Lépéshátrányba került a magyar női vízilabda utánpótlása

Nem sikerült sem az Európa-bajnokság, sem a világbajnokság. A magyar női vízilabda utánpótlás-válogatottjai dobogós reményekkel vágtak neki az idei világeseményeknek, de jóformán közelébe sem kerültek az érmeknek. Faragó Tamás szakmai igazgató nem lett pesszimista, de látja a hibákat.

Egy gól, egy perc, egy centiméter. Rendre hiányzott valami a magyar vízilabda női utánpótlás-válogatottjainak az év világversenyein ahhoz, hogy elégedetten zárják a fő tornákat. Mindig kevesen múlott a siker, azonban az utóbbi évek legrosszabb nemzetközi szereplésének hátterében másnak is kell állnia a puszta balszerencse mellett.

Július elején az U15-ös korosztály az oroszországi Kirisiben szerepelt kontinenstornán, és a negyeddöntőben a holland válogatott egygólos győzelme állította meg a lányokat, végül hetedik lett a csapat. Szeptember első napjaiban az U17-esek vendégeskedtek a görögországi Voloszban rendezett Európa-bajnokságon, és nagy meglepetésre a nyolcaddöntőben vereséget szenvedtek  a papíron gyengébb szlovákoktól – kilencedik hely lett a vége. Pedig a csoportban csak egyetlen gólon múlt, hogy automatikusan a legjobb nyolc között találja magát az együttes. Ezt követően az U20-as lányok a portugáliai Funchalban lebonyolított világbajnokság halálcsoportjából második helyen léptek tovább, így viszont az oroszok ágára sodródtak, akik nemcsak a magyaroknak, másoknak sem kegyelmeztek a tornán. Hetedikként zártak. De ha a csoportmeccsen az amerikaiak ellen eggyel többet dobnak a lányok… Ez már a múlt. Ám hogy mi a jelen és a jövő, azt Faragó Tamástól, a női utánpótlás-válogatottak szakmai igazgatójától igyekeztünk megtudni. „A női vízilabda népszerűsége töretlen a világban. Időközben számos ország rájött, hogy a női póló jó befektetés, mert közöttük is ugyanolyan olimpiai érmeket osztanak, mint a férfiaknál, ráadásul a hölgyek gyorsan tanulnak, és igen fogékonyak az új dolgokra. Az utóbbi időben valóban lépéshátrányba kerültünk néhány országgal szemben, ennek legfőbb oka, hogy továbbra is kevés a merítési lehetőség. Valamivel több igazolt játékossal rendelkezünk, mint korábban, de minden korosztályt összevetve még így is csak ezer körül járunk. Ebben az évben talán a valaha elért legrosszabb eredményeket produkáltuk.” Az olimpiai, világ- és Európa-bajnok pólós legenda szerint a kialakult helyzetet több tényező befolyásolja. Egyik ilyen a központi irányelv hiánya. „Bármennyire is megállapodunk az edzőkkel, hogy mindenki ugyanazt tanítsa, általában azt oktatják, ami eszükbe jut. Pedig van alapelv, ami mentén haladni lehetne. Továbbá a magyar bírói felfogás nagyban különbözik a nemzetközitől, ezért mondhatjuk, a játékosok hamis közegben szocializálódnak. Ez a felnőttekre is igaz. Amit meg tudnak csinálni hazai bajnokin, azt a nemzetközi porondon már nem. Persze az is baj, hogy a legjobb játékosaink az itthoni bajnokságokban nincsenek rákényszerítve a védekezésre, nincsenek tisztában annak fontosságával. Az az igazság, nem azokat szidják le, akik ebben ludasak. Az edzők úgy vannak vele, miért is bántsam, meccsenként lő három-négy gólt. Ha rászólok, amikor hibázik, még a végén elvész.” Faragó Tamás a problémák ellenére továbbra is derűlátó. Úgy gondolja, a világ abban lépett a legnagyobbat előre, ami a magyar vízilabdát mindig is jellemezte: technikai fölényben és a taktikai magabiztosságban. Most eljött az idő, hogy a magyaroknak is kell tanulniuk más országoktól. Elismeri, a klubokban komoly munka folyik, a taotámogatásban nagy lehetőségek rejlenek, és a szövetség, illetve központi költségvetés is mindent megtesz a fejlődés érdekében. A folyamat azonban lassú, a női vízilabdának pedig legalább addig kellene népszerűsödnie hazánkban, hogy egy-egy korosztályból már ne csak éppen egy csapatnyi játékost sikerüljön összegyűjteni a válogatottba. További korosztályos hírek VÍZILABDÁBAN a sportági aloldalunkon.