A semmiből lett női hoki csodás története U18-as vb-sikerrel indult

A magyar női jégkorong-válogatott 22 éve játszotta története első hivatalos mérkőzését. Abban a csapatban ott volt a jégen dr. Kolbenheyer Zsuzsanna, aki immár jó ideje a szövetség alelnökeként dolgozik azért, hogy a lányok minél magasabb szintre jussanak. Vele beszélgettünk az elitbe jutást kiharcoló generáció útjáról, az utánpótlásépítésről, arról a munkáról, amely megelőlegezte a történelmi sikert.

Pór Károly – utanpotlassport.hu – A hazai női jégkorongban 2009-ben indult egy tehetséggondozó utánpótlásprogram 1992 és 1996 között született játékosokkal, és most azt láthatjuk, hogy az akkor kiválasztottak jelentős része tagja volt a hazai divízió 1/A világbajnokságot megnyerő csapatnak. „Csak” ennyi kellett az elitbe jutáshoz, egy jó program és annak következetes végrehajtása? – Azért ez nem ilyen egyszerű. A magyar női jégkorong története 1997–1998 környékén kezdődött, amikor Balogh Tibor edző először kezdett csapatot toborozni, majd egy másikat Szilassy Béla, és ez a két együttes versenyzett egymással hosszú ideig. Ez még a központilag támogatott időszak előtt volt, amikor még mi, a válogatott játékosai álltuk például a világbajnokságra kiutazás költségeit is – nyilatkozta megkeresésünkre dr. Kolbenheyer Zsuzsanna, a szövetség alelnöke. – Utána jött ez a mostani, nagyon tehetséges, sokra hivatott generáció, és 2009-ben itthon is megalakult a női utánpótlás kategória. Sok hasonló korú játékos jött össze, akik fiúk között edződtek, ez nagyon sokat számított, és kialakult az a szakmai kör, Gömöri Csabával, Buzás Norberttel, Medgyes Lászlóval és Molnár Péterrel, amely elkezdett szisztematikusan dolgozni a lányokkal. A hazai női utánpótlás történetében ekkor fordult elő először, hogy a szövetség az U18-as vb-re is benevezte a csapatot, amely novemberben előbb megnyerte a világbajnoki kvalifikációs tornát, majd néhány héttel később rögtön a hat csapatos divízió I vb-n is első lett, és feljutott az A-csoportba. A csapat 2013-ban és 2014-ben is ott szerepelt, és a mostani kulcsemberek közül az addigra a korosztályos csapatból kiöregedő Gasparics Fannit leszámítva szinte mindenki ott volt már azon a három utánpótlás vb-n, 2011 és 2014 között (Gasparics csak az elsőn, 2011-ben), a jelenlegi felnőtt válogatottból kilencen. – Mennyit segített közvetve a női jégkorong helyzetén, egyáltalán a jégkorong népszerűségén az, hogy a férfiak 2008-ban kiharcolták az A-csoportos szereplést?

– Közvetlen kapcsolat a férfi és a női hoki között nincs. A női jégkorong nemzetközileg is jóval fiatalabb sportág, Magyarországon húsz éve létezik. Persze biztos, hogy a lányok között vannak olyanok, akiket először férfi meccsre vitt ki az apukájuk, és megtetszett nekik, de alapvetően a meccsre járók nagy része sokáig talán azt sem tudta, hogy létezik női jégkorong. Az említett U18-as, divízió I-es világbajnoki cím adott egy nagy lökést a női szakágnak, sokan akkor figyeltek fel rá, az az eredmény perspektívát adott a fiataloknak, többen a sikernek köszönhetően külföldre is tudtak szerződni. Továbbá az is sokat segített, hogy amikor 2011-ben befejeztem az aktív játékot, és a magyar szövetségben elkezdtem a magyar női válogatottak menedzselését, majd a nemzetközi szövetségbe is bekerültem, nagyon sok olyan információra, ismeretségre tettem szert, melyeket felhasználva össze tudtunk rakni egy megfelelő, hosszú távú szakmai programot. Mostanra ott tartunk, hogy U14-től vannak csapataink, amelyek folyamatosan nemzetközi tornákra járnak (az U16-osok a napokban is éppen Csehországban vannak), korosztályokra bontva megvannak a fejlesztési terveink. – Ha már a szakmát említi, gondolom eleinte az is problémát jelentett, hogy a hokiedzők nem feltétlenül arról álmodtak, hogy hölgyekkel dolgozzanak…  – Igen, a férfi vonalról érkező edzőknek rossz prekoncepcióik vannak a női csapatokkal szemben, de ezek addig élnek, amíg el nem kezdődik a munka. Nyilvánvaló, hogy a lányokat másképp kell kezelni, viszont hihetetlenül fel tudnak nézni az edzőjükre és érte is küzdenek a jégen. Aki elkezd lányokkal dolgozni, azt gyorsan beszippantja a közeg. Azt hiszem, mindent elmond, hogy egy olyan rutinos edzőnek, mint Pat Cortina nem derogált, hogy a női válogatott szövetségi kapitánya legyen. Bízunk benne, hogy hosszú távon itt tudjuk tartani a csapat mellett. – Hogyan épül fel most itthon a női hoki versenyrendszere, hogyan néz ki az utánpótlás?

– Van három felnőtt ob I-es csapatunk és hat ob II-es. A hazai bajnokság mellett két csapatunk szerepel az Európai Női Hokiligában (EWHL), egy annak szuperkupa változatában, három meg az osztrák másodosztályban. A központ Budapest, de hosszabb ideje van csapat Dunaújvárosban, újra alakult csapat Fehérváron és Miskolcon, illetve egészen fiatalokból álló együttes edz Debrecenben és Hatvanban. Nagy előrelépést jelentett, hogy az élvonalbeli csapatok tudtak indítani amatőr státuszú ob II-eseket, mert azon a szinten már lehet tao-támogatást igénybe venni. Az élvonalban ez nem lehetséges, pedig ott sem beszélhetünk olyan professzionális viszonyokról, mint a többi csapatsport esetében. Az utánpótlás úgy néz ki, hogy U19-ig a lányok az U16-os fiúbajnokságban szerepelnek. Fontos, hogy a topjátékosok, például Kreisz Emma, Seregély Míra minél tovább fiúk között edződhessenek. Külön engedéllyel még az is megoldható, hogy valaki az U18-as fiúk között szerepeljen, de erre csak akkor van lehetőség, ha a szakmai bizottság úgy ítéli meg, hogy a játékos fizikailag rendelkezik olyan adottságokkal, hogy nem jelent sérülésveszélyt számára a 18 éves fiúk közti játék. A női jégkorong bázisa itthon és nemzetközi szinten is folyamatosan szélesedik, U8 és U10 között a játékosok harmada kislány, az a feladat, hogy U14, illetve U16 fölött is meg tudjuk őket tartani a sportág mellett. Továbbá azt is fontos feladatnak tartom, hogy az aktív pályafutásuk vége felé járó játékosokat is hosszú távon bent tudjuk tartani a rendszerben, bármilyen szerepben, mert annak idején az én generációm szinte teljesen eltűnt a sportágból. Így például a mostani válogatottból Kiss Andrea már edzősködik is. – Hol a helyünk hosszú távon a világban, mik lehetnek a reális céljaink, mennyivel nagyobb az esély női vonalon egy olimpiai szereplés kivívására, mint mondjuk a férfiaknál? – U18-ban stabil divízió 1/A-s csapatunk van, amely legutóbb bronzérmes lett a vb-n. A felnőtteknél már az is nagy dolog lenne, ha egy állandóan liftező csapat lennénk az elit és a divízió 1/A között. Úgy gondolom, a nőknél a divízió 1/A élcsapatai és az elit alsóháza között kisebb a különbség, mint a férfiaknál. Az európai csapatok közül a finnek és az oroszok még kiemelkednek, de például a németeket és a svájciakat már meg tudjuk közelíteni. Az olimpiai szereplést a férfiaknál jelenleg szinte lehetetlennek érzem, viszont női vonalon, még ha kevesebb is a csapat, már reálisabbnak tűnik a kvótaszerzés. Ez lehet a következő nagy célunk. További korosztályos hírek JÉGKORONGBAN a sportági aloldalunkon.