Ritmikus gimnasztika: családias profizmus a Hegyvidék SE-ben

A budapesti Hegyvidék SE ritmikusgimnasztika-szakosztálya elsősorban a torna szeretetét és a mozgásképesség fejlesztésének fontosságát előtérbe helyezve foglalkozik a gyerekekkel, ez azonban kicsit sem gátolja meg abban, hogy nemzetközi szinten is sikeres, válogatott versenyzőket neveljen.

Több mint húsz éve, 1998-ban alakult meg az a ritmikusgimnasztika-szakosztály, amely kezdetben a Testnevelési Egyetemhez, két évvel később már a Hegyvidék SE-hez tartozott. És tartozik ma is. Az egyesület első generációját, a most is szakosztályvezető Mochlár Emese igyekezett összetartani. Budapest XII. kerületében nagyjából 15-20 fővel indult meg a munka, és ahogy az edzőnő fogalmaz: aki kislány betévedt, mindenkivel elkezdtünk foglalkozni. Azonban ahogy telt az idő egyre többen keresték fel a Hegyvidék SE-t, és a növekedő létszám gyorsan lehetővé tette, hogy a differenciált csoporton túl, korosztályok szerint is induljanak tanfolyamok.

A szíves fogadtatás mára sem változott, mindenki kipróbálhatja magát az egyesületben, aztán majd eldől, hogy az életkora és a képességei alapján melyik csoportba, melyik edzőhöz kerül. Utóbbitól nem kell tartaniuk az újoncoknak, hiszen családias légkörben folyik a munka – erre bizonyíték, hogy az oktatói „stáb” a húsz esztendeje itt kezdett sportolókra épül. Az óvodások heti kétszer egy órában ismerkednek a szakággal, a középhaladók már másfél órát töltenek a szőnyegen, de találunk az egyesületben kisiskolás, nagyiskolás, előkészítő és versenyzői csoportot is. Ám nem muszáj feltétlenül versenyzőnek készülni. „Egyre több szülő kérése, hogy ne versenyezzen a gyereke – mondja Mochlár Emese. – Az anyukát, apukát csupán a mozgás szeretete hajtja a sportág felé, és az, hogy a gyerek megismerkedjen a szerekkel. Sokan tévedésben élnek, hiszen összekeverik a ritmikus gimnasztikát a szertornával és azt hiszik, gerendán ugrálunk vagy felemás korláton edzünk. Mi szőnyegen tornázunk, a szereink pedig a kötél, a karika, a labda, a buzogány és a szalag. Természetesen mindenkit szívesen látunk. Ha a szülő megkeres, tudok neki három-négy alternatívát kínálni. Az első két óránk ingyenes, mindent megnézhetnek, kipróbálhatnak a gyerekek. Hiba azonban a rögtön eredménycentrikus szemlélet. Nem szabad mindent egyből akarni. Nálunk három hét alatt nem lehet csodát művelni, arra is kell három hónap, amíg kiderül, hogy a gyerek be tud-e illeszkedni. Öt-hat évet is várunk olykor arra, hogy beérjen a munka gyümölcse. Ráadásul nagy a felelősségünk, hogy melyik csoportba tegyük a kislányt, ugyanis ha a fejlődése érdekében az erősebbek közé kerül, könnyen kudarcélmény érheti, ami ahhoz vezethet, hogy elpártol a sportágtól.” A szakosztályvezető szerint a ritmikus gimnasztika rendkívül jó koordinációs alapokat biztosít a fiataloknak. Többen már három éves korban megismerkednek különböző gyakorlatokkal, legyen az akár csak az ülő helyzetű pipa vagy spicc. A korai kezdésnek azonban megvan a veszélye, hogy a gyerekek úgymond hamar telítődnek.

„Mivel a sportág tartásjavító, mozgás- és koordinációs képességfejlesztő, kötelezővé tenném a kisiskolásoknak. Azonban azzal, hogy ebből túl korán versenyt is kell csinálni, már nem értek egyet. A túlnyújtásos és szabálykönyvnek megfelelő edzések nem biztos, hogy egészen fiataloknak valók. Nálunk a 15 éves már felnőttnek számít, mások sportágakkal csak akkor kezdenek el ismerkedni. Itt hogy a hat évesek versenyezzenek, minimum heti háromszor két órát töltenek a teremben. Aztán félő, hogy a juniorkorosztály előtt abbahagyják.” Persze a Hegyvidék SE-re elsősorban nem a lemorzsolódás jellemző, hanem a sikeres versenyzők nevelése. Hogy csak kettőt említsünk, a nyáron a moszkvai junior-világbajnokságon döntőbe került, és ott hatodik helyen végzett együttes kéziszer-válogatott tagjai közt szerepelt Somhegyi Réka és a csapatkapitány, Magyar Hanna is. Mochlár Emese szerint a két lány különböző adottságokkal rendelkezik, de abban hasonlítanak, hogy rendkívül motiváltak, kitartóak és szorgalmasak. Ezek a tulajdonságok az eredményes ritmikus gimnasztikázók elengedhetetlen tulajdonságai. A szakosztályvezető ezért sem félti őket a felnőtt korosztályba lépéstől, amit a lányok 2020-tól tesznek meg. Hogy a válogatottban vagy az egyesületben, az egyelőre még kérdéses. Mindenesetre a Hegyvidék SE-ben most is nyolc felnőtt versenyző, és két csapatra való juniorkorú leány tornázik leginkább a sportág szeretete miatt. Ám nekik is, de főleg a kicsiknek szükségük van támogatásra. Ekkor kerülnek képbe megint a szülők. „Azért tudjuk novemberben megrendezni a kilencedik Hegyvidék-kupát, mert a szülők elképesztően pozitívan állnak mellénk. Az összefogásuk által sikerül berendeznünk a termet, ajándékokat, érmeket vásárolni. És már most 350 fő jelentkezőnél tartunk, és sajnos, volt akiket vissza is kellett mondjak. Szóval, valóban családiasak vagyunk.” További korosztályos hírek TORNASPORTOKBAN a sportági aloldalunkon.