Rendre felmerülő kérdés: miért nem kapnak nagyobb szerepet az utánpótláskorúak a férfi kosárlabdázók élvonalában? Az NB I negyedik fordulójában mindössze négy 1998. január 1. után született játékos volt eredményes, és sokak számára elkeserítő tény, hogy a pályára lépők száma sem volt sokkal nagyobb. De a korábbi fordulókban sem volt másképp. Két idehaza dolgozó neves szakembert ‒ akik már korábban is beszéltek honlapunknak a hazai nevelés problémáiról ‒, Forray Gábort és Saeed Armaghanit kérdeztük az okokról.
M. Sz. ‒ utanpotlassport.hu Négy teljes fordulón vannak túl az élvonalban a felnőtt kosárlabdázók, akik között egyre kisebb számban lépnek pályára az 1998. január 1. után született játékosok.
Régóta nagy dilemma a kosárlabdázók felnőtt NB I A-csoportjában az utánpótláskorúak szerepeltetése, hiszen a fiatal játékosok nagyobb szerepre, több lehetőségre vágynak, az edzők azonban jobban bízznak a légiósokban. A fiú utánpótlás-nevelést is rendre bírálat éri. A kérdés: hova vezet mindez? Ami tény: hétről hétre kevesebb esély nyílik a fiatalok előtt, szemben a női élvonallal, ahol ráadásul egy utánpótláskorú játékosnak kötelező a pályán lennie, legalább az első félidőben. Erről beszélt honlapunknak a sportágban idehaza dolgozó szakemberek egyik legnevesebbje, Saeed Armaghani is.
Kevés utánpótláskorú játékos kap lehetőség a felnőttek élvonalában Forrás: hunbasket.hu
„Az élvonalbeli klubok ‒ az eredményességre törekedve ‒ a légiósokra támaszkodnak, és nem adnak esélyt az itthon nevelkedett fiataloknak. Így teljesen érthető, hogy miért választják a tehetséges tizenévesek a külföldi országok akadémiáit, egyesületeit. Fejlődésük érdekében inkább játszanak, mondjuk, a spanyol harmadosztályban ‒ hozzáteszem rendszeres játéklehetőséget kapva ‒, minthogy a kispadot melegítsék itthon. Érdekes módon a női NB I-ben az első félidőben kötelező pályán lennie egy utánpótláskorú kosarasnak. A férfiaknál a klubok nem engedik bevezetni ezt a szabályt, ami egyáltalán nem javítja a kialakult helyzetet. Meg kellene adni a lehetőséget a fiataloknak. Fontos, hogy itthon maradjanak, a legjobbak közt fejlődjenek, és bontogathassák szárnyaikat, hiszen a cél, hogy magyar játékosok, ismerős arcok tűnjenek fel hétről hétre a pályán.”
Forray Gábor, a fiú U18-as válogatott és a KTE-Duna Aszfalt felnőtt férficsapatának vezetőedzője is szívesebben játszatná együttesében a helyi kötődésű fiatalokat, minthogy külföldről igazoljon játékosokat. Azonban ‒ elmondása szerint ‒ ez nem ilyen egyszerű.
„Azt hiszem, hogy az összes hazai klubedző nevében beszélhetek: mi lennénk a legboldogabbak, ha a helyi srácokat be tudnánk rakni a csapatba, de sajnos kevés megfelelő képzettségű utánpótláskorú kosaras van jelenleg Magyarországon. Fizikailag és mentálisan sincsenek a kívánt szinten, szemben a külföldi országokkal, ahol a tizennyolc évesek már kész játékosok” ‒ mondja a vezetőedző, aki egy korábbi cikkünkben már részletezte az utánpótlás-nevelés legnagyobb problémáit, és azok megoldásának lehetőségeit. Ezúttal az edzők helyzetéről ejt szót. „Nehéz megtalálni a középutat, tudniillik a vezetőség mindenhol az eredményességre törekszik. Hiába játszatjuk a fiatalokat, ha nem jönnek az eredmények, egyszerűen azt mondják: viszontlátásra. A nevelés megreformálásával fel kell zárkóztatni ‒ leginkább fizikumban ‒ a jövő kosarasait, hogy ők is a korosztályuknak megfelelő nemzetközi szintre jussanak, ezáltal előbb beépülhessenek a felnőtt élvonalbeli csapatokba.”
További korosztályos híreink KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.
