A tornászok szerenkénti döntőinek első napján az első két számban rögtön magyar sikereknek örülhettünk. Előbb Balázs Krisztián nyert ezüstérmet talajon, majd Bácskay Csenge lett második ugrásban. Mindketten boldogan nyilatkoztak honlapunknak a verseny után.
Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.hu Balázs Krisztián bokasérülése ellenére teljesített kiválóan, Bácskay Csenge pedig kockáztatott és dupla csavart ugrott.
„Nem könnyű lemondani egy olimpiai döntőt, és Krisztián nem is volt rá hajlandó!” - ezzel a mondattal vágott neki a szerenkénti döntők első napi versenyeinek az FTC-Telekom 16 éves tornászának, Balázs Krisztiánnak edzője, Nagy Zoltán. A fiatal magyar három szeren harcolta ki a finálés részvételt, s nyomban az első volt számára a legkeményebb. A bokasérüléssel küzdő ferencvárosi olimpikon talajon lépett először szőnyegre, ami egy ilyen jellegű sérülés esetében az egyik legkockázatosabb szernek számít. Éppen ezért Nagy Zoltán a program előtt csak annyit tudott mondani honlapunknak: az eredmény ezúttal valóban nem számít, csak az, hogy Kiki bokája kibírja a gyakorlatot.
Az utanpotlassport.hu folyamatosan frissülő hírfolyamát itt találják a magyar vonatkozású ifjúsági olimpiai eseményekről és eredményekről!
A mezőnyben természetesen mindenki tudott arról, hogy a fiatal magyart sérülés hátráltatja abban, hogy legjobbját hozza. A konkurencia abban reménykedett, végül feladja a versenyt. Az egyik tartalék edzője meg is kérdezte, biztosan vállalja-e a finálét? Mert ha nem, ők természetesen örömmel átveszik a helyét. Hiába, egy olimpiai döntő, mindenki számára olimpiai döntő.
Nagy Zoltán (balról) és Balázs Krisztián az ezüstéremmel és az olimpiai kabalával
Balázs Krisztián azonban kitartott elhatározása mellett, és elindult. És győzött. Merthogy az ezüstérem, amit végül a nyakába akasztottak, ebben az esetben szinte az aranyéremmel ért fel. Győzelemmel pedig mindenképpen. Kiki önmaga ellen és a sérülés ellen küzdött elsősorban, s hogy mindkettőt legyőzte, az többet ér minden éremnél.
− Hogyan csinálta? – kérdeztük közvetlenül a 13.600-as pontszám kihirdetése után Nagy Zoltánt.
− Nem tudom – ujjongott a ferencvárosi edző, majd büszkeséggel a hangjában tette hozzá: − Hihetetlen volt!
Jónéhány percnek kellett eltelnie ahhoz, hogy Nagy Zoltán összeszedje gondolatait, s ha néhány mondatban is, de értékelni tudja versenyzője szombati teljesítményét:
− El sem tudom mondani mennyire örülök ennek az ezüstéremnek. Most már lesz, ami lesz, nekem az a legfontosabb, hogy megcsinálta, amit tud. Kiki egy elegáns tornász, s ma ezt a bírók is látták. De nem csak a technikai tudásáról adott itt most számot ország-világ előtt, de sportolói nagyságáról is. Nagy dolog ez nekünk.
Balázs Krisztián idén már nyert egy nagyszerű ezüstérmet. Glasgow-ban, az ifjúsági Európa-bajnokságon, nyújtón. Az ifjúsági olimpián ez a döntő még hátravan, de már van egy második helye, amelyet így kommentált honlapunknak:
− Én megmondtam, hogy nem kell ezt a döntőt lemondani. Tudtam, hogy meg tudom csinálni, és azt is éreztem, hogy jól fog menni. Nagyon boldog vagyok!
A tornateremben azonban ezzel az ezüstéremmel nem értek véget a magyar sikerek.
A leányok szerenkénti döntőjében, Bácskay Csenge
Bácskay Csenge (balról) nagyot kockáztatott és bejött
legerősebb szerén, ugrásban készülődött a fináléra. S bár az egyéni összetettben pénteken az önmagával szemben támasztott pontszerző várakozásoktól elmaradva a 14. helyen végzett, ez cseppet sem vette el a Postás SE tornászának harci kedvét. Edzőjével, Osztie Gézával kockáztattak. A szerenkénti döntőben mást ugrott. Erősebbet. És bejött. Csenge is a második helyen végzett, amire rajta kívül kevesen számítottak. Ő azonban bízott mindvégig bízott benne. Pontosabban önmagában.
− Nem volt más választásunk, kockáztatni kellett, de bejött – mondta Bácskay Csenge boldogan, miután az ezüstérmet a nyakába akasztották. – Dupla csavart ugrottam, ami nagyon nehéz elem. Most sikerült életemben először. Pedig nem is indult jól a napom. Rossz hangulatban keltem és edzettem délelőtt. Az előjelek tehát nem voltak jók. De tudtuk, hogy csak akkor lehet meg az érem, ha bevállaljuk az új elemet. Az általános melegítésnél még letettem a kezem, aztán a hárompercesnél már anélkül is sikerült. Ez adott egy kis önbizalmat, de a verseny során így is nagyon nehéz volt elindítani az ugrást. Az elsőben még letettem a kezem, a másodikban azonban már nem. Kimondhatatlanul boldog vagyok. Jövőre már felnőtt mezőnyben fogok versenyezni, így nagyon szépen, önbizalommal telten zárhatom ezt az évet. És ami még jobb, van egy jó erős ugrásom, a folytatásra!
IFJÚSÁGI OLIMPIA, BUENOS AIRES (ARGENTÍNA)Szerenkénti döntők.
Fiúk.Talaj: 1. Kitazono Takeru (japán) 13.633 (4.900, 8.733), 2. Balázs Krisztián 13.600 (5.000, 8.600), 3. Szergej Najdin (orosz) 13.566 (4.900, 8.600).
Leányok.Ugrás: 1. Giorgia Villa (olasz) 14.233 (14.600, 13.866), 2. Bácskay Csenge 13.933 (13.833, 14.033) 3. Emma Spence (kanadai) 13.483 (13.533, 13.433).
