UtánpótlásSport
2026. március 10.
  • instagram
Keresés:

Sportágak

Kézilabda

2017-08-23 17:32

Csillogjon a gyerek szeme!

„Azt gondolom, nem elég a piramis tetejét simogatni, az alapokat kell megerősíteni” − vallja a korábbi ferencvárosi és dunaújvárosi kézilabdaklasszis, Farkas Ágnes. A 206-szoros válogatott átlövő már három éve tevékenykedik a Vas megyei szövetség elnökeként, és nincs kétsége: a sportágnak idehaza az utánpótlásra kell összpontosítania, ha sikeres akar lenni.

Bruckner Vince – Három éve vezeti a Vas megyei Kézilabda Szövetséget. Hogyan értékeli a térség utánpótlásának helyzetét? Amikor átvettem a pozíciót sereghajtónak számítottunk az országban, három esztendő után azonban boldogan mondhatom, hogy az erős középmezőnybe tartozunk. Az utánpótlás kulcsszerepet játszik a munkámban, több, mint hatvan általános iskolában vagyunk jelen, részt veszünk a szövetség Kézilabda az iskolában című programjában, valamint működtetünk saját programot is, ami szintén az oktatási intézményekkel szoros együttműködésben folyik.

Farkas Ágnes szerint a megfelelő utánpótlás nélkül nem lesz sikeresebb a magyat kézilabda Forrás: Fotó: MTI/MTVA / Kovács Anikó
Farkas Ágnes szerint a megfelelő utánpótlás nélkül nem lesz sikeresebb a magyat kézilabda Forrás: Fotó: MTI/MTVA / Kovács Anikó
– Mi az amiben sikerült újat hoznia, esetleg változtatnia a szövetség élén? A jó hozzáállást, a megfelelő menedzselést tartottam és tartom a legfontosabbnak. Lényeges elem a népszerűsítési program beindítása, vagyis az, hogy megismertessük a kézilabdát a térségben mindenkivel. Nem feltétlenül az az első számú cél, hogy élvonalbeli, válogatott játékosokat neveljünk − persze az sem lenne nagy baj −, hanem inkább az, hogy minden gyerekhez eljusson a játék, s a fiatalok legyenek tisztában a szabályokkal. – Amikor a szombathelyi vagy a Vas megyei sportéletről beszélünk, nem feltétlenül a kézilabda jut eszünkbe, sokkal inkább a labdarúgás vagy a kosárlabda. Mennyire nehéz így a gyerekek toborzása? Nem panaszkodhatunk, mert nagyon sok klub működik a megyében, több NB I/B-s együttes és utánpótláscsapatok sora szerepel a különféle bajnokságokban. És, hogy van igény a térségben a kézilabdára, azt remekül jelzi: a Haladásnak férfiszakosztálya is indul, továbbá Szombathelyen új sportkomplexum épül, ami szintén hozzájárulhat a helyi kézilabdaélet erősödéséhez. – Két éve megmérette magát az országos szövetség elnöki posztjáért. A közgyűlést követően adott interjúinak egyikében azt mondta, kardinális problémák vannak a hazai kézilabdában, s ezeket csak úgy lehet megoldani, ha minden erőnkkel az utánpótlásra koncentrálunk. Ezt továbbra is tartja? – Természetesen, mert azt gondolom, nem elég a piramis tetejét simogatni, az alapjait kell megerősíteni. És amíg az általános iskolákban nincs megfelelő kézilabda-oktatás, az edzők pedig nincsenek tisztában az alapfokú képzéssel, addig ne is álmodjunk arról, hogy a válogatott sikeres lesz. Ugyanakkor már akadnak biztató jelek, hiszen az országos szövetség Zsiga Gyula irányításával új, egységes elveket dolgozott ki az utánpótlás-neveléssel foglalkozó trénerek számára. Olyannyira pozitívnak ítélem a kezdeményezést, hogy a programban magam is részt veszek a Győr-Moson-Sopron, a Zala és a Vas megyei szövetség szakfelügyelőjeként.
Fakas Ágnes még játékosként Fotó: Meggyesi Bálint, Nemzeti Sport
Fakas Ágnes még játékosként Fotó: Meggyesi Bálint, Nemzeti Sport
– Az említett az interjúban azt is mondta: a legfontosabb az, hogy játék közben csillogjon a gyerekek szeme... – Ez így van, hiszen a játékot élvezni kell. A kemény munka nyilván elengedhetetlen, és előfeltétele az eredményességnek. De ugyanilyen lényeges, hogy a gyerek ne égjen ki tizennégy éves korára, és olyan közösségbe tartozzék, amelyben boldogan sportol. Csak azok a fiatalok képesek előrelépni, akik motiválhatók,  akiknek a labda örömet okoz. – Nyilván a mai fiatalok közül is rengetegen emlékeznek önre játékosként. Mit gondol, mennyire lehet vonzó a személye a gyerekeknek, vagy akár a sportágválasztásukban meghatározó szerepet játszó szüleiknek? – Aki ismeri a pályafutásomat, az tudja, hogy egy-egy célért buldogként vagyok képes küzdeni, mindig a maximumot akarom kihozni magamból is, és abból a feladatból is, amit rám bíznak. Gyakran járunk iskolákba ismertetni az elképzeléseinket, és ezeken a találkozókon sokszor szóba kerül a sportág múltja, az az időszak, amely a mi generációnk nevéhez köthető. Bizony gyakran tátva maradnak a szájak... Jó érzés, hogy még mindig sokaknak meg tudom dobogtatni a szívét. További korosztályos hírek KÉZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon