Sznúker: Viccből valóság – portré az U16-os vb-ezüstérmes „vénember” Révész Bulcsúról

„Ha már a legjobb nyolc közé jutottam, a döntőbe miért ne sikerülne?” – viccelődött a mindössze 12 éves Révész Bulcsú az édesanyjával, azt azonban nem gondolta, hogy a viccből egy csapásra valóság lesz. A sznúkerberkekben csak „vénembernek” becézett srác pályafutása eddigi legnagyobb sikeréről, valamint angliai terveiről beszélt honlapunknak.

Ismét villant a hazai sznúker ragyogó tehetségének tartott Révész Bulcsú. Az általános iskolás fiú már a februári korosztályos Európa-bajnokságon megmutatta magát, Izraelben lökte meg első hivatalos százas brékjét, ahol az U18-as és U21-es kategóriában versenyzett. Így tulajdonképpen nem számított rutintalannak az U16-osok oroszországi világbajnokságán sem, noha még mindig nem a saját korosztálya ellen versenyzett. „Hát igen, a tizenkét éveseknek nem rendeznek külön világbajnokságot, pedig páran elég ügyesek vagyunk. De az U16-osok között is feltaláljuk magunkat, engem éppenséggel az sem zavar, ha felnőttekkel mérkőzöm, úgy is csak magamra koncentrálok meg a golyókra.”

A fegyelem amúgy Révész Bulcsú egyik legnagyobb erénye, nem véletlenül kitűnő tanuló, és nem véletlenül választotta nyolcévesen ezt a többnyire felnőttekhez kötött sportágat. „Szeretem benne, hogy nem a test a test elleni játékról és a fizikális adottságokról szól, hanem arról, ki tud jobban koncentrálni a szorult helyzetekben, ki az, aki az eszével és a fegyelmezettségével uralja a játékot. Persze, ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek kívülről tűnhet: nekem sincs mindig jó napom, és a körülmények is jelentősen ronthatnak az ember lelki állapotán. Oroszországban például több mint harminc fokos meleg volt a teremben, ahol játszottuk a döntőt. Alig kaptam levegőt.” A sznúkerberkekben egy, a fiú korával kapcsolatos adminisztrációs hiba miatt viccesen csak „vénembernek” becézett srác mindazonáltal már azt is sikernek élte meg, hogy döntőbe jutott. „Ha már frémvesztés nélkül a legjobb nyolc közé kerültem, a döntőbe miért ne sikerülhetne, mondtam édesanyámnak, aki próbált nyugtatni, hogy csak élvezzem a hátralevő meccseimet. Aztán amikor összejött a finálé, mosolyogva lépett oda hozzám, hogy igazam lett. Pedig egy percig sem gondoltam komolyan, hogy sikerülhet, amíg hivatalossá nem vált, hogy bizony megvertem a pakisztáni srácot. Az utolsó meccsem nem sikerült túl jól, a lengyel Kowalski megérdemelten nyert ellenem. De nincs megállás, az ezüstérem megerősített abban, hogy jó úton járok a profi karrierhez.”

Merthogy a 12 esztendős reménység álmai mit sem változtak az évek alatt: a világ legjobb tizenhat játékosa között szeretne lenni, éppen ezért szüleivel tudatosan építik pályafutását. „Amikor a Magyar Sznúker Gálán olyan legendákkal nézel farkasszemet, mint Neil Robertson, az leírhatatlan érzés. Ezért éri meg csinálni, hogy kétezres tömeg előtt ilyen nagyságokat győzhess le. Nem állítom, hogy a magyar mezőny ne jelentene kihívást – Fenyvesi Zsolt ellen például ritkán nyerek –, de én tényleg a legnagyobb eseményeken szeretnék asztalhoz állni, ahhoz pedig minden bizonnyal külföldön kell folytatnom a pályafutásomat. A családommal úgy tervezzük, hogy amint befejezem az általános iskolát, a sznúker őshazájába, Angliába költözünk, mert csak így válthatom valóra az álmaimat.”

VÉLEMÉNY VARGA PÉTER, a billiárdszövetség sznúkerszakágának vezetője, Révész Bulcsú edzője: „Mindenkinek azt mondom, aki a korán csodálkozik, hogy Révész Bulcsú az asztalnál nem gyerek. Sokkal elszántabban, érettebben viselkedik, mint amit egy tizenkét évestől várna az ember. Az, hogy ilyen fiatalon kétszer is százas bréket lökött, a rendkívüli tehetségek ismérve. Az U16-os világbajnokságon a kínaiakat leszámítva minden sznúkerhatalom képviseltette magát, az angolok és az írek meglepetésre gyenge teljesítményt nyújtottak, de Bulcsú ezüstérme már csak abból a szempontból is óriási eredmény, hogy két-három évvel idősebb fiúk ellen játszott, ami sokat számít, főleg, hogy a saját korához képest is kicsi, így fizikailag nagy hátrányt kellett a maga javára fordítania, mentálisan viszont a döntőt leszámítva a csúcson teljesített az egész torna folyamán. Azt hiszem, lassan kinövi a magyar színvonalat, az itteni ellenfelek már nem állítják kihívás elé, márpedig a vereségeken keresztül vezet az út a sikerhez, tehát mindenképpen támogatom, hogy Angliába költözzön, mert ott testközelből láthatná, mi az a szint, amelyet elérni szeretne. Ha továbbra is ilyen kitartó lesz, könnyen profivá válhat, és megélhet a sportágból.”

További korosztályos hírek BILIÁRDBAN a sportági aloldalunkon.