Az erdő kapitánya

A tizenhat éves Gárdonyi Csilla a tájfutásba született, és mindent tud, ami a sportágban fontos: remekül olvassa a térképet, megtalálja a legcélszerűbb útvonalat, hegynek fel mindenkit lepipál, és még az éjszakai versenyeket is szereti. Kétszeres ifjúsági Európa-bajnok.

Gy. Szabó CsillaA tájfutás idehaza nem tartozik a legelismertebb sportágak közé, a 16 éves Gárdonyi Csillának ennek ellenére minden esélye megvan arra, hogy nagy elődök nyomdokaiba lépve változtasson ezen a helyzeten. Monspart Sarolta nevét sokan ismerik, de azt ma már kevesebben tudják, hogy ő volt a világon az első nem skandináv tájfutó-világbajnok. Őt követte Oláh Katalin, aki a kilencvenes évek elején, majd’ húsz évvel elődje után, kétszer is a földkerekség legjobbja lett. Nemrégiben Gárdonyi Csilla a besztercebányai ifjúsági Európa-bajnokságon nyert aranyérmet, s mindjárt kettőt is. De vajon miért éppen ezt a sportágat választotta? „A családomban mindenki tájfutó. Az anyukám, az apukám, a nagypapám. Három-négyéves lehettem, amikor az első kölyökfutamokra beneveztek, de azok még nem voltak igazi versenyek. Nyolcévesen indultam először komolyabb viadalon. A mi sportágunkban nem elég gyorsan futni, tájékozódni is tudni kell, ráadásul térkép alapján. Ehhez azért kell némi érettség.” A térképek biztos ismerete alapfeltétel a sportágban, Csillának mégsincs mindig szüksége rájuk. A hazai terepek közül néhányat már fejből ismer. Igaz, Magyarországon nincs is annyi vadregényes, hegyes-völgyes, nagy kiterjedésű, tájfutásra alkalmas táj, mint mondjuk, a mai napig legsikeresebbnek számító skandináv országokban. A külföldi versenyeken azonban nem hagyatkozhat a természetes orientációs készségére, idegen terepen pontról pontra követnie kell a térképjeleket. És mindig muszáj a legjobb döntést hozni, s a legjobb útvonalat megtalálni. Mert nem feltétlenül a legrövidebb a leggyorsabb.

„Versenyenként változó, hogy mire kell jobban figyelnünk. A szlovákiai ifjúsági Eb-n például nagyon változatos a terep. Akadtak igen részletgazdag szakaszok, amelyeken nagyon kellett összpontosítani a térképre, s voltak kevésbé bonyolult részek. Ugyanakkor mindenütt nagyok voltak a szintkülönbségek, tehát sokat kellett mászni.” Amikor arról kérdezzük Csilla edzőjét, Kisvölcsey Ákost, mi a tanítvány erőssége, akkor egyszerűen csak annyit mond: „Minden!” Remekül tájékozódik és kiválóan fut. Különösen az emelkedőkön hagyja maga mögött az ellenfeleket, a hegyi szakaszokon szinte verhetetlen. Minden edzői utasítást pontosan hajt végre, öröm vele dolgozni. Amúgy az életben is fegyelmezett, kitűnő tanuló. És végtelenül kreatív. Külföldre általában a klub mikrobuszával utaznak, ilyenkor a hosszú, tétlen órák alatt Csilla mindig meglepi társait valamilyen különlegességgel. Apró papírcetlikből hajtogat terepet, műanyagdarabkákból fabrikál hozzá tereptárgyakat, s végül a műalkotás egyik apró csücskébe jegyzi fel pillanatnyi érzését: „Unatkozom...” Amikor a Hegyvidék SE MOM tájfutószakosztályának ifjú versenyzője éppen nem utazik, éjszakai versenyeken is szívesen vesz részt. Éppen tizennégy volt, amikor egy ilyen viadalt megnyert – a tizennyolc évesek között... Mert ő – sokakkal ellentétben – egyáltalán nem fél a sötétben. „Szeretek éjszaka futni, ezért minél gyakrabban igyekszem kihasználni az adódó lehetőségeket. Mivel alig látni valamit, sokkal nehezebb, mint a nappali verseny, ráadásul különleges a hangulata is, olyan varázslatos az egész. De a tájfutásban is leginkább a természet vonz, ezért a klasszikus számot jobban szeretem, mint a nem is olyan régen bevezetett sprintet, amelyet városi környezetben rendeznek. Igaz, az ifi Eb-n mindkettőben nyertem…” Egyéb korosztályos hírek TÁJÉKOZÓDÁSI FUTÁSBAN a sportági aloldalunkon.