Szélesíteni kell a látókört

A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségének főtitkára, Bodnár Péter előadást tartott az utanpotlassport.hu Segítség, felnőttem! című konferenciáján, ahol többek között arra is felhívta a figyelmet: a fiatalok élvonalbeli szerepeltetésének kérdésében a közvéleménynek kicsit az élvonalbeli csapatok vezetőinek és edzőinek fejével kellene gondolkodnia, ezáltal tekinthetne objektívan a problémára.

M. Sz.  utanpotlassport.hu Az utóbbi időben sokakban felmerült (és voltak, akik hangot is adtak elégedetlenségüknek), hogy a fiatal kosárlabdázók miért nem kapnak nagyobb szerepet az NB I A-csoportjának küzdelmeiben. Ez elsősorban a férfiak mezőnyében aktuális, hiszen a nőknél külön szabály vonatkozik arra, hogy legalább egy utánpótláskorú játékosnak minimum egy félidőn keresztül a pályán kell lennie. Nos, az MKOSZ (Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége) főtitkára, Bodnár Péter az utanpotlassport.hu Segítség, felnőttem! című konferenciáján tartott előadásában rávilágított az érme másik oldalára, és elmondta: a közvéleménynek el kell hinnie, hogy a téma ennél sokkal összetettebb. Az MKOSZ alapszabálya a következőképpen szól: a szövetség célja a FIBA versenyszabályainak megfelelő, „fair play” szellemű kosárlabdasport irányítása, szervezése, fejlesztése és népszerűsítése, nemre, fajra, vallási és etnikai hovatartozásra tekintet nélkül minden korosztályban és bajnoki osztályban, valamint a sportág nemzetközi szereplésének elősegítése. A főtitkár hozzátette: rendkívül fontos a megfelelő utánpótlás-képzés, hogy a gyerekeket, akikkel megismertették a sportágat, eljuttassák a legfelsőbb osztályokba. Hasonlóképp az is, hogy a legfelsőbb osztályokban elit körülményeket teremtsenek. A harmadik szegmens a válogatott sikerességének elősegítése. Ám, hogy ez a három egyenlő súlyozásban részesüljön és megfelelőképpen működjön, objektívnak kell lenni, ami csak a sportági szövetségtől várható el, hiszen a sportolók és szüleik célja mindenáron az élvonalbeli szereplés, a nevelőegyesületeké, hogy drágán eladják a tehetségeket, míg az élvonalbeli kluboké, hogy minél olcsóbban megszerezzék őket.

Bodnár úgy tartja: sokszor elhangzott mondat, hogy a külföldi, légiós játékosok elveszik a magyar fiatalok helyeit a legfelsőbb osztályban, pedig ez egyáltalán nem igaz. A magyar fiataloknak egyébként is ki kell vívniuk a helyüket, hiszen az nem jár alanyi jogon. Ami a sportvállalkozásokat illeti, egyértelmű, hogy céljuk a jól képzett kosarasok olcsó megvétele, ami a nagyobb kínálat miatt jelenleg a külföldiek esetében valósítható meg jobban. Ráadásul a magyarok bére tarthatatlanul nő és aránytalanul magas. És, hogy mi lehet a megoldás a problémára? Motivációs eszköz lehetne, ha azok a klubok, amelyek nagyobb mértékben szerepeltetik az utánpótláskorúakat, ezentúl több pénzt kapnának a szövetségtől vagy ha meg kellene határozni minimális játékidőt számukra, mint a nők esetében. Esetleg le kell csökkenteni a külföldi kosárlabdázók számát (jelenleg öt lehet egy csapaton belül), így a vezetők nagyobb eséllyel fordulnak hazai nevelésű fiatalokhoz, de megoldás lehet az akadémiákról kikerülő sportolók átigazolási díjának csökkentése is. Ám ezek a „kényszerítő” eszközök olyan hátrányokkal járhatnak, mint például a játéktudáshoz vagy a többi sportolóhoz mérten aránytalan anyagi juttatások, a korosztályból kilépve értetlenség és csalódottság vagy a versenyhelyzet torzulása a területi elhelyezkedés miatt. Ahogy a főtitkár is fogalmazott: ez összetett, komplex kép, és ahhoz, hogy mindenki számára elfogadható változások történjenek, muszáj objektíven látni. További korosztályos híreink KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.