Mestermunka című sorozatunkban hétről hétre olyan edzőket mutatunk be, akik a pályafutásuk során mindvégig példaértékű utánpótlás-nevelő munkát végeztek. Akikre a tanítványaik nemcsak jó szívvel gondolnak, hanem büszkék is rájuk; arra, hogy a kezük alatt fejlődhettek élsportolókká. E heti vendégünk Drexler Géza ökölvívóedző, a Sport Érdemérem bronzfokozatának kitüntetettje, akit a hazai szövetség hatszor választott az év legjobb edzőjének. Húszévnyi szünet után, 1997-ben, Fogarasi Mihállyal szervezte újjá az MTK ökölvívószakosztályát, amelyet 2000 óta egyedül irányít. Tanítványai a nemzetközi porondon is kiválóan megállták helyüket: Káté Gyula junior-világbajnoki, Lakatos Péter kadét Európa-bajnoki, Barbosu Tiberiusz serdülő Európa-bajnoki címmel büszkélkedhet, Harcsa Zoltán pedig ifi Eb-n lett ezüstérmes. A legfiatalabb, a 17 esztendős Báki Alex, két éve nyert junior Eb-t.
Gy. Szabó Csilla – utanpotlassport.huTöbb, mint edző. Sok fiatalokkal foglalkozó mesterre igaz ez a megállapítás, ám közülük is leginkább Drexler Gézára. Az MTK ökölvívószakosztályának vezetőedzője ugyanis sohasem a potenciális bajnokot, sokkal inkább az egyéniséget látta meg a bokszterem küszöbét átlépő gyermekekben. Azokban is, akiknek eszük ágában sem volt megismerkedni az ökölvívással. Merthogy Géza bácsi az utcán is mindig nyitott szemmel járt, a segítségre szoruló fiatalok – legnagyobb szerencséjükre – ki sem térhettek az útjából.
„Sok csapzott hátterű fiatallal hozott össze a sors, nekik szerettem volna jövőképet felmutatni, s ebben a boksz volt mindig a legjobb partnerem” – mesél indíttatásáról Drexler Géza, aki ha kellett, és nem volt más választása, a saját lakásába is befogadta ezeket a gyerekeket. – „Az egyik fiú rendszeresen a szomszéd utcában drogozott, én pedig nem tudtam ebbe belenyugodni. Beszélgetni kezdtem vele, majd lecsaltam a klubba. Előbb megvált káros szenvedélyétől, azután tanulni kezdett. Nem is akárhogyan, hiszen orvos lett belőle. A diplomaosztás napján felhívott telefonon, hogy köszönetet mondjon nekem, és az az érett, felnőtt férfi egyszerűen elsírta magát. Ez volt életem egyik legszebb pillanata.”
Drexler Géza számára az az igazi jutalom, ha a bokszterembe csalogatott sihederekből becsületes férfiember válik.
A másik felejthetetlen emlékét jelenlegi tanítványához, Báki Alexhez köti. A fiatal bokszoló 14 évesen nem tartozott a legsikeresebb öklözők közé, amikor az MTK szakembere meglátta benne a tehetséget és leigazolta. Küzdelmes időszak kezdődött, de Géza bácsi edzésmódszerei minden konfliktusnál hatásosabbnak bizonyultak. A 2016-os kaposvári junior Európa-bajnokságon aratták le a közös munka gyümölcsét. Alex megállíthatatlanul menetelt a fináléig, amelyben a nála egy fejjel magasabb angol fiút győzte le.
„Ahogy vége lett a döntőnek, Alex hozzám rohant, pontosabban inkább repült, és bocsánatot kért minden korábban elkövetett fegyelmezetlenségéért. Hadd tekintsek mostantól úgy magára, mint az apámra, tette hozzá, s még a szavam is elállt a meghatódottságtól” – emlékezett vissza az újabb felejthetetlen pillanatra a kék-fehérek szakembere, aki bár szeretetének is gyakran tanúbizonyságát adja, inkább szigorral fordul a fiatalok felé. Utóbbi azonban soha nem akadályozza meg abban, hogy az edzéseket követően a legnagyobb megértéssel kezelje tanítványai problémáit, mi több, a srácok bizalmasává váljon. – „Eleinte igyekszem kicsit megtépázni az önbizalmukat, ezt követi egy nagyon kemény melós szakasz, végül pedig ismét az önbizalmuk kerül a figyelem középpontjába, ám épp ellenkező, vagyis építő, erősítő, pozitív előjellel.”
Veleszületett pedagógiai és pszichológiai érzékének köszönheti, hogy fiatalok sokaságát mentette meg a csavargástól, előbb kiváló öklözőt, majd céltudatos, komoly felnőtt embereket nevelve belőlük. Pedig a véletlennek volt a legnagyobb szerepe abban, hogy bokszedző lett. Fiatalon szeretett bele az ökölvívásba, tehetsége révén hamar serdülő magyar bajnok, és úttörőolimpia-győztes lett, egy eltiltást követően azonban eltávolodott a sportágtól. Korán szögre akasztotta a bokszkesztyűjét, s csak évekkel később, egykori edzője és barátja, Csötönyi Sándor unszolására ment le a kispesti terembe. Az akkor már idős Fogarasi Mihály mellé hívták segítőnek.
„A kíváncsiság hozott le a klubba, s végül itt ragadtam. A srácok elkezdtek ragaszkodni hozzám, én pedig hozzájuk. Ha két napig nem jöttem le, már hiányoztak” – mesél edzői karrierje kezdetéről Drexler Géza, aki nem titkolja, legfőbb motivációja semmit sem változott az évek múlásával. – Mindig találok új feladatot, két-három gyereket, akiért érdemes folytatni. A mostani, immáron harmadik generációban is vannak olyanok, akik három év múlva biztosan az élvonalban lesznek. De a többi harmincért is szívesen maradok. Ha egy bukott gyerekből közepes tanulót nevelek, aki végül leérettségizik, az számomra fontosabb minden éremnél. Ezért élek, miközben mesterem, Fogarasi Misi bácsi példája lebeg a szemem előtt. Ő is innen, az edzőteremből halt meg. Nagyon sokat tanultam tőle, de leginkább az fogott meg benne, hogy minden gyerekhez volt egy kedves szava. Itt a bokszteremben, persze nem divat a babusgatás. Elég, ha közel megyünk hozzájuk, és őszintén, felnőtt módjára, partnerként beszélünk velük.
Drexler Géza szerint az ökölvívás rendkívül összetett sportág. Elsőként azt kell megtanítania tanítványainak, hogy fegyelmezetten tűrjék a fájdalmat, ne adják vissza a pofonokat, ne akarjanak bosszút állni ellenfelükön. Ha ez sikerül, akkor kezdődhet az igazi munka, amelynek gyümölcsét már méltán lehet érmekben és bajnoki címekben mérni. Vagy egyszerűen csak abban, ha a szakember szavaival élve: becsületes férfiember lesz a sihederekből. Akik, ha belekezdenek valamibe, azt tisztességesen és a legjobb tudásuk szerint be is fejezik. A szorítóban és az életben egyaránt. Pontosan úgy, ahogy Géza bácsi tanította nekik.
További korosztályos híreink ÖKÖLVÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.
