Nem éli meg teherként a 18 éves Nagy Martin, hogy Marin Šego sérülése miatt ő lett a Mol-Pick Szeged kézilabdás felnőtt-férficsapatának második számú kapusa. Szerinte a fejlődés szempontjából nem is lehetne jobb helyen. Csak Bodó Richárd lövéseivel bírjon…
reb Már két évvel ezelőtt megfordult a szegedi kézilabdacsapatban Nagy Martin, s azóta időközönként ugyancsak lehetőséget kapott a Tisza-parti alakulat legjobbjai között. Januártól azonban megváltozott az élete: tartósan Juan Carlos Pastor edző alakulatába irányították, harmadik számú kapus lett.
nagy_martin
A nyáron a várnai B csoportos Európa-bajnokságon első ifjúsági fiúválogatott játékosnak feljebb is vitt az útja. Poszttársa, Marin Šegó az egyik Bajnokok Ligája-mérkőzésen sérülést szenvedett, így aztán José Manuel Sierra mögött a 18 éves Martin lett a második számú kapus.
„Nyilván nem ilyen áron akartam Sierra után jönni a sorban, és elsősorban jobbulást kívánok Marinnak – szögezi le azonnal. – Igyekeztem túltenni magamat a lehetőség mikéntjén, és ez gyorsan sikerült is, így egyszerűen csak nagyon örülök, hogy utazhatok a Bajnokok Ligája-meccsekre.”
A hazai bajnokságban – amelyben Sierra mellett a szlovén bronzérmes Urh Kastelic hárítja a lövéseket – Nagy február elején debütált, s bár mint mondja, izgult, a társak biztatása segített leküzdeni a feszültséget, s néhány védéssel tette emlékezetessé azt a bizonyos első fellépést. Vasárnap pedig már a nemzetközi kupaporondon is a csapattal tarthatott: a BL-címvédő lengyel Vive Tauron Kielce otthonában volt jelenésük a Tisza-partiaknak (a meccs 28-24-es vereséggel zárult).
„Korábban csak a televízióban vagy a lelátóról láttam Bajnokok Ligája-meccset, elképesztő érzés volt leülni a kispadra – mondja feldobottan és átszellemültem. – Ez az, amiért érdemes kézilabdázni, nagyon nehéz megfogalmazni az érzést, az állapotot, amely a hatalmába kerített. Pályára ugyan nem léptem, de így is tökéletes az élmény.”
Egyelőre nem tudni, mennyi időt vesz igénybe Marin Šegó felépülése, de Nagy szerint várhatóan még jó néhány BL-meccsen tarthat a csapattal. Az első gárdával közös munka egyetlen hátulütője (ha egyáltalán nevezhetjük annak), hogy megszaporodtak a reggeli edzések, így az iskolában kevesebbet látják a magasra nőtt fiút. Azt ő persze cseppet sem bánja.
„A fejlődés szempontjából a lehető legjobb helyen vagyok, világklasszisokkal készülhetek együtt. Bodó Richárd például brutálisan erőseket lő, szóval remek társakkal edződöm” – jegyzi meg a fiú, akit az apja egyébként nem a kapuba irányított.
Nagy Zoltán, a korábbi válogatott kapus tizenegy évig védett a Szegedben, s magas, balkezes fiát inkább jobbátlövőnek szánta. „Az ő meccsein szerettem a kézilabdába, s bár nem erőltette a sportágat, azt nem akarta, hogy kapus legyek. Végül a kezdetektől ő volt a kapusedzőm, és szerintem egyikünk sem bánta meg, hogy végül nem a mezőnyben játszom” – foglalja össze Martin a pályafutásának családi előtörténetét.
