Labdarúgás: edzés a La Masián; 47 gól a Barca kölyökcsapatában – magyar gyerekek Barcelonában

Az elmúlt hét évben, mióta az úttörőnek számító Mari Zoltán felvételt nyert a Barcelona futballiskolájára, a gyerekekkel U12–es korig foglalkozó FCB Escolára, több magyar család is belevágott a nagy kalandba. Közülük a Molnár testvérek édesapja, Molnár Péter elmesélte az utanpotlassport.hu-nak, hogyan oktatják a Barcelonát is jellemző rövidpasszos játékot az FCB Escolán, Huszár Gergő édesanyja, Tandari Erika pedig az élet egyéb területeiről is beszélt.

2012-ben Mari Zoltán volt az első magyar fiú, akit nyolcévesen felvettek az FC Barcelona futballiskolájába, az FCB Escolába. Az azóta már U16-os válogatott kerettagságig jutó, és az egyik barcelonai utánpótlásklubnál pallérozódó tehetségnek az utóbbi években több követője is akadt. Az elmúlt két évben a Nemzeti Sport Online nagyobb terjedelemben is foglalkozott a katalán futballiskolába felvételt nyert gyerekekkel, így például Huszár Gergővel és a Molnár testvérekkel, azokkal a fiúkkal, akiknek családjai vállalni tudták, hogy Barcelonába költöznek, ez ugyanis a felvétel alapvető feltétele. A Molnár testvérek, a 2007-es születésű Péter és két évvel fiatalabb öccse, Milán két éve kerültek Sopronból a Ferencváros korosztályos csapataiba, majd alig egy évvel később, tavaly tavasszal felvették őket a Barcelona futballiskolájába. Édesapjuk, idősebb Molnár Péter akkor úgy nyilatkozott a Nemzeti Sport Online-nak, szeretnék felmérni, hogy nemzetközi közegben mennyit jelent a gyerekek képessége, olyan helyen, ahol a hazainál sokkal élesebb a versenyhelyzet már korosztályos szinten is. Ezért vállalták a Barcelonába költözést is.

„A tapasztalataink minden szempontból nagyon kedvezőek – beszélt az utanpotlassport.hu-nak most, egy év távlatában a családfő. – A gyerekek heti háromszor egyórás tréningen vettek részt, de a hatvanperces edzések nagyon intenzívek voltak, ugyanis minden egyes feladatot labdával végeztek, tíz-tizenként fős csoportokban. Egy csoportra két edző jut, így nincs üresjárat, nem kell a labdák után futni, ha elpattan, mert már dobják is vissza. Egy nagy pálya van felosztva hat részre, vagyis a nagypálya egy hatodán gyakorol egy csapat, a rövidpasszos kis játékok nagyon hangsúlyosak. A versenyhelyzetről mindent elmond, hogy az egyszerre tréningező 2007-es és 2008-as korosztályban 12 csapat volt az Escolán belül, és 12 csapat volt a 2009–2010-es korosztályban is, míg a 2011– 2012-esben nyolc.” Összesen tehát négyszáz gyerek, korosztályonként ötven-hetven pallérozódik az FCB Escolán. A gyerekek házibajnokságban szerepelnek, minden szombaton délelőtt rendezik ezeket a 4x12 perces meccseket, délutánonként pedig a különböző escolás csapatokból összeálló alkalmai válogatottak találkoztak külsős ellenfelekkel, akár helyi, akár a világ különböző országaiból érkező csapatokkal. Vasárnaponként pedig meghívásos tornákon is szerepelhetnek azok, akiket adott hétvégén kiválasztanak, főképp az idősebb korosztályokból.

„Félévkor és év végén írásbeli érékelést kaptunk a fiúkról, melyben különböző szempontok alapján leírták, mennyit fejlődtek – folytatta az édesapa. – Ezek közé tartozott a koordináció, mentalitás, kreativitás, fegyelmezettség, csapatban való részvétel. Emellett azt is leírták, mik a fő erősségeik, melyek a következő időszak fejlesztendő területei. Összességében mindkét fiunkról biztató értékelést adtak, Péter az egész éves munkája elismeréseként három napot a Barcelona akadémiáján, a La Masián is edzhetett az év végén azzal a csapattal, melyben például Patrick Kluivert egyik fia is szerepel.” A hogyan továbbról még nem tudott részleteket mondani Molnár Péter. Idősebbik fiának az Escola befejeződött, mert „kiöregedett”, de arra van lehetősége, hogy valamely helyi utánpótlás-nevelő klubnál (amelyből rengeteg van Barcelonában és környékén) folytassa, akár a testvérével együtt. Amennyire hasznos lehet az FCB Escolán végzett szakmai munka a gyerekek fejlődésében, annyira nehéz tud lenni a beilleszkedés a szülők számára Barcelonában, ha katalán és spanyol nyelvtudás nélkül vágnak bele a nagy kalandba – erről Huszár Gergő édesanyja, Erika mesélt tavaly az NSO-nak.

„A katalán nép nehezen nyílik meg az idegenek előtt.  Az egyik nagy nehézség, hogy hiába kezdtem el spanyolul tanulni, itt mindenhol elsősorban a katalán nyelvet használják, a boltokban is katalánul van minden kiírva, az emberek persze tudnak spanyolul is, de nem úgy szólalnak meg. Lakást nagyon nehéz bérelni. Amikor ügyeket intézel, és azt hiszed, hogy már minden megvan hozzá, akkor mindig jön valami újabb nehézség. Mindenért küzdeni kell. Csak egy példa, a wifire, hogy legyen a lakásban internet, három hónapot vártunk” – mondta akkor Erika, aki  a nehézségek ellenére meg van győződve róla, hogy fia olyan alapokat tanulhat meg kint, ami egy életre elkísérheti, és nem csak Barcelonában tudja hasznosítani őket. Arról nem is beszélve, hogy maximálisan támogató közeg veszi körbe a labdarúgást, mindent áthat a futball szeretete, ami rendkívül ösztönzőleg hathat a gyerekek fejlődésére. Huszár Gergő édesanyja az utanpotlassport.hu megkeresésére most az elmúlt egy évükről is mesélt. „Gergő idén befejezte a Barca Escolàt, amely 12 éves korig tart. Ezután mindenki maga dönt, merre folytatja. A végzősöknek segítenek megtalálni az ideális csapatot. Játékosmegfigyelőket küldenek az edzésre, általuk pedig a különböző utánpótlásnevelő klubok próbaedzésekre hívhatják a kiválasztott gyerekeket. Velünk is ez történt, több helyen is jártunk. Két év alatt, rengeteg tapasztalatot szereztünk.

Továbbra is azt gondolom, a katalán futballképzés nagyon jó, régóta működő, megalapozott rendszer. A második évben már jóval magabiztosabb volt Gergő, mivel a katalán és spanyol nyelv ismerete már óriási előnyt jelentett. Ez előbb-utóbb elvárás is. Jó barátságokat épített ki, a legjobb barátai egy olasz és egy svájci fiú voltak. A külföldiek itt összetartanak. A csapatában elsősorban csatárként, és középpályásként játszott, 23 meccsen 47 gólt szerzett. Különböző erősségű, külsős tornákra is jártak az év folyamán. Az úgynevezett Internacional Tournament óriási élmény a végzősök számára. A háromnapos tornára a világ minden részéről érkeztek gyerek. Igazi színes kavalkád, kicsit olyan mint egy mini világbajnokság. Végül a záróünnepség koronázta meg a két évet. A Camp Nou „szent gyepén” játszhattak a csapatával, a meccset a Barca Tv élőben közvetítette, Gergő pedig egy igazán szép góllal zárta az Escolát. Az álom részben teljesült. A folytatás még nem dőlt el véglegesen. Egy biztos: szorgalom, a foci határtalan szeretete, a szülői háttér és egy kis szerencse is kell ahhoz, hogy egy gyermek a focistává válás nem könnyű útján célba érjen.” Tandari Erika még egy aranyos történetet is megosztott fiáról. Gergő elindult egy városi futóversenyen, amelyen 25 iskola tanulói vettek részt. Nagyon várta, felkészült, keményen edzett, győzni szeretett volna. A rajtnál azonban elgáncsolták, de a bukás ellenére is óriásit futva beért a 2. helyre. Majd néhány nap múlva kiderült, hogy az első helyezett levágott néhány kanyart, így Huszár Gergő lett a verseny győztese. A történet a barcelonai magyarok és talán egy kicsit minden magyar futballista számára tanulsággal szolgálhat – nem az a lényeg, hogy menet közben időnként a padlóra kerülsz, hanem, hogy fel tudj állni, mert ha felállsz, és küzdesz tovább, a végén még nyerhetsz is…

NEHÉZSÉGEK ÉS KIHÍVÁSOK – BARCELONÁBAN Bár Magyarországról sokaknak lehetetlen vállalkozásnak tűnhet, hogy Barcelonában taníttassa futballozni a gyerekét, de az elmondások alapján az első és legfontosabb akadály a nyelvtudás lehet. Katalóniában elsősorban katalán nyelvtudással lehet boldogulni, persze mellette azért a spanyol sem árt, de az angol nem sok mindenre elegendő. Ha az megvan, akkor mind az egyébként elég bürokratikus lakásbérlés, mind a munkához jutás sokkal könnyebb. Az albérletárak nagy átlagban valamivel borsosabbak, mint itthon, és a szolgáltatások is drágábbak, viszont az élelmiszerárak és az egyéb megélhetési költségek nem. Az FCB Escola éves tandíja a felszerelés költségeivel együtt megközelítőleg ezer euróra tehető. Ami tévhit, hogy az FCB Escoláról felvételt lehet nyerni az FC Barcelona akadémiájára, a La Masíára. Rögtön az Escola után szinte senkit sem vesznek fel a La Masiára. De ha a gyerekek kint tudnak maradni Katalóniában, ahol rengeteg, különböző erősségű, helyi bajnokságban szereplő utánpótlásklub működik, és ha valaki huzamosan kiemelkedő teljesítményt nyújt a maga ligájában, akkor bekerülhet a Barca akadémiájára, mert az FC Barcelona megfigyelői mindegyik klubot figyelemmel követik a térségben. Ezen az úton jutott el a La Masíára a korábban az MTK-nál nevelkedett grúz-magyar kapus, Jakobisvili Áron is, aki tudomásunk szerint jelenleg az egyetlen magyar a világ talán leghíresebb futballakadémiáján.

További korosztályos hírek LABDARÚGÁSBAN a sportági aloldalunkon.