Az erdő kapitánya
A tizenhat éves Gárdonyi Csilla a tájfutásba született, és mindent tud, ami a sportágban fontos: remekül olvassa a térképet, megtalálja a legcélszerűbb útvonalat, hegynek fel mindenkit lepipál, és még az éjszakai versenyeket is szereti. Kétszeres ifjúsági Európa-bajnok.
Gy. Szabó CsillaA tájfutás idehaza nem tartozik a legelismertebb sportágak közé, a 16 éves Gárdonyi Csillának ennek ellenére minden esélye megvan arra, hogy nagy elődök nyomdokaiba lépve változtasson ezen a helyzeten. Monspart Sarolta nevét sokan ismerik, de azt ma már kevesebben tudják, hogy ő volt a világon az első nem skandináv tájfutó-világbajnok. Őt követte Oláh Katalin, aki a kilencvenes évek elején, majd’ húsz évvel elődje után, kétszer is a földkerekség legjobbja lett.
Nemrégiben Gárdonyi Csilla a besztercebányai ifjúsági Európa-bajnokságon nyert aranyérmet, s mindjárt kettőt is.
De vajon miért éppen ezt a sportágat választotta?
„A családomban mindenki tájfutó. Az anyukám, az apukám, a nagypapám. Három-négyéves lehettem, amikor az első kölyökfutamokra beneveztek, de azok még nem voltak igazi versenyek. Nyolcévesen indultam először komolyabb viadalon. A mi sportágunkban nem elég gyorsan futni, tájékozódni is tudni kell, ráadásul térkép alapján. Ehhez azért kell némi érettség.”
A térképek biztos ismerete alapfeltétel a sportágban, Csillának mégsincs mindig szüksége rájuk. A hazai terepek közül néhányat már fejből ismer. Igaz, Magyarországon nincs is annyi vadregényes, hegyes-völgyes, nagy kiterjedésű, tájfutásra alkalmas táj, mint mondjuk, a mai napig legsikeresebbnek számító skandináv országokban. A külföldi versenyeken azonban nem hagyatkozhat a természetes orientációs készségére, idegen terepen pontról pontra követnie kell a térképjeleket. És mindig muszáj a legjobb döntést hozni, s a legjobb útvonalat megtalálni. Mert nem feltétlenül a legrövidebb a leggyorsabb.