A sikeres tavalyi esztendő után mi várható rövid és hosszú távon a magyar női kosárlabda utánpótlásától?

A magyar női kosárlabda egyértelműen fejlődő tendenciát mutat. Ezt bizonyítják a 2018-as eredmények is; mindössze öt olyan európai ország volt, amely elmondhatta magáról, hogy az U20-as, az U18-as és az U16-os A divíziós Eb-n, illetve az U17-es világbajnokságon is részt vehetett, s ebből az ötből csupán három érte el azt a bravúrt (köztük Magyarország is), hogy mindegyik FIBA-tornán a legjobb nyolc közé jutott. Két neves szakembert, a Csata DSE vezetőedzőjét, Tursics Sándort, valamint a KSC Szekszárd mesterét, Zseljko Djokicsot kérdeztük arról, milyen helyzetben is van napjainkban a női szakág.

Krasznai Bence − utanpotlassport.hu A leány kosárlabdázók brillíroztak 2018-ban. Az U20-asok a soproni Európa-bajnokságon ötödikek lettek, az U18-asok az udinei Európa-bajnokságról bronzéremmel tértek haza, az U17-es válogatott Minszkben lett világbajnoki negyedik, míg az U16-os csapat hetedikként zárta a kaunasi Eb-t. Idén az utánpótlás-generációt a 2003-as korcsoport nyitja és az 1999-esek zárják. Tursics Sándort kértük meg, hasonlítsa össze ezeket a korosztályokat. A mester kétségtelen, hitelesen tud mérlegelni, hiszen válogatott játékosok százainak pályafutását egyengette, miközben több mint ötven országos bajnoki címet nyert csapataival. Napjainkban családtagjaival együtt tevékenykedik a Csata DSE-ben, a sportág legsikeresebb leányutánpótlás-nevelő klubjainak egyikében. „A kétezresek között alig lehetett találni olyan sportolókat, akikből fel lehet tölteni egy viszonylag jó együttest. Ha pedig a kilencvenkilenceseket vagy a kétezer-egyeseket nézzük meg, láthatjuk, hogy hemzsegnek a jobbnál jobb kosárlabdázók. Ez utóbbi korcsoportokban egyenként van legalább három-négy olyan játékos, aki később akár a felnőttválogatottnak is alappillére lehet .” A 2018-ban Magyar−kupa-győztes, felnőttbajnoki ezüstérmes KSC Szekszárd vezetőedzője, Zseljko Djokics szerint szép jövő előtt áll a sportág hazai női szakága: „Nem szeretném összehasonlítani a korcsoportokat. Inkább azt mondanám, nincs olyan évjárat, amelyben ne lenne legalább egy (de inkább több) kiemelkedően nagy tehetség. Más országok is látják, hol tartanak a magyar lányok, és biztos vagyok benne, ha ez így megy tovább, akkor nagyon rövid időn belül elitcsapat lehet a felnőttválogatottunkból.” Tursics Sándor arról is beszélt, hogy − az eredményektől függetlenül − aggodalomra ad okot néhány tényező itthon az utánpótlás-nevelésben. „Megszűnni látszanak itthon a hagyományos értelemben vett nevelőműhelyek. Régen tele voltunk elismerésre méltó utánpótlásbázisokkal, de tessék megnézni, hány klub szólhat bele a bajnoki címek sorsába a fiatalok között. Kettő, maximum három. Régen rossz, ha hatvan ponttal tud nyerni az egyik alakulat a másikkal szemben egy országos nyolcas döntőn, ahol elméletileg kiélezett küzdelmeknek kellene lenniük. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egyre kevesebb helyen lehet tapasztalni minőségi nevelőmunkát.” Djokics ezt azonban máshogyan látja: „Amióta működik az akadémiai rendszer Magyarországon, egyre több gyerek foglalkozik a kosárlabdával. Sokkal nagyobb bázisból meríthetnek a szakosztályok, így a minőséget is könnyebben meg lehet találni. A kritikus korszak a tizennyolc és a huszonkét éves kor között jön el. Ekkor derül ki, kik azok a játékosok, akik fel tudnak érni az európai színvonalhoz.” További korosztályos híreink KOSÁRLABDÁBAN a sportági aloldalunkon.