A szomszédból a csúcs felé

A hétvégén folytatódnak az osztrák Bundesliga küzdelmei, az ötödik helyen álló Rapid Wien pedig két fiatal magyarral a soraiban, Szántó Tamással (20) és Szalai Attilával (19) száll harcba. A tavaszi szezonkezdet előtt a Digisport Reggeli Start című műsorában utóbbi beszélt példaképekről, beilleszkedésről és a terveiről.

UP-info A Rapid Wien 19 éves magyarja, Szalai Attila volt a Digisport Reggeli Start című műsorának vendége. A bécsiek védője tavaly már bemutatkozhatott az osztrák élvonalban szereplő együttes első csapatában, most pedig a stabil játéklehetőség kiharcolására törekszik.

Szalai 2012-ben, 14 évesen került a Vasasból a Rapid Wien utánpótlásába. „Visszatekintve jó döntést hoztam, megérte Ausztriába igazolnom, még akkor is, ha ez az elején rengeteg lemondással járt, a karrierem szempontjából azonban előrelépésnek számított. Rengeteg pályán tudunk edzeni, a körülmények, akárcsak a csapattársak, kitűnőek. Jó a kiválasztás, az edzők, tehát minden adott. Sokan szeretnének a klubhoz kerülni, ami egyáltalán nem könnyű.” Az aktuális szezonban eddig főként a bécsiek harmadosztályú, második csapatában lépett pályára. Tizenhat éves korában kapott profi szerződést a klubtól, majd tavaly májusban, az Altach ellen debütált az osztrák élvonalban. Noha még csak januárban töltötte be a tizenkilencet, az edzője máris a Bayern München világbajnok védőjéhez, Holger Badstuberhez hasonlítja. „Megtiszteltetésnek vettem, hogy párhuzamba állított minket, a rengeteg sérülése ellenére Holger ugyanis elképesztően jó hátvéd. Szerintem főként a játékstílusom, na és persze a magasságom miatt hasonlíthatok rá – szerénykedett Szalai, akinek ennek ellenére nem a német a példaképe. – Nekem belső védő poszton Gerard Pique, szélsőként pedig Marcelo az etalon. Inkább az előbbi pozíciójában szeretek futballozni, bár a jelenlegi, három-öt-kettes felállásunk – amelynek én a bal oldalán kaptam helyet – kicsit egyesíti a két posztot.” Édesapja, a korábbi válogatott játékos, Szalai Attila igyekszik ott segíteni neki, ahol csak tud. „Édesapám révén az én helyzetem is könnyebb, ő ugyanis rengeteg tapasztalattal bír, sok mindent átélt a pályafutása alatt, emiatt nekem is tud segíteni. Szerinte mindenben javulnom kell, napról napra egyre jobbnak kell lennem, jelenleg például a gyengébbik lábamat fejlesztem elsősorban.” Arra a kérdésre, hogy a magyar vagy az osztrák utánpótlás-bajnokság erősebb-e, azt válaszolta: „nem tudom összehasonlítani a kettőt, hiszen amikor én ide költöztem, a Vasasnak még nem volt akadémiája. Nálunk ez úgy néz ki, hogy az U15-ös, U16-os és U18-as korosztálynak rendeznek bajnokságot, amelyben kizárólag akadémiai csapatok szerepelnek, minden korosztályban tizenkettő.” Természetesen ő már nem lép pályára a korosztályos csapatokban. Elsőszámú együttese a klub harmadosztályban szereplő második csapata, a célja azonban nem is lehetne más, mint minél hamarabb megragadni az elsőben. „A Rapidban számolnak a fiatalokkal, aki jól teljesít az akadémián, majd a második csapatban is megállja a helyét, stabilan jól tud játszani, az előtt nyitva áll a kapu, és először csak edzéseken, majd mérkőzéseken is lehetőséget kap. Jelenleg is az első csapat keretébe tartozom, velük készülök a tréningeken. A hétvégén indul újra a bajnokság, nem lesz könnyű bekerülni a meccskeretbe, de mindent megteszek, hogy sikerüljön. Amikor felkerültem a felnőttek közé, mindenki rendes és segítőkész volt, és az is megkönnyítette a dolgom, hogy akadnak még tizenkilenc-húsz éves fiatalok a csapatban és persze az is, hogy Szántó Tamással és Novota Jánossal magyarul is tudok beszélni.”

Azzal azért tisztában van, hogy posztjából adódóan nem ő számít a favoritnak a legjobbak között stabil helyet kiharcolni vágyó fiatalok közül. „Az edzőtáborban leültem beszélgetni az edzővel és a sportigazgatóval. Mindkettőjüktől pozitív visszajelzéseket kaptam, ugyanakkor elmondták, hogy belső védőként ilyen fiatalon nem könnyű megragadni az első csapatban, ezért ha nem sikerül kiharcolnom a stabil játéklehetőséget, akkor a második csapatban számítanak rám a szezon hátralevő részében. Igyekszem türelmesnek lenni, amennyire tizenkilenc évesen csak lehet az ember, mivel az én posztomon rengeteg rutinra van szükség ahhoz, hogy valaki a legmagasabb szinten tudjon játszani.” A magyar U19-es válogatottal is a legmagasabb szint a célja. Ősszel az együttes remek játékkal kiharcolta a 2017-es Eb selejtezőjének második, úgynevezett elitkörét, amelyben majd a csehekkel, a skótokkal és – ki gondolta volna – az osztrákokkal kell megküzdjön a kontinenstornán való részvételért. „Nagyon jó csoportba kerültünk, az osztrák válogatottnak pedig külön örültem, egy-két csapattársamtól már kaptam is a zrikát – mosolygott. – Úgy érzem, jó esélyünk van a továbbjutásra, erős csapatunk van, rengeteg kiváló játékossal, a célunk a csoportelsőség.” A felvetésre, hogy esetleg az osztrák válogatottban is számítanak rá, határozottan kiállt a magyar mellett, ám hogy klubban mit tartogat neki a jövő, az egyelőre kérdéses. „Nyáron lejár a szerződésem, de már megkörnyékeztek az újjal. Természetesen el tudom képzelni magam hosszútávon itt, de minél előbb szeretnék első osztályban játszani. Hogy szívesen szerződnék-e NB I-es klubhoz? A magyar élvonal persze jobb mint az osztrák harmadosztály, ugyanakkor ha előbb-utóbb lépnem kell, én inkább nyugatabbra szeretnék menni.”