Ha a jó forma kitart...

Mihályi Andor magabiztos vívással pályafutása első junior egyéni magyar bajnoki címét nyerte az előző hétvégén. A Törekvés 16 éves tőrözőjével az elmúlt időszak sikereiről, valamint a tavasszal megrendezendő korosztályos Európa- és világbajnokságról beszélgettünk.

K. T. I. - utanpotlassport.hu - Mihályi Andor a junior magyar ranglista második helyéről várhatta a korosztályos országos bajnokságot, ahol egyetlen tussal, 15:14-re nyerte meg a döntőt klubtársa, a szintén a Törekvésben nevelkedő, két évvel idősebb Maior Mátyás ellen. – Gondoltad, hogy meglehet a győzelem? – A verseny előtt, szerdán voltam sportpszichológusnál, ahol megfogalmaztam magamnak, hogy a minimumális cél a dobogó. Már az Aix-en-Provance-i világkupa-versenyről úgy jöttem haza, hogy azt éreztem, jó formában vagyok. – Mennyiben volt meglepetés, hogy nem a ranglistaelső Szemes Gergővel, hanem klubtársaddal, Maior Mátyással találkoztál? – Igazából ezzel a döntőig nem foglalkoztam. Úgy voltam vele, hogy bárki ellen van esélyem. De nem lepett meg, hogy Matyi le tudta győzni Gergőt. Legutóbb is ő nyert, amikor találkoztak. Mindkettőnknek jó napja volt, a döntőben a szerencse mellém állt. Hogy ilyenkor jó vagy rossz, ha klubtárssal találkozik az ember? Megvan az előnye és a hátránya is, de a lényeg, hogy ugyanúgy győzni kell. – Mi az előnye? – Hogy jól ismerem. – No de ez hátrány is lehet… – Az is. Ráadásul ilyenkor nincs ott az edzőnk, magunknak kell megoldani a feladatot. De ezen is túl lehet lépni. Egyébként sincs lehetőség mindig, minden versenyen tanácsot kérni az edzőtől. Szóval ez sem olyan szokatlan. – Négyből három dobogós a Törekvés tőrözője volt. A kardozók közt győzni tudó György Leheltől is megkérdeztem - ott az UTE adott három vívót a dobogóra -, hogy mi a klub titka. A tiétek mi? – Jó edzők. Jó edzések. Jó társaság. Segítjük, húzzuk egymást, legyen szó edzésekről vagy versenyekről. Ez látszik meg az eredményeken is. – Hogy ünnepeltél? – Különösebben nem volt még idő rá. Másnap jött a csapatverseny, ahol szintén győzni szerettünk volna, így az egyéni verseny után a pihenésé volt a főszerep. – A csapatverseny is különlegesen alakult, hiszen újabb házidöntőt vívhattál. A Törekvés I a Törekvés II-vel találkozott. – És ami az egészet még különlegesebbé tette, hogy a papíron második számú csapat magabiztosabban nyerte az asszóit a döntőig, mint mi. Úgyhogy nem mehettünk biztosra ellenük. Mindkét csapat nagyon erős volt.

– Már túl vagytok a szezon felén, mind a junioroknál, mind saját korosztályodban, a kadétoknál biztosnak tűnik a helyed a válogatottban. – Az ob-ig picit aggódtam. A varsói kadét körversenyre nem utazom, és ahogy Franciaországban többekkel beszélgettem, elég sok jó versenyző kihagyja szintén azt a versenyt. Így annak, aki elutazik, jó esélye lesz erős helyezésekre. Így pedig pontszámban könnyen bajba kerülhettem volna. Most talán van annyi előnyöm, hogy ezen az egy versenyen ne kelljen aggódni. – Kisebb sérülés, vagy szimplán az erőd beosztása miatt kell a pihenő? – Utóbbi. Nagyon sűrű volt a versenyszezon. Fontos, hogy tudjunk pihenni még a hajrá előtt. – A korosztályos Eb-ken és vb-ken mik a céljaid? – Hogy minél nagyobb meglepetést tudjak okozni az ellenfeleimnek. – Ez esetedben mit jelent? Nyolcasdöntő? Dobogó? – A kadétok között a nyolcba jutás reális lehet mindkétszer. – Említetted, hogy sportpszichológussal is dolgozol. Mióta? – Még csak kétszer voltam, de máris érzem, hogy használ. Segít koncentrálni. Főleg arról beszélgettünk, hogy mit érdemes tenni a nehezebb helyzetekben, ha az ember például vesztésre áll. Hogy lehet higgadtan átgondolni és újratervezni a taktikát. – Hol versenyzel legközelebb? – Hétvégén Lesznóban lesz világkupa-verseny, ott indulok majd. További korosztályos hírek VÍVÁSBAN a sportági aloldalunkon.