy lassan mindenki erről beszél, a jó eredményeink lelkesítik a sportbarátokat, és a legtöbbjük már most várja, hogy a Liu testvérek éremmel jönnek haza” – szerénykedett Shaolin. Addig azonban még rengeteg feladat vár rájuk, a legközelebbi például márciusban, a hollandiai Rotterdamban sorra kerülő felnőtt-világbajnokságon. De azt előre borítékolhatjuk, hogy a rajtpisztoly hangjától többé biztosan nem esnek hasra.