Kézilabda: Gyurka János szerint egységre van szükség a fiúszakágban
„Nagyon jó képességű játékosokat nevelünk, ugyanakkor hiányzik az együtt gondolkodás és a nemzetközi trendek követése. Biztosan csak az vezet előre, ha egységesítjük a képzést, ha egy irányba húzunk – mondja Gyurka János a férfi junior kézilabda-válogatott szövetségi edzője. Az elmúlt hat évben a fiúutánpótlásban meghatározó szerepet betöltő trénerrel beszélgettünk erről az időszakról és a jelenlegi helyzetről.
Vegyes képet kapunk, ha a fiú kézilabda-utánpótlás utóbbi éveit elemezzük. Akadtak kiugró sikerek, mint például az ifjúságiak Eb-ezüstérme 2014-ből, és született két, szintén sikerként elkönyvelhető világbajnoki ötödik hely, előbb két éve a juniorok, majd az idén az ifjúságiak között. Ugyanakkor akadtak csalódást keltő eredmények is: júliusban például csupán a 15. helyet csípte meg az U21-es válogatott a spanyolországi vb-n, a csapat szövetségi edzője, az elmúlt hat évben a fiúutánpótlásban meghatározó szerepet játszó Gyurka Jánosnak is fájó emlék maradt a torna. „Egyáltalán nem vagyunk büszkék a szereplésre, egyetlen világversenyről sem tértünk haza korábban ilyen szerény eredménnyel – szögezte le a 297-szeres válogatott korábbi kézilabdázó. – Persze, meg kell vizsgálni az okokat is, amelyek között ott szerepel, hogy a vezéregyéniségeink a felnőttválogatottban játszották végig az évet, nem vettek részt a felkészülésben, így nem tudták azt hozni, amit valójában tudnak. Valamint az is látszott, hogy ez a korosztály mindkét ifjúsági tornáról lemaradt, egyszerűen nem volt meg az a rutin, amire szükség lett volna.” A szakvezető szerint az értékeléskor ketté kell választani a junior- és ifjúsági korosztályt. Azt mondja, hogy míg az ifjúságiak között a képzés és a fejlesztés mellett a versenyeztetés (ifjúsági bajnokság, NB I/B) is megüti a kívánt szintet, addig a juniorok között ez a legkevésbé sincs így, s olyan játékosok szerepelnek a válogatottban, aki amúgy egész évben a padot koptatják. Márpedig – állítja – nem elegendő mennyiségű játékperccel a lábakban a világversenyeken szinte lehetetlen nagy eredményeket produkálni. Legalább harminc, de inkább negyven magas hőfokú meccsre volna szükség évente, hogy a felnőttkor ajtaján kopogtató sportolók a kívánt ütemben tudjanak fejlődni. Kiugró eredmények azonban így is akadtak. S azokat nemcsak az érmekben, előkelő helyezésekben lehet mérni, hanem például abban is, hogy hány játékost „termelt ki” az utánpótlás a felnőttválogatottnak. Ezen a téren pedig nem fest rosszul az elmúlt néhány esztendő: a ’96-os korosztályból Juhász Ádám, Ligetvári Patrik, Bartók Donát, Győri Mátyás is megfordult már a nagycsapatban, míg a ’98-as generációból Máthé Dominik, Szita Zoltán és ifj. Rosta Miklós is letette már a névjegyét. „Feltétlenül sikernek könyvelhető el, hogy ezek a fiúk már oda tudtak kerülni, mert sokáig nem jött ki válogatott szintű játékos az utánpótlásból. Ennek ellenére a képzésbeli hiányosságok nem tűntek el. Nagy gond, hogy ritka nálunk a komplex játékos, aki tud támadni és védekezni is, és ezt bizony nem a válogatottban kell megtanulni. Meggyőződésem, hogy a férfiszakágban huszonhárom-huszonnégy éves korig kellene tartania a képzésnek, nálunk azonban ez jelenleg nem működik.”
2014 | 2015 | 2016 | 2017 | 2018 | 2019 | |
Férfi junior-vb | - | 5. | 15. | |||
Férfi junior Eb | 9. | 10. | 11. | |||
Fiú ifjúsági vb | 10. | - | 5. | |||
Fiú ifjúsági Eb | 2. | - | 10. |