Nagycsaládmodell
Nullától tizennégy éves korig – jelölte meg tréfásan az alsó és a valóságnak megfelelő felső korhatárukat a hokipalántáknak Balogh Tibor, a sokszoros válogatott kapus, aki a nyolcvanas évek közepét követő hosszabb kényszerszünet után 2011 óta áll ismét a KSI SE jó hét esztendeje újjáalakított jégkorongszakosztályának az élén.
Jancsó Kornél − utanpotlassport.hu„Hat-hét sráccal vágtunk neki, ma pedig már százhúsz gyerek jégkorongozik nálunk. Pontosabban a Sopron úti általános iskola korcsolyázni nálunk tanuló elsőseivel-másodikosaival együtt összesen úgy kétszázan vannak a rendszerben. Minden korosztályban van csapatunk, és egyre jobb eredményeket érünk el” – bocsátotta előre a lényeget Balogh Tibor, a KSI SE szakosztályvezetője, aki megemlítette, hogy mások mellett KSI-nevelés a már a felnőtt női válogatott kapusaként is bemutatkozott, 18 esztendős Hodos Piroska is. A cél azonban nem csupán – sőt Balogh filozófiáját tekintve korántsem kizárólag – a sportági utánpótlás-nevelés.
Ennél többről, másról is szó van:
„Jómagam háromféleképpen csoportosítom a nálunk lévő gyerekeket. Van, aki élsportoló szeretne lenni, a szülők is ezt támogatják, nekik tehát ehhez az igényhez illeszkedő szolgáltatást próbálunk nyújtani. Aztán akad olyan gyerek, aki kvázi hobbisportoló, amikor tud, ott van az edzésen, de a szülő nem annyira erőlteti. És van a harmadik, nevezzük extrémkategóriának, olyan gyerekekkel, akiknek mi lényegében egészségügyi segítséget nyújtunk. Róluk biztosan tudjuk, hogy nem lesz belőlük jégkorongozó, mert mondjuk mozgásszervi rendellenességgel születtek. Persze azért kimondtuk: azt, aki élsportoló akar lenni, a többiek nem akadályozhatják ebben. Vagyis elsőbbséget élvez a versenysport, de az említett háromféle foglalkoztatásnak szerves egységben kell megmaradnia.”
